Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / A szerver leállítható, a nép nem – mozaik a tegnapi tüntetésről

A szerver leállítható, a nép nem – mozaik a tegnapi tüntetésről

“A szerver leállítható, a nép nem” – ezt egy transzparensen olvastuk tegnap a tüntetésen. Volt még csomó más, szellemes és kevésbé kigyúrt üzenet, szinte sajnálom, hogy akiknek szól, nem értik a tréfát. Vagy értik, csak nem szeretik.

Ha nem látogatnak haza a barátok Nagy-Brexitániából és ha nem pont szombatra beszéljük meg velük a találkozót, tán kihagytam volna a tüntetést, mert még tart a választási PTS (post traumatic stress), mely állapotban a tömeges politizálást mint olyant a háta közepére kívánja az ember. Feltehetően ezért álltam szkeptikusan a dologhoz, már ami a számosságot illeti, bár a nyárias időjárás azért adott okot némi optimizmusra.

De ennyi emberre azért nem számítottam.

Valójában arra sem, hogy árpádsávos zászlók  alatt fogok egyszer baktatni – mintegy százezer honfitársammal együtt. Ment is a közösségin a vergődés, hogy fasisztákkal aztán nem, meg soha többé nem megyek sehova, meg ez meg az ne szólaljon fel – meg a többi elvharcos nyűg.

Én elfáradtam. Belefáradtam abba, hogy utáljam a másikat, hogy ha az ott, én itt és fordítva. Őszintén bevallom: épp olyan volt a  jobbikosokkal vonulni, mint bárki mással: tettem az egyik lábam a másik után,  nem éreztem a kénköves pokol bűzét és nem ereszkedtek rám sötét fellegek. Valójában fogalmam sem volt, hogy körülöttem ki kivel van.

Láttam rengeteg fiatalt – az ukrán/román/ufó segéderők hazamentek, miután elvégezték a dolgukat múlt vasárnap, de, urak, ezek a meglehetősen pipa srácok itt vannak, és nem fogja mindegyik elhagyni az országot. Én erősen paráznék tőlük.

Láttam idős embereket – például egy botja segítségével haladó, magányos hölgyet, aki minden erejét összeszedve igyekezett tartani a tempót a fent említettekkel, nyugdíjas párokat, akik egymás kezét csak akkor engedték el, amikor érkezett a tömegen menetrend szerint végigcsapó hanghullám, és a fülüket tapasztották, hogy megvédjék a dobhártyaszaggató füttyszótól.

Láttam karonülőt, aki nem kapott frászt a hangerőtől, nem is értem, sőt: egérke hangjával még küldött egyet rajta.

Láttam bulistákat, töprengőket, dühöseket, békéseket, viccelőket és morgolódókat.

Nagyon-nagyon sokféle embert.

A politikának, a pártoknak, a megmondóknak, a mindenhez értőknek, az elemzőknek és a kritizálóknak egy pillanatra le kéne higgadniuk, és meg kéne próbálniuk ugyanezt észrevenni. Az embereket.

Akik könnyes szemmel éneklik a himnuszt, és megkérdezik, hogy mivel tartoznak, amikor a Szamizdat Magyar Nemzet vékonyka példányát – önkéntes rikkancsnak felcsapva – a kezükbe nyomom.

Azt kéne észrevenni, hogy egyszerűen még nem csináltunk ilyet. Eddig mindenféle tömbök vándoroltak a városban, jól körülhatárolható hovatartozásssal. Voltál te, a jobbikos, meg te, a demokrata, meg te, a homoszexuális, meg te, a tudja a fene kicsoda. A múlt vasárnap eseményei viszonylag tökéletesen megmutatták, hova vezet ez.

De még mindig felhúzogatjuk az orrunkat és fikázzuk fotelból a tüntetést.

Egyszerűen képtelenek vagyunk tanulni. Századszor, ezredszer csináljuk újra, hogy elverjük a port azon, aki valamit is tenni próbál, jól-rosszul, ahogy sikerül, aztán sértődötten nézegetünk körbe, hogy mi a f@sz van már megint, itt sose’ lesz változás???

Nem, b’meg, nem lesz. Addig, amíg az útkeresőknek nem segítesz, hanem folyamatosan csak baszogatod őket, itt kurvára semmi sem fog történni. Tudod, milyen ez? Mint amikor a gyerek járni tanul, és az első seggre esésnél még adsz egy pofont is neki… Nagy kedve lesz a  tanulási folyamathoz, mondhatom… Szar a szónok, szar a kivetítő, szar a szar is – mindezt a tévé/monitor képernyőjén nézve. A nagy okosok ízekre szednek minden beszédet, és kiderítik, hogy mindenki hülye, főleg a nép, az a százezer, aki kimegy a térre, és új választást követel.

TUDJUK, hogy nem lesz új választás, meg is szívnánk, de valamit csak skandálni kell, a RÉN-SZAR-VAS, a HE-LI-KOP-TER meg a GÁZ-SZE-RE-LŐ rigmusok a Parlament impozáns épülete elé érve már nevetségesen hangoznának, kell valami combosabb dolog, bár az OR-BÁN-TA-KA-ROGGY minden fázisban viszonylag jól szól.

Nyivákolunk, hogy ezek kirántanak az utcára több tízezer embert, és még egy tisztességes politikai programjuk sincs. Mert hazamegy százezer ember, és álmatlanul fog forgolódni, mert nem mondták meg neki, mit gondoljon… Hagyjuk már, de tényleg. Nem működik. A tegnapi dzsembori nem egy párt alakulógyűlése volt, hanem egy bazinagy apátiaűző szeánsz. Hogy lásd, aki melletted van, ugyanazt érzi, mint te. Hogy lásd, annak, aki melletted áll, ugyanúgy tele van a hócipője azzal, hogy mindenféle pártok ide-oda rángassák, mint egy rongybabát. Hogy lásd, vannak ismerős arcok az ismeretlenek között, és meg tudnád lapogatni a vállát, hogy na, már megint ide kellett jönnünk, hát nem bosszantó…?

Kanadai kutatók a minap felettébb meghökkentek, amikor tavakat találtak a jég alatt valahol az Északi-sarkvidéken. Azt hitték, tökig be van fagyva az egész kóceráj. “Teljesen meglepődtem és kicsit zavarba is jöttem. Határozottan nem jég alatti tavakat kerestem” – mondta a kutatás vezetője az MTI szerint. A véleményvezérek is mindig határozottan keresnek valamit. De azzal, amit találnak, olykor valahogy nem tudnak mit kezdeni. Képesek lennének inkább feltölteni a jég alatti tavakat, mert nem illeszkednek a jó előre megalkotott képbe…

Egyébként hallgattad már az örömódát úgy, hogy ezrek éneklik és világítanak a magasba emelt telefonok? Próbáld ki. Van benne valami nagyon emberi.

És ezt az emberit kellene végre megtalálni, hogy kivezessen minket ebből a kuplerájból.

Mert az okosokkal és a megmondó emberekkel már tele van a padlás. Miközben a házban, odalent az évszázad szégyene folyik éppen.

Ha esetleg valakit érdekel, 12.248 lépést tettem meg tegnap a számláló szerint.

És egy sem akad közte, amit most sajnálnék.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: IMHO
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Nobel Palpatine-nak

Sokan vannak utóbbi időben elragadtatva Trump elnök „csodálatos teljesítményétől”, mellyel „egy csapásra megoldotta a koreai …