Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: A forradalom gyermekei

Fábián András: A forradalom gyermekei

A sajnálatosan fiatalon, 24 éves korában elhunyt Georg Büchner  1835-ben mutatta be Danton halála című drámáját a francia forradalomról. A darab, Schöpflin Aladár remek összegzése szerint, „megmutatja a forradalom egész gondolatmenetét, szembeállítja az ellentétes gondolatvilágokat Danton és Robespierre alakjaiban és környezetükben, összeütközteti őket és dialektikus módon, vita formájában demonstrálja az egyik gondolatvilág győzelmét a másik felett.” Ugyancsak ő írja – Büchnert idézve – (a szerző elnyom egy szégyenlős mosolyt, miközben leírja az egyértelmű igazságot), hogy „A forradalom az a Saturnus, amely felfalja saját gyermekeit, – ez ma olyan közhely, amelyet középszerű újságíró talán leír, de nem minden röstelkedés nélkül.” (Színházi figyelő,1928., 20. szám). Vagyis nem ma vált közhellyé az idézet, hanem már 90 éve is az volt. Ez azért mégis megnyugtató kissé.

Mentségemre legyen szólva, hogy nem én kezdtem el idézgetni Büchnert, hanem ma így kiált fel minden, magát talán nem is a középszerűek közé soroló tollnok, miközben rácsodálkozik a magyar belpolitika hétköznapi eseményeire.

Kezdődött, ugye, Prőhle Gergellyel – kicsire most nem nézünk, bár lehettek előfutárai is a Fideszes tisztogatásnak. A mulatságos dolog az a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának személye körül, hogy már a kinevezésének pillanatában is masszív össztüzet vont magára, amikor a patinás múzeum falai közé Wass Albert kiállítást álmodott. Az álom azonban csak álom maradt. Prőhle főigazgató úr viszont 2017. januárjában megkezdte felelősségteljes munkáját, és szakmai vélemények szerint nem is csinálta azt rosszul. A hajdani helyettes államtitkár és nagykövet nyilván megfelelő intelligenciával és felkészültséggel közelített a feladathoz. Átérezte, hogy a feladat nem szimplán kultuszpolitikai kérdés: „A magyar irodalom nemzetközi ismertségének mélyítésével, a kortárs magyar irodalomnak a nemzetközi irodalmi, intellektuális életbe való jobb bekötése által javítani a szerzők és kiadók „piaci pozícióit”, ezáltal is elősegítve Magyarország európai integrációját – szellemi értelemben.” – írja pályázati célkitűzései között. A baj azzal kezdődött, hogy ő ezt komolyan is gondolta. „Mintha egy balliberális kifizetőműhely lenne az intézmény.” – jelenti fel alig több, mint egy évvel később Szakács Árpád, az élesszemű, akivel nemrégen Prőhle még közös cikket jegyzett a Magyar Idők című kormányorgánumban. Szakács, akitől semmi sem áll távolabb, mint a kulturális tér, fel is sorolja a neveket, akiket – dacára annak, hogy azok az Orbán rendszer esküdt ellenségei – Prőhle, eléggé el nem ítélhető módon, az államilag dotált múzeum pénzéből finanszírozott. Pártújságíró számára még olvasni is szörnyű. Závada Pál, Spiró György, Nádas Péter, Dés László, Gerendás Péter, Hegedűs D. Géza, Térey János, Visky András, Krasznahorkai László, Szabó T. Anna, Cselényi László, Peer Krisztián, Tóth Krisztina, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Péterfy Gergely, Potozky László, Márton László, Totth Benedek, Csuhai István, Demény Péter, Szántó T. Gábor, Parti Nagy Lajos, Petőcz András, Gyáni Gábor, Dragomán György, Farkasházy Tivadar, Kálmán C. György, Kende Péter, Gömöri György. Jó kis névsor. Ördög tudja, milyen színvonal ez. Keresem köztük ezt a Szakács Árpád nevű zsurnalisztát, de nem lelem.

Jött akkor mindjárt Ókovács és Billy Elliot. Őket N. Horváth Zsófia jelentette fel buzipropaganda apropóján. Ezzel a magyar kulturális diaszpóra, mint az idiotizmus csimborasszója, bevonult a világ érdeklődésének színterére is. Az ügy még nincs lefutva, a világ azonban röhög rajtunk.

Aztán beütött a krach a Balassy Intézet és Hammerstein Judit igazgató asszony háza táján is – a feljelentő ismét az a Szakács Árpád nevű kultúr lény, aki nem mellesleg eddig VIII. részes „cikksorozatot” szentelt annak kiderítésére, hogy most vajon „Kinek a kulturális diktatúrája” tobzódik széles e hazában.

A sorozat fő célkitűzése persze annak igazolása, hogy nincs orbáni kulturális diktatúra, ezt azonban azzal bizonyíthatja leginkább, hogy bemutatja, hogy léteznek a baloldali, balliberális éás SZDSZ-es szerzők, akik viszont kártékony módon uralnak el mindent és elszívják a levegőt a tisztességes orbanistáktól, akik azt a levegőt sokkal jobban megérdemelnék. A volt Fideszes szóvivő asszony máris repült. Majd mostantól megtanulja, hogy …

Folytassuk csak a szégyenlistát! Itt van mindjárt ez az L. Simon László, akinek költeményeit ugyan nehéz lenne pironkodás nélkül idézni (ő maga sem vállalkozott rá egy TV-műsorban), prűdebb olvasóimnak az olvasásukat sem ajánlom magányos téli estékre, és mégis, és ennek ellenére a baloldali kormánytól kapott kitüntetést anno (!). Egyszer mindenért fizetni kell! Szorul most a hurok a hajdani etalonon, az orbáni kultúra eme hajdani lángpallosán (Istenem! De csodás képzavar!).

Végkövetkeztetés: hiába minden! Baloldali kulturális diktatúra igenis van. Ne tessék sírni itten. Ez nem az én végkövetkeztetésem persze, hanem a felülmúlhatatlan Szakács Árpádé.

Mármost Schmidt Máriától tudjuk, hogy ki és hol adja a recepteket a Magyar Idők Szakácsainak. Orbán Viktor azt mondta Köcsén… (Sic!) Mit is? Most minden bizonnyal azt, hogy ki kell nyírni a maradék, nem kormánypárti médiát, irodalmat, úgy általában a kultúrát, a ballib propagandát, a ballib értékeket is bemutató intézményeket és azok vezetőit (nem csak a civileket!). Minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni, hogy ezek a hamis baloldali, pláne liberális értékek megjelenjenek a magyar élettérben. Mert orbáni diktatúra ugyan még nincs – de ideje már keményen dolgozni rajta, mert a vezetőnek igénye van rá.

Azzal kezdtük, hogy a forradalom felfalja gyermekeit. Nem hullajtok értük könnyet, faljon minél többet, bátran, jó étvággyal. Nem kár értük. Keményen dolgozik a Szakács, rotyog a kondér. Csupán egy apró, ám nagyon lényegi pontosítást tennék. Az én értelmezésemben a forradalom pozitív tartalmi elemeket hordoz: olyanokat, mint fejlődés, szabadság, demokrácia, kiteljesedés, sokszínűség. Az én forradalom-eszményem semmiképp sem eredeztethető egy büdös fülke pállott magányából…

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Pitiánerek

Az MTI úgy hozta le a Magyar Tudományos Akadémia közleményét arról, hogy hatalmas nemzetközi sikert …