Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Cserpes Tamás: Mostnyóccév

Cserpes Tamás: Mostnyóccév

“Hogyne, barátom. Szavamra, jó sokat ettem belőle. Tudod, mézédes volt. Te nem kérsz belőle, compagno?” – jelentette ki a ravasz róka a farkasnak, amikor az gúnyosan az iránt érdeklődött, ízlett-e neki a szőlő.

A 2018-as választások után a Fidesz-KDNP degeszre zabálhatja magát szőlővel, ami nem meglepő, hiszen eddig is legfőképpen ezzel foglalatoskodtak. A nagy lakoma közben azonban kegyetlenül letarolták a szőlőültetvényt, amely emiatt mára rendkívül gyászos látványt nyújt. Innen lesz rendkívül ocsmány dolog választást nyerni, amit mindezek ellenére a nemzetes uramék meg fognak cselekedni.

Ez a nyolc év, az az a nyolc év, amelyet a maguk számára rendkívül hasznosan kihasználtak, aminek Isten kegyelméből meg is lett a szép eredménye. Elvégre keresztény-konzervatív kormányzatnak tartják magukat, azaz csak a Jóistennek tartoznak elszámolással. Őt viszont valószínűleg nem igazán érdekli a heves nemzeti zsákmányszerzés.

Mivel a magyar politikai elitnek sok dézsmálni valója már nem maradt Magyarhonban, kormányozni pedig nem igazán akarnak, elkezdtek fantom-ellenségekkel hadakozni. Soros, Brüsszel, Hollandia, mind-mind remek alkalmat nyújt számukra, hogy kedvükre szitkozódjanak, fenyegetőzzenek, durcáskodjanak.

Orbán vezér mostanában már nyíltan hazudozik szokásos rádiós dumaszínházában arról, hogy tulajdonképpen simán meglennénk mi uniós pénzek nélkül is, mivel az nagyrészt a nyugati országokat gazdagítja. Hacsak úgy nem.

Tulajdonképpen azt is mondhatná a haza bölcs megmentője, hogy jelenleg komoly, tőkeerős, dél-szudáni befektetőkkel tárgyalunk, ami nagyon biztató kilátásokkal kecsegtet az ország jövőjére nézve. Ezzel a kijelentéssel sem okozna különösebb megütközést. Ő egy ilyen ember. Szeret jó nagyokat lódítani. A szavazótábora amúgy sem tudja merrefelé található a mesés Dél-Szudán, és miféle népek lakják.

A magyar miniszterelnöknek az Európai-Unió legstabilabb kormányzatát sikerült összehoznia, mégis állandóan összerezzen a legkisebb barátságtalan megjegyzésre, ellenőrzésre, pisszenésre. Már az is zavarja, hogy az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottsága (CONT) ellátogat Magyarország szakrális fővárosába, hogy megnézze, miként alakult ott az infrastruktúra fejlesztése, és vajon felférnek-e az őslakosság között oly népszerűvé vált Vál-völgyi kisvasútra egy kis zötykölődés kedvéért. Lázár János felháborodása ez ügyben kimondottan nevetséges és értelmetlen, hiszen nem egy szigorúan zárt katonai objektumról, csupán egy elvetélt, veszteséges turisztikai látványosságról van szó. Legalább annak örülnének a nagy vasútépítők, hogy valakinek végre felkeltette az érdeklődését a transzválvölgyi expressz.

Az Európai Unió nem fog csatázni Orbán nagyvezírrel, hanem szép módszeresen kiszorítják a perifériára, majd elszigetelik a civilizált országoktól. Ezzel önmagában nem lenne semmi gond, ha őméltósága nem rántaná magával az egész országot. De az említett illető sajnos módszeresen megkaparintotta a hazát, így az emigráción kívül nem sok lehetőség maradt azok számára, akiket nem hoz lázba az azerbajdzsáni társadalmi berendezkedés.

A kormányzati sikerpropaganda tele van hazugságokkal, csúsztatásokkal, ostobaságokkal. Ezek azonban csak akkor okoznak gondot Orbán számára, ha azok, akiknek ezeket a lózungokat szánja, nem hiszik el amivel őket szédíti. Mivel becses személyükben a magyar lakosság legtájékozatlanabb részét tisztelhetjük, nem fognak csak úgy hirtelen elkezdni önállóan gondolkodni. Emiatt aztán nem is lesz velük különösebb probléma.

Az ország egyes makromutatói valóban csinoskák, de a nagy jólét jelei nem nagyon akarnak mutatkozni. A magyarországi 198.800 forintos nettó átlagbérrel sikerült ugyan megelőznünk Bulgáriát, Szerbiát és Romániát, de még így is van hová fejlődnünk. Itt legfőképpen a haladási irányt kellene meghatározni. A bulgáriai életszínvonal elérése már nem tűnik olyan távolinak és elérhetetlennek. Aki 118.420 havi nettó jövedelemmel rendelkezik, az már tudja milyen is lehet büszke és független Горно Абланово-i lakosként éldegélni.

2018 áprilisa után Orbán és aktuális kegyencei továbbra is dúskálni fognak a javakban, a hívei pedig ennek rendkívüli módon fognak örvendeni. Az ország meg jó szokás szerint elvegetál.

Ez a csata nem most kezdődött. Orbán a 2002.április 9-én a Testnevelési Egyetemen elhangzott ultimátuma óta folyamatos és gátlástalan harcot folytat a hatalomért.

„Sok támadásban lesz részünk. De mi csak azt tudjuk mondani, amit Leonidasz egyik katonája mondott, amikor úgy fogalmazott, hogy az ellenség nyílvesszőitől még a napot sem fogjuk látni, annyian vannak. És erre Leonidasz csak azt felelte: hát nem jobb árnyékban harcolni?” (Orbán Viktor) 

Sötétség az valóban van, de nem az ellenség nyílvesszőitől.

Szerző: Cserpes Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Hogy mivel mentek be a rablók a letelepedési kötvényes irodába? Kulccsal!

Április 7-ről 8-ra virradó éjjel ismeretlenek betörtek az Arton irodájába és nem csak pénzt vittek …