Home / VÉLEMÉNY / VÉLEMÉNY - BELPOLITIKA / Cs. Kádár Péter: A szépség diadala

Cs. Kádár Péter: A szépség diadala

 

Egykor, régen, egy Fradi-MTK vagy egy Dózsa-Vasas meccsnek valódi tétje volt. Illetve, nem volt, de legalább megmozgatta a lelkes néptömegeket, lényegében anélkül, hogy a lelátókról libásoztak, büdös zsidóztak, rohadt komcsiztak vagy aljas fasisztáztak volna. Még Édes Erdélyt se követelték vissza, a maximum egy ú a anyád volt, de az is csak akkor, ha a bíró, az a tripperfaszúgenyaállatbarom nem adott meg egy tizenegyest, s így 8:3-ra veszített a csapat, pedig mennyivel szebb lett volna a 8:4.

Ám a bíróknak már akkor sem volt szépérzékük.

Nekünk viszont a rendszerváltás, és különösképp a Fidesz 2010. óta tartó országlása óta oly magasra hágott az esztétikai kifinomultságunk, hogy a kormányzó erő kénytelen volt már az elején meghátrálni, és meneszteni az államnak az ő fejét, mert a Nemzett Egységének szimbóleuma nem bírt helyesen írni.

Se.

És ez volt a legfőbb baj vele. Ezért aztán egy igazán sármos, a mondatot többnyire nagy betűkkel kezdő alkalmast választott a helyére, akinek mindenki örült. Mert ő aztán majd megmutassa, hogy nem báb. Bizony, sokszor volt olyan, hogy majdnem visszaküldött egy-egy törvényt, sőt, volt olyan is, amit valóban. A parlament aztán szó szerint ugyanazt fogadta el, persze megfontolás után., mert hallgatott az állam főjére.

De hiába tudta oly szépen kanyarítni a törvények alá az Á betűt, meg szorosan egymás után kötve a többit is, már nem elégedtünk meg ennyivel. Nekünk több kell, a mindenségig és tovább. mert végre itt az alkalom, hogy egységbe kovácsolódhatunk, megrettenthetjük a rettenthetetlent, biza!

Le zsarnokkal, a szentségit! Cselekedjünk hát mind!

Izé.

Itt a bibike. hogy szó nincs cselekvésről. Szó sincs bármiféle kockázat vállalásáról. Szó nincs hatalmas ellenzéki tüntetésekről, tömeges polgári engedetlenségről, de még arról sem, hogy építsünk házakat az éppen hobbiból megfagyni készülő hajléktalanoknak. Az ilyesmi megszervezése, végrehajtása ugyanis munka, nemkülönben felelősség.

Csupán kitaláltuk, hogy megvan a mi emberünk. Föl van fedezve, ja. Hát nem látja Orbán, hogy itten kérem a l k a l m a s férfiút bírtunk találni? Nem érzékeli, hogy most aztán összedől a gránitszilárdság?

Nem látja. Mert nem hülye. Az a szerencsétlen a hülye, aki ippeg nyilatkozta, hogy vállalná. És ezzel – számomra – bizonyította, hogy alkalmatlan.

Ha én lennék Orbán Viktor, bizisten, megválasztatnám. Ezt követően a nyomorult első hivatalos megnyilvánulása az volna, hogy fölesküdik az Alaptörvényre. Különvélemény, lábjegyzet, szóbeli kiegészítés nélkül.

S ettől kezdve – ha komolyan venné önmagát és minket, akik a törvényesség őrét látnánk benne – aligha vétózhatna meg bármilyen törvényt is. Azt ugyanis csak akkor tehetné meg, ha az sértené a törvényességet. Ja, nem is. Csak akkor, ha sértené a törvénytelenséget.

Úgy tűnik, azzal, hogy Majtényi belement ebbe a bohóckodásba, elfelejtette, hogy a néhai Országos Rádió és Televízió Testület elnöki székéből is azért távozott, mert pont leszarták őt. A különbség persze az, hogy most az esélytelenek szedált állapotában térhet esténként nyugovóra.

Ezzel az erővel én is benevezhetnék. Bár nagyon csúnyán írok, ennél is rondábban beszélek. Tehát mégse. Viszont legalább hátha gondolkodásra bírom azokat, akik más csalánjával verik.

Szerző: Cs. Kádár Péter
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Torgyán József

Hát elment ő is, a hatalmas pártvezér, a miniszter, kormányok mozgatója és elmozdítója, alkotója és …