Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Az utolsó rántott hús

Az utolsó rántott hús

Amit nem ettem meg. Olvasom az üzenőfalat, a HVG-t, és valójában nem értem magamat, miért nem mentem el a Wichmann-kocsma záróbulijára. Vagy de.

Nem mondhatnám, hogy törzsvendég voltam. Főiskolás koromban igen, de az már a múlt homályába vész. Mostanában kicsit többet jártam arra, belvárosi portyázásaink során két kapualjjal arrébb pecóztam, az utolsó állomás mindig a jeltelen kiskocsma volt – annyira nem volt kiírva semmi rá, hogy a legénybúcsús hordák kihagyták a szortimentből a helyet, szerencsére. Hosszúlépés-rántott hús, ez volt a levezetés.

Egyre-másra zártak be a belvárosi törzshelyeink. Ami meg talpon maradt, oda meg már nem mentünk, miután a legendás tulajuk egy reggel nem ébredt fel többé. Így már nem voltak ugyanazok a helyek. Már nincs hova menni. Az ember öregszik, ha elvesznek tőle öt helyet, a hatodikra nincs ereje.

Ötöt? Fenét…

Ott voltam a Sirály, a Tűzraktér, a Gödör búcsúbuliján, ez utóbbiból kettőn is. Elfáradtam. Elég nagy teher a józan észnek búcsút mondani ebben az országban, a rántott húsos szendvics valahogy már nem fért bele a búcsúpakkba. Remélem, az új tulajnak lesz annyi esze, hogy ezt a hagyományt megtartja. De azon sem fogok csodálkozni, ha nem.

Az emberek úgyis hamar felejtenek.

 

 

Szerző: IMHO
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Fronthelyzet

Maul halten und weiter dienen, pofát befogni és tovább szolgálni – mondja Svejk, és most, …