Home / KIEMELÉS TŐLÜNK / Cseh Borbála: Stand-by…

Cseh Borbála: Stand-by…

Még javában zajlott a gyűjtés, amikor a Nyugati aluljáróban egy osztrák jáger-öltözékben virító ember tornyosult az aláírásgyűjtő stand elé. Zergetollas zsinóros kalapka, kockás ing a csontgombos zakó alatt, elegáns, vastag gyapjú körpelerin, vastagtalpú velúr cipő piros kötővel és lefittyedő, cifrára mintázott díszítéssel. Ahogy kell, pásszentosan. Magas, erős férfi volt, úgy hatvanas, kerek képén látszott, hogy a jólétet gyakorta köszönti snapsszal. A látványban nem gyönyörködhettem sokáig, mert nekikezdett ordítani, kiveresedett arccal, hadonászott.
Enyhén hraccsoló akcentussal de jól érhetően üvöltözött miszerint ezek a mocsok ganék mind hazaárulók. Aztán átváltott tegezésbe, azokat a jelzőket már nem idézhetem. “Hazaárulók, ti nem vagytok magyarok, eladjátok a hazát…”
Már-már nekirontott a kedves fiataloknak, akik a pult mögé húzódva igyekeztek biztonságba helyezni az aláírt íveket. Igyekeztem én is jó hangosan hozzá szólni.
“Wollen Sie, bitte, etwas lauter, mein Herr, ich bin Schwerhörig, was hat der Kaiser ausrichten lassen?” (Kérem, uram, kicsit hangosabban, süket vagyok, mit üzent a császár? )
Nézett rám, a korosodó asszonyságra, s nekilátott újfent káromkodni… Mint a hazaffyak, mostanában. A zerge-pamacsos pörgekalap hátracsúszott a céklaszínű fején
Én csak néztem, együtt sokakkal, a délelőtti forgatagban…
Mi, honos hazaáruló népség, aki vagyunk…
Szerző: Cseh Borbála
Forrás: Facebook

Olvasta már?

Rezeda világa: Tűzifatangó

Egy nagycsaládos nő február végén húszezer forint értékű akácfát vágott ki. A büntetlen előéletű, hat …