Home / KIEMELÉS TŐLÜNK / Buchlovics Péter: Tiltsák be a józan észt, avagy matematikát csak rovásírással!

Buchlovics Péter: Tiltsák be a józan észt, avagy matematikát csak rovásírással!

Imádunk minden balfaszt, akit magunk fölé választunk.

Minél butább és kiszolgáltatottabb a választó, annál könnyebb őt uszítani, manipulálni, félrevezetni – aztán választási győzelem esetén népfelségként rá hivatkozni. A kedves választó ettől boldog és elégedett lesz.

Olvasom a reakciókat, elemzéseket, visszhangokat az erős legitimitásról, a népfelségről, az egyértelmű népakaratról, már egy hete röhögök, felháborodom, enerváltan húzom a számat, szentségelek, vagy csak legyintek. Már egy hete vagyok dühös, aztán lenyugszom, mert igen, a győzelem tényét, azt el kell fogadni, de rágörcsölni semmiképp sem szabad. Az ember belső, személyes szabadságát, önbecsülését, méltóságát – ahh, ez már túlzásnak tűnhet -, szóval belső tartását ez semmiképp sem ingathatja meg, miként a józan eszét és az értékeit sem, pártoktól és politikusoktól, populista, akarnok mini zsarnokoktól, cinikus, egykori énjüket magasról lepiszkító, ócska manipulátoroktól függetlenül sem.

Aztán elolvasom Petőcz Kálmán véleményét az Új Szóban a Fidesz választási győzelméről és Mészáros Andrásét is, aztán azt mormogom, hogy jé, vannak még nálunk is normális emberek. Aztán újraolvasom Petőcz felhozott példáját, amin jót nevettem, de belegondolva, lefagyott számról a nevethetnék.

Mert az a fajta sötétség, korlátoltság, zsigeri elfogultság, béka feneke alatti szellemi szint, a megnyomorodva is gyűlölködő, a saját kis semmijébe bezárt és abban manipulált, megvezetett nemzetthy választó reakciója ijesztő. Horribile dictu, függetlenül attól, hogy ez a történet az arab számokkal igaz-e vagy sem.

És atavisztikus, már amennyire az ember nem szabadságra, toleranciára, megbecsülésre, szeretetre és elfogadásra született, nem gondolkodó, kritikus lénynek, hanem csak tömegcikknek, választási nyersanyagnak, adófizető alanynak, a mindenkori hatalom tucateszközének.

Mert ugye, nem szabadságra vágyunk, az ugyanis felelősséggel és kritikával jár, az olvasással jár, az művelődéssel jár, az tájékozódással jár, az önkritikával jár, az információellenőrzéssel jár, az felelősséggel jár.  Legalább minimum annyival, hogy ne lubickoljunk névtelenül a fácsén és másutt, elvakult, kritikátlan pártimádókként, kioktatva mindenki mást, hogy ezek után diadalittasan omoljunk bele kedvenc Vezérünk pántlikázott fenekébe.

Az, hogy vagyunk, az munka. Munka, magunkon is, hogy ne legyünk senki bábja. És nekünk, ezek szerint, határon innen és túl, nem ez kell.

Nem Széchenyi Magyarországa kell, nem is Eötvösé, nem is Bibóé, nem is Kiss Jánosé, nem is Haraszti Miklósé. Nem is Adyé, nem is Kosztolányié, nem is Radnótié, nem is József Attiláé, nem is Petri Györgyé, nem is Juhász Ferencé, nem is Garaczi Lászlóé, nem is Esterházy Péteré, Spiróé, sőt, nem is Hamvas Béláé, nem is Móriczé, nem is Németh Lászlóé. És nem is Mészölyé, sőt Örkényé, Karinthy Frigyesé és Ferencé sem, sőt tulajdonképpen Babitsé sem, Osvát Ernőé sem, miképp Nemes Nagy Ágnesé és Ottlik Gézáé sem.

Nem kell nekünk semmi, csak a „biztonság”. Aka: Fidesz.

Nem kell nekünk semmi, mert világéletünkben behódolásra, nyalizásra, túlélésre, kibekkelésre, törleszkedésre szocializáltak bennünket, sógor-komaságra, érdekekre,  kijárásra, hálapénzre, csókolomakezétlábát-ra, eleve imádjuk a kiskorúsítást, és Stockholm-szindrómában imádunk minden balfaszt, akit magunk fölé választunk, vakon követjük, de ellenőrizni már nem akarjuk őt, mert az fárasztó.

Nekünk Orbánok és Ficók kellenek, mert az kényelmes, mert a a kisebbik rossz, aha. Mert ők megvédenek – magunk elől és magunk ellenében is.

Meg esetleg Wass Albert, de csak népünnepélyen, magyaroschan zokogó, megváltós együvé tartozásban, biodíszletnek használt háttér- néptáncosok előtt, elcsépelt versek szigorúan kimért, szavalósan hatásvadász idejében.

A biztos dagályban, mint Kádár és Husák állampártja idején. Csak most épp a Fidesz bőkezű dédelgetésében, már aki igazi MAHHHAAGGYYAAAAR, ugye.

Itt is, ott is.

Apropó, biztonság. A Fidesz friss túlnyeréséről a legkomolyabb és leghitelesebb elemzést Váncsa István írta meg, úgy, hogy nem is akarta és nem most. Váncsa a Beszélőben írt egy gasztrocikket, Vadasmarha, zsemlegombóc – címmel.

Minden szava gyöngy, de azért két fő tételt idemásolok belőle. Hosszú lesz, de megéri.

„Nyolcvankilenc előtt a népek szidták a rendszert, ebből arra lehetett következtetni,hogy helyeslően fogadnák azt, ami a tulokarcú szocializmussal polárisan szemben áll. Piacgazdaságot, a polgári demokráciát, a jogállamiságot meg hasonlókat. A szabadságot, hogy ne sokat bonyolultkodjunk.Azóta mindezt árnyaltabban látjuk kicsit. Hovatovább úgy tetszik, nincs ember Magyarországon, aki csakugyan a szocializmus leváltását áhította volna, leszámítva néhány szerencsétlent, akiknek a nonkonformizmusa vélhetőleg genetikai eredetű, s ekként gyógyíthatatlan. A többiek apró módosításokat akartak, például, hogy az addigi elvtársak húzzanak el, és okosabb elvtársaknak – nekik – adják át a helyüket, a másik (főleg kocsmaasztal mellett forradalmárkodó) fél pedig inkább az oroszokat kifogásolta,és az orosz nemzeti gőgöt.  Magyar nemzeti gőgöt akart a helyébe, és magyar szocializmust.Magyar nemzeti szocializmust. Most is ilyet akar.A szabadság fogalma pedig, azóta végképp kiderült, nem jelent semmit senkinek. Rémlik, hogy említették az iskolában, olyan szavakkal együtt, mint anyabeszélet, berzegenység, fővalóló gondtőkelet, hemzserde, külketudákság, szorgszerény,vimály, meg a többi, a XIX. Század fura szövegeiben gyakran előfordul, értelme nincs.Természetesen az intellektuel ezt is másképp látja, pláne a sajtóban dolgozó intellektuel, az ilyen él-hal a szabadságért, kivált a sajtó szabadságért, olyan az neki,mint egy falat kenyér.
Mi a sajtószabadság?
Sajtószabadságról akkor beszélünk, ha nekem, Dezső Dezső újságírónak van állásom, és így mindig megírhatom azt, amit mondanak; teljes a sajtószabadság, ha két állásom is van, és e mellett rendszeresen adok el anyagokat további három lapnak, plusz a rádiónak meg néha a tévének is. Kinyitom az újságot: Dezső Dezső, bekapcsolom a rádiót vagy a tévét: Dezső Dezső. Bankszámlámra rendszeresen érkeznek honoráriumok, nem nagy összegek ugyan, de jönnek minden nap.
Ez a sajtószabadság.
Sajnos, nem mindig volt ez így, a magyar művelődéstörténet egy szégyenletes periódusában állás nélkül tengődtem, míg egy bizonyos Jenő Jenő két státust foglalt el egyszerre, s ugyanakkor a rádióban és a tévében is ott pöffeszkedett, ez nyilvánvalóan gyalázat, a sajtószabadság megcsúfolása és lábbal tiprása mindannak, ami szent.
Így látjuk ezt a dolgot manapság.
Mindazonáltal ismerek néhány embert, aki a sajtószabadság fogalmát ennél valamelyest absztraktabb módon értelmezi, viszont, amennyire képes vagyok megítélni, egyik se teljesen normális.
Itt tartunk.
Gyakorlatilag az egész ország, az értelmiség zömét is ideértve, szeretné újra felépíteni azt a szűk, lábszagú, klott-gatyás paradicsomot, amely az egyetlen lakható világot jelentette a számára, ezt a többség persze szégyelli is – joggal –, tehát semmi pénzért be nem vallaná.
Önmaga előtt is letagadja.
Persze mindegy“.

Igen hosszú volt ez a Váncsa-idézet. De roppant hasznos.

Mert ez szinte klinikai képlet. És azért is lesújtó, mert Váncsa István nem csak az úgymond anyaországi szellemi szintről és elvakult választóról ad látleletet, hanem a szlovákiai magyar fidesznyikekről is. Például. És általában a minden hülyeséget benyaló, populistaimádó választóról is, bárhol a világon.

Épp ezért, visszatérve Petőcz Kálmán példájához, szerintem is tiltsák be az arab számokat, sőt, követelem, hogy a matematikát, a csillagászatot, a logikát, az orvostudományt, a földrajzot és a térképészetet, az arab történetírást, az utazókat és az utazást, az építészetet, és az Ezeregyéjszakát, meg az arab irodalmat is, mert ezek olyan migráncs dolgok. Sőt, a józan észt és a filozófiát is, mert az arabok filozófiában is jók voltak a történelem során.

(Vesd össze  Tóta W. Árpád: A zsidó fizikáról In: hvg.hu. )

De, tiltsák be az arab forrásokat a magyar- és a világtörténelem kapcsán, mert ezek is veszélyesek, visszamenőleg is terroristák, és sőt, Germanus Gyula munkásságát is töröljék például. A NER-ben és csatolt részeiben erre semmi szükség, legyen mindenki személyesen Szabolcska Mihály gyermeteg és khm. eccerűen bájos költészete, legyen mindenki segghülye, korlátolt, türelmetlen, gyűlölködő, arrogáns, a végletekig önző és tahó. És nyomorultságában is érezze magát nemzetileg felsőbbrendűnek. Mert az fasza érzés. Az ad tartást, boldogságot, gyarapodást – meg Viktor.

Továbbá javaslom, hogy az igazi magyarok ezentúl nem, hogy arab számokat ne használjanak, de római számokat sem, mert a mocsok olaszok úgyis mindig szidják Viktort a migránspolitikája miatt, és mert Brüsszel, azért.

Az igazi magyarok, most, a csodálatos győzelem után kizárólag rovásírással számoljanak. Esetleg cirill matematikával 😀 – ha van olyan.

Kedves magyar testvéreim, itt is, és ott is, legközelebb a káros zsidó és német és angol és francia – pfejj – kultúráról riogatok majd, és minden másról, ami nem magyar. Addig is jó éjszakát, mindenki térjen nyugovóra Viktor acélizmú csecsén és várja békésen a STOP SOROST, meg a nemzetárulók listájának bővítését.

(Az meg már tényleg ne zavarja a NER emlőin nevelkedett vagy élősködő, a friss győzelemmel túladagolt fideszimádókat, ha netán maga a Fényességes Kalifa dicséri az  iszlám civilizációt, vagy ha netán nemzetbiztonsági szempontból is kockázatos, kétes alakokkal üzletel, arabokkal is,  ill. befogad ilyeneket). Kicsire nem adunk, következetesség, egyáltalán, a gondolkodás csak zsidó trükk, Soros repülőgépek kondenzcsíkjaival mérgezi és permetezi a szegény magyarokat, szlovákokat, lengyeleket. Cseppfolyósított migránsokkal, pára-betolakodókkal.

Boldog agyhalál, építs totális és végleges demokráciát nekünk, Viktor segedelmével, George Orwell rémálma szellemében,  most és mindörökké, ámen.

Szerző: Buchlovics Péter
Forrás: Parameter

Olvasta már?

Rezeda: 17 dühös ember

Nagy idők nagy embereket kívánnak. Ezekkel az intő szavakkal küldi mindenféle kalandok felé Hasek Svejket, …