Home / VÉLEMÉNY / Bruck András: A futball vége

Bruck András: A futball vége

Amikor hétfő este a válogatott tagjai a Himnusz eléneklésével ünnepelték meg az oroszok elleni sima vereségüket, a magyar futball végzetes elzüllése pillanatainak voltunk szemtanúi.

Ez a vereség utáni arcpirító jelenet azt jelezte, hogy Magyarországon többé már győznöd sem kell ahhoz, hogy győztesnek nyilváníthasd magad, a Himnusz eléneklése bármire felmentést ad.
Ezek a fiatal játékosok már most, pályájuk elején elrontott, léha sportemberek, akik már tudják, hogy nyugodtan bukdácsolhatnak majd vereségről-vereségre, akkor is jólétben fognak élni, mert a miniszterelnök boldogan üríti ki a mi zsebünket azért, hogy az övékét teletömje. Máris megtanulták, hogy ebben a lecsúszott, szétesett országban rájuk teljesítmény nélkül is kiemelkedően jó élet vár, amihez elég lesz nekik a meccs elején, és most már a végén is elénekelniük a Himnuszt.
És azt is tudják, hogy a következő tizenöt évben, a világ legszomorúbb bajnokságában, jórészt üres lelátók előtt fognak focizni, de az ő képeségeikkel ennyit keresni így is kiemelkedően jó üzlet, és csak ez lebeg a szemük előtt.
A közöny és cinizmus, amivel a vereségüket fogadták – nem rohantak be szégyenükben az öltözőbe, arcukon nyoma nem volt kínnak, rosszkedvnek –, afféle túlélési stratégia, ami egy elbecstelenedett országban tulajdonképpen természetes. Csakhogy ezeknek a fiatal focistáknak a túlélés nem azt jelenti, amit az ország kevésbé szerencsés millióinak, létminimumon vegetálni, hanem azt, hogy soha egy másodpercre nem érezhetik majd igazi focistának magukat, és hogy nem a közönség elismeréséért kell majd küzdeniük, mert arra amúgy sem képesek, hanem kihízott, elrohadt politikusok kegyeiért.
Ez is egy életforma.
Magyarországon a következő száz évben már biztosan nem lesz említésre méltó foci, a miniszterelnök züllöttsége, zsarnoksága és tehetségtelensége a magyar futball legtöbb szereplőjét olyanná tette, amilyen ő maga. Ennyire áporodott, tisztességtelen légkörben nincs más, mint folyton a kudarcok és vereségek gyalázatát ünnepelni és ünnepeltetni.
Orbán alatt a néptől a focira elorzott tíz- és százmilliárdok ellenére a magyar futball színvonala tovább süllyed, amit vizuális tapasztalatainkat megerősítve egzakt módon is jelez az UEFA legfrissebb pontszámítása: eszerint a magyar klubokat már a liechtensteiniek is megelőzik. Válogatottunk ékességét, Kleinheislert német klubcsapata már ingyen is átadja, de a jobb külföldi csapatokban próbálkozó többi magyar játékos közül is csak kevesen viszik valamire.
A magyar futball körül nincs egyetlen reménykeltő fejlemény sem, és nem is lesz, szeméttelepen se jó játékosok, se jó csapatok nem nőnek fel.
Aki látott már életében két jó meccset, és én láttam vagy kétezret, az tudja, hogy annak, ami a hazai pályákon folyik, semmi köze ahhoz, amit máshol futballnak neveznek.
De talán a Himnusz még segíthet, meg kéne próbálni a mérkőzések szünetében is elénekelni.

Szerző: Bruck András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

A szabharc szintet lépett: kitört a padháború

A kétfarkúak már a funkcionáriusok idegein táncolnak a pingáló gerillaharccal. A pitiánerség netovábbja, ahogy országszerte …