Home / KIEMELÉS TŐLÜNK / Babgulyásadó

Babgulyásadó

Debrecenben azon gondolkodnak a város atyjai, hogy az ételosztást végző karitatív szervezeteknek fizetniük kéne a közterület-használatért. Erről előterjesztést fabrikáltak, és indokot is találtak a babgulyás-osztás megadóztatására, mondván van egy rendeletük, amelyben a szerencsétlenek etetése már közterület-használatként definiálódott, viszont nincs hozzá rendelve fizetendő díj.

Lássuk be, ez így nem mehet, rendnek, poroszos rendnek kell lenni, mert mi lenne, mi történhetne, ha a törvény szövedéke fölfeslene valahol. Tovább víve egyébként a város atyáinak meg anyáinak, meg atyái atyáinak gondolatkísérletét, a hosszú órákig sorban álló, korgó gyomrú delikvens is indokolatlanul, és nem rendeltetésszerűen használja a város értékes flaszterjét, és ingyen, ugye.

Tarthatatlan állapot, de ezt a figyelmeztető felvetést csak eredendő gonoszságom miatt voltam kénytelen képernyőre vetni. Megjegyzendő azonban, hogy a debreceni ételosztók és ételt várók egy szót sem szólhatnak. Tulajdonképpen ki van nyalva a valaguk, szemben a fővárosi sorsosaikkal – és nem sorosaikkal, nehogymá, tetszenek érteni -, akikkel meg azért szórakoztak az ottani csinovnyikok, hogy a frekventált helyekről kiszorítsák őket, mint arra emlékezhetünk.

Ők nem egy ugrótorony talapzata, aminek az egész világ a csodájára jár, ezért rontják a városképet. Ilyképp az emberek ezen halmaza szépészeti probléma, mint például a hajléktalanok is. Visnui értelemben vett érinthetetlenek tehát, akiktől például a luxusfeleségek finnyásan fogják be felvarrt orrukat. Eszembe jut ilyenkor, hogy kit nem hagynak az út szélén, és kit rúgnak bele az árokba, mert azt kell figyelni, amit csinál, és nem azt, amit mond. És ennyi elég is a dakota közmondásokból.

„…A vad beduin, aki egy kőbálvány előtt veti térdre magát, ugyanazt az istent akarja imádni benne, mint ti. Ő látni akarja az istenséget, készít hát magának egyet s elkezdi imádni, elkezd félni attól, amit ő maga csinált. De teret is teremt hozzá, ahol esetleg lóistálló volt azelőtt, megszenteli egy kis tömjénnel s mikor belép oda, elkezd borzongani az áhítattól, abban a térben, amelyet ő hasított ki a kőbálvány számára. Szóval ő maga szentel, aztán leborúl az elé, amit ő maga megszentelt. Olyan ez, mint mikor egy uralkodó törvényt hoz és maga kezd el legjobban reszketni saját törvényétől. Olyan ez, mint mikor emírré emeli fel a kufárt s attólfogva az emírt tiszteli benne…”

Átadom a hangszórót, mert úgyis mindenki tudja, hogy Füst Milánnal példálóztam, aki a vallásról mesélt ekképp, én viszont az önkormányzat rendeleteit mutattam be a segítségével, és itt tértünk vissza a debreceni pénzszedéshez. Lehetne rendeletet alkotni, hogy az ételosztó nem fizet. Vagy szimbolikusan egy forintot fizet. Mindent lehet, a rendeleteket emberek alkotják, mint kitetszik, egyáltalán nem Istentől eredeztethetőek a paragrafusok, bár sokan úgy vélik és hiszik.

Hogy egy ember alkotta szabállyal azt lehet csinálni, amit csak akarnak, arra példát mutat a mi nemzeti konzultációnk. A szaros levelek beküldési határidejét tegnap seperc alatt hosszabbították meg egy héttel, hogy mért, abba most inkább ne menjünk bele. Ha úri kedvük úgy látja jónak, még rápakolnak akármennyit, mert mindent lehet.

Azt az Istentől szóló parancsot azonban, hogy ne nézzük tétlenül, ahogyan embertársunk a szemünk előtt fagy meg vagy veszik éhen, szóval ezt, amitől amúgy ember volna a molekulahalom, viszont minden további nélkül lehet a sarokba rúgni vasalt orrú csizmával. Mert a NER-ben vannak prioritások, de az állampolgár érdeke, boldogulása és boldogsága nem tartozik ezek közé. Jobb esetben csupán egy szám az organizmus, ha nincs ilyen mázlija, akkor meg irtandó állatfajta.

Éppen ezért röhögve nézem majd az eljövendő karácsonyt vagy szaturnáliát – ez csak gusztus dolga -, amikor a hazugság szellemében az egész nyüves ország belefullad majd a szeretet-giccsbe és töltöttkáposzta-boldogságba olyannyira, hogy nem hallják meg a jászolban kornyadozó kisded gyomrának korgását. Ilyen csodálatos hazugság közepén rohadunk meg, kedves polgártársak, de fő az egészség és a jó emésztés.

Szerző: Rezeda
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Ezért kellett lekapcsolni Czeglédyt?

Az ukrán munkaerő toborzására adott állami százmilliók nyoma Kósa Lajos tárca nélküli miniszterig vezet – …