Home / VÉLEMÉNY / Extrém turizmus

Extrém turizmus

A KDNP javaslatának elfogadása nyomán a családok végre együtt tölthetik a vasárnapot. Délelőtt közösen ellátogatnak a templomba, így szentelik meg a hetedik napot. Az áldozástól, úrvacsorától lelkileg megújulva, a papi áldástól megszentelve lépik át utána az otthon küszöbét. Itt elfoglalják helyüket a hófehér damasztabrosszal leterített asztal körül, és rövid áldásmondás után – amelyben megemlékeznek a kereszténydemokratákról is – a családfő kimeri a porcelán tányérokba az aranyló húslevest, amelyet a házilag készített csigatészta tesz még tartalmasabbá.

A magyar turizmus vezetőit is felpezsdítette a szabad vasárnapból adódó lehetőség. Ruszinkó Ádám, a turizmusért felelős helyettes államtitkár többször is nyilatkozott a közmédiának arról, milyen csodálatos rekreációs lehetőségek adódnak ebből a magyar családok számára. Wellness hétvégéket tölthetnek el magyar szállodákban, s ettől nagy mértékben fellendül majd a belföldi idegenforgalom. A külföldieket is vonzza a „magyar tenger” mellett a gyógyturizmus, amelynek alapja a kitűnő magyar egészségügy, az orvosok és a szakszemélyzet hozzáértése.

A magyar turizmus vezetőinek szemmel láthatólag fogalmuk sincs a valóságos helyzetről. A honi lehetőségek mindig is a tömegturizmusnak kedveztek, az utóbbi években leginkább a nem túl gazdag oroszok, ukránok jártak a Balatonhoz. Az ukrajnai háború miatt az ő számuk radikálisan csökken. A gyógyturizmus lehetőségei nagyon korlátozottak, és egyre inkább azok lesznek, hiszen naponta több orvos és egészségügyi szakember hagyja el az országot. Luxusigényeket pedig Magyarországon legfeljebb egy-két szálloda tud kielégíteni. A költeni tudó és akaró turista aligha fog azon töprengeni, hogy a szardíniai Smaragdparton, a francia Riviérán vagy Révfülöpön töltse-e el a nyarat.

Van viszont a turizmusnak egy olyan szegmense, ahol nagyon is van keresnivalónk, mégpedig az extrémturizmus. A célja ellentétes a hagyományos turizmuséval, nem a szépet és a jót, a kényelmest és a kellemest akarja megmutatni, hanem a csúnyát és a rosszat, a nyomort és a bűnt. Chicagóban esténként turistabuszok indulnak az alkoholtilalom idején divatos lokálok irányába. A berendezés, a személyzet ruhája a huszadik század húszas éveit idézi, a zenekar a korabeli slágereket játssza. Az idegenvezetők pedig képek és filmek segítségével idézik fel a legendás leszámolásokat a maffiabandák tagjai között. A vér, a puskapor szaga szinte még érződik a hajdani gyilkosságok színhelyén. A turista borzong és fizet, és őszintén úgy gondolja, kapott valamit a pénzéért.

Az extrémturisták Budapesten felkereshetnék az Aranykéz utcát, megnézhetnék a nem annyira szép napok emlékeit. Néhány betonba öntött honi keresztapa emlékét őrző garázs irányába is fordulhatna a busz, hiszen a magyar élet sötét oldala nemcsak a fővárosban mutatkozik meg.

Ajánlanám még a borsodi és a baranyai túrát annak érzékeltetésére, hogyan élnek magyar emberek a huszonegyedik században. Folyóvíz és csatornázás nélküli házakban, a munkalehetőségektől elzárva. Megmutatnám a borzongani vágyó turistáknak azokat a falvakat, ahol őrrel, kutyával kell őriztetni a dögkutat.

Aztán Sárazsadány felé fordulhatna a busz, hogy a nektárt csepegtető tokaji szőlőfürtöket is meglássa az ámuló turista. Baranyából a keszthelyi jachtkikötő felé vehetné az irányt, hogy utána a turisták a felcsúti hotelben felszolgált mangalicakolbásszal  csillapíthassák az éhségüket.

Végül úgyis azzal a biztos meggyőződéssel hagyják el ezt a katasztrófasújtott országot, hogy van itt annak, aki megérdemli. A többiek pedig annyit is érnek.

 

Szerző: Huszár Ágnes
Forrás: Galamus-Csoport

Olvasta már?

T. Zselensky Péter: Az új 12 pont

Ha nekem valaki az 1848-as forradalom után 152 évvel, 1990-ben azt mondta volna, hogy újabb …