Home / VÉLEMÉNY / Cseh Borbála: …Veni, vidi…

Cseh Borbála: …Veni, vidi…

Azzal a kérdés már régóta nincsen megválaszolva, hogy kokárda vagy nem kokárda. Merugyebár lehet valaki áltűző is.. Vagy direkte nem tűz, mert belülről bomlaszt, olyan is lehet.

Pedig a kérdést meg kell válaszolni. a színt meg kell vallani. mindenkinek, a jelen helyzetre vonatkozólag, őszinte és spontán odaadással. Kiemelve a NER mindenre kiterjedésének mindenek felett való üdvösségét. Spontán örömmel.

Csak semmi idézet. Önálló kútfőből kéretik. Meríteni az egyéni elkötelezettségből, s azt önteni széjjel. Egyénileg kell vonzódni, kényszer és rábeszélés nélkül. Zsigerből. Ott keletkeznek az érzések, ha valaki nem tudná. Aki pedig intellektualizálni akar mégis, annak a helyzetről jusson eszébe a dicső múltból kibontakozó dicső jelenen át a dicső jövőbe vezető pár T.

Amely türelmeskedik, fogcsikorgatva. Most még.

Beszédek magasztalták Caesart. Más beszédek a diktátort emlegették.

Van konszenzus, tehát.

S azután csak rajta, fölhörpölni az ünnep levét, harsány szürcsöléssel, fenékig, hadd hallja a Nagy Ság. Fenékig, milyen nagyon jó is a jó.

Azzal a Petrovics gyerekkel meg csak óvatosan. Méghogy talpra, magyar… Izgága egy alak, kell mellé az értelmezés. Arra tessen koncentrálni, hogy “válasszatok!”.

A kokárdával is óvatosan, még megszúr a rozsdás bökő.

Tessen szépen összegyűjteni a pedigréket, hamarosan kezdetét veszi a homogenizálás. Tessen összeszedni a családtagok büntetőjogi felelősségű nyilatkozatait. Miről? Mindenről. Bármiről, amit majd alkalomadtán számon lehet kérni. 16 pld-ban lefűzve, közjegyzői pecséttel, 999.998 Ft-os okmánybélyeggel ellátva.

Nem, ne a múzeumhoz tessen hozni, ott a hivatalos nemzet van, meg a karhatalom. Meg a ájtatos lengyel pálinkakedvelők ordítókórusa, akik plakátot is hoztak. Meg a napszámos tapsoncok. Meg Marika néni, az erkölcsös vidék tisztességben megőszült leánya, szervezett buszon, önvédelmi ridiküllel.

Lehet sípolni is. Nádihegedű és dob nem került központilag kiosztásra.

Lehet a hűvöskés délelőttön gyermekeket sétáltatni, ifjú szerelmeseknek kézen fogva andalogni, a családi ebéd előtt sétálni egyet, nagypapástul, lenézni a vén Dunára valamelyik hídról. A Lánchídra a fürgébbek menjenek inkább, ki tudja, melyik hagyomány él még. Szobrokat felkeresni kalandos vállalkozás. Csak saját felelősségre, kiskorúknak szülői felügyelttel is kockázatos.

A nemzeti ünnepen az illetéktelenek számára korlátozások vannak érvényben. A rendet fenn kell tartani. A nemzeti együttlétre a legcélszerűbb megközelítési lehetőség a közszolgálati televízió mindenki számára ingyenesen elérhető hírműsora. Szép családi körben enni a jó levest és bámulni a képernyőt, egyetértőleg.

Aki akart volna bejutni a központi rendezvényre, de nem fért be már sehogy sem, az gyönyörködjék a Nemzeti Múzeum előtt megtekinthető abortum hatalmas véres fotójában.

Régebben nemzetiszín lobogók, csillogó szemű gyermekek, rámás csizmás deli ifjak jelentek meg, mint a magyar nemzet szabadságának allegóriája, dallal, tánccal.

Most egy véres tetem árnyéka vetül reánk. A szabadság legszebb emléknapján. Vörös-véres felirattal: “Velem tettétek meg.”

Aki már ellankandt az üvöltözésben, vagy abban, hogy körülötte üvöltenek, nyisson FB-fiókot.

Ott minden viszketeg individualista kifejtheti a véleményét, mint a paszulyt.

Ott lehet irkálni a forradalom jelszavairól a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség eszméjéről, az egykor oly valóságos közelségbe kerülő együttműködésről a közös érdek, a közös élet érdekében.

Aztán majd csak elmúlik ez a nap is. Nehezen szellőzik ugyan ki a főzelékszagú nyomorúság vastag rántásszaga,mert se ajtót se ablakot nyitni nem tanácsos. Sebaj, vigadjunk, búsuljon a ló.

Ha felfúvódunk is, monitoron át nem csípi senki szemét, nem hallik, nem szaglik.

Lehet szidni. A paszulyt…

kár, kár, kokáááár…

Szerző: Cseh Borbála
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Zsohár Zsuzsa: Vándortündérek – magyar egészségügyisek külföldön

Bár a XXI. század második évtizedét tapossuk, a mai napig meglepődve nézünk fel, ha egy …