Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: A hazug mindig hazudik

Fábián András: A hazug mindig hazudik

Azt mondja a helyettes külügyi államtitkár, hogy teljességgel félremagyarázzák Orbán Viktornak az aktuális magyarországi menekülthelyzetben adott nyilatkozatát. A magyar miniszterelnök által alkalmazott szóhasználatot szerinte tényleg csak nagy rosszindulattal lehet úgy értelmezni, hogy megszállókról beszélt, amikor ezt a jelzőt alkalmazta a menekültekre. Úgy értem menekültek az európai kultúrnemzetek számára, de migránsok a magyar politikai szakzsargonban. Márpedig a magyar politikai kommunikáció Fideszes hagyományait tekintve nagyonis valószínűsíthetjük, hogy a kedves vezető tartalmilag ezeket a szerencsétlen, boldogulásukat kereső, hazájukból elűzött embereket megszállónak tartja. Mi viszont momentán, az államtitkár és a miniszterelnök szerint, az egyébként mélyen lenézett és elutasított polkorrekt megközelítést követeljük meg más értelmezőktől. Vagyis teljes joggal várhatjuk el tőlük, hogy az „invaders” angol kifejezést ők határsértőként, illegális határátlépőként értelmezzék, és ne megszállóként. Mivelhogy, és ezt ezek szerint még mi is belátjuk, megszállásról beszélni az adott körülmények között olyan snassz.

Azért, már csak hogy a honi hallgatóságban ne maradjon keserű szájíz, a nyelvi leleményekben gazdag, értelmezésben jártas vezető magyar diplomata nem hagy kétséget a tartalom mibenlétét illetően. „A muszlim közösségeket megszállónak nevezni politikai szóhasználat, amit használunk Magyarországon. Ez egy kicsit keménynek tűnhet a nyugati fülnek, de itt Magyarországon nem üt olyan nagyot”

Anélkül, hogy nagyon belemennénk a szófejtésbe, valójában erről a mondatról szeretnék most egy kicsit értekezni. Vizsgáljuk meg mélységében, alaposabban ezt a durva elszólást. Annál is inkább, mert magában hordozza a diplomáciai blamázs, a hazugság és a nyilvánvaló rasszizmus összes ismertetőjegyét.

Azzal, hogy a valószínűleg jól képzett, vezető diplomatánk cáfolta Orbán Viktor állításának pejoratív tartalmi elemeit, abszurd módon rávilágított az állítás pejoratív tartalmi elemeire. A menekültkontingensből kiemelni a „muszlim közösségeket” vitathatatlan és egyértelmű megbélyegzés. Ráadásul, ha e meghatározást abban a kontextusban használjuk, hogy megszállók, akkor több mint félrevezető és diszkriminatív. Részben mert az érintettek nem képeznek közösséget, még ha össze is verődtek egy csoportba a hosszú út alatt. Részben, mert a menekültek csoportjaiban általában együtt vannak muszlimok, keresztények, hívők és hitetlenek. Minden, ami azonos bennük az a közös sors és a közös nyomorúság. Megszállók már csak azért sem lehetnének, hiszen nincsenek abban a helyzetben, hogy bármilyen erőt mutassanak fel. Sőt, éppenhogy őket győzte le a korszellem és a halálfélelem. Áldozatok ők, nem győzni indulók. Csupán élni és dolgozni akarnak, eltartani magukat és családjaikat. Békében, emberi módon.

Ámde igazat mond a derék ember, amikor azt is tudtunkra adja, hogy ez mindössze politikai szóhasználat kérdése. Mi, magyarok tudjuk, hogy a miniszterelnök bárhol járjon a világban, onnan üzen haza az ő híveinek, vagyis még pontosabban az ő híveinek üzen onnan haza. Külön nyomatékot ad szavainak az az értetlen megdöbbenés, ami az üzenet elhangzását követően azonnal kiül a nem a magyar ugaron szocializálódott, éppen aktuális külhoni hallgatóság arcára. Lássa az a magyar választó, hogy a főnök megint nagyot szólt, hiszen függetlenségi harcunkat vívja éppen.

Így aztán érthető, ha azt mondjuk: a diplomata második mondata már-már pontos is és igaz is lehet. Ez viszont szomorú és szánalmas, mert azt jelenti, hogy a magyar társadalom képtelenné vált a normális emberi érzelmekre és kommunikációra, a szavak helyiértéken való értelmezésére. Megjegyzem még akár tíz évvel ezelőtt sem kellett átértelmezni a szavak jelentését a magyarok számára. Az átlagember ma mást ért bizonyos kifejezések alatt, mint más népek kiérlelt emberfői. Őket Orbán megnyilatkozásai megdöbbenésre, elutasításra késztetnek, mondatai hallatán hátrahőkölve fejüket rázzák és tiltakoznak.

A muszlimok nevesítése a menekültek tömegében ugyanis nyílt rasszizmus. Ráadásul oly módon kirekesztő, hogy egyidejűleg azokat a Szíriából és más országokból menekülő keresztényeket is megszállónak bélyegzi, akiknek amúgy a védelmére a „derék magyar kormány” egy ki tudja hányadik helyettes államtitkárságot hozott létre. Az erre dedikált személy alig egy éve fogalmazott eképpen: „Magyarország a keresztényüldözés ellen fellépő szervezetek központjává és támogatójává akar válni”. A hadvezérlő államtitkár nincs egyedül ebben az ő csatájában. Maga a miniszterelnök igazolta ezt, amikor arról tudósított bennünket, hogy mennyire szívügye neki a küzdelem a „keresztényüldözés minden formája ellen”. Ez a harc azonban, mint látjuk, cseppet sem mutat túl az üres szavakon, pláne nem válik a kegyes és áldozatos tettek bőségesen áradó forrásává. Az üldözött keresztények ugyanis nem választói a Fidesznek, rájuk költeni tehát kidobott pénz. Helyettük inkább belenyomnak potom száz milliárdot a hívők szavazatait tálcán felszolgáló magyar és határontúli egyházak papjainak feneketlen zsebébe. Ez ugyan nem igazi „keresztényvédelem”, de legalább megtérül. Az állampártnak mindenképp.

Hazug egy kormány, mondhatjuk ki ismét és teljes joggal, de ezzel még nincs vége. Mint ahogyan ez a fecsegő államtitkár sem állt meg a leleplezések sorában. Kifecsegte ugyanis, hogy a ketrecharcos magyar miniszterelnök minden vehemens külországi és brüsszeli megnyilatkozása dacára Magyarország mégiscsak befogadott 1300 menekültet. Vagyis Orbán hazudott 2017 június 23-án a magyar polgároknak, amikor azt állította Brüsszelben, hogy amíg „a kormánya hatalmon van, addig uniós kötelezettség alapján egyetlen menekültet sem fogad be Magyarország”. Valójában, hiszen emlékszünk, az uniós kötelezettség mindössze 1294 menekültügyi kérelem elbírálásának kötelezettségét rótta Magyarországra (nem befogadást, elbírálást!).

A kormány „a nálunk, Magyarországon alkalmazott politikai szóhasználat” segítségével olyan rasszizmusba hajló, nemzeti szintű xenofóbiát idézett elő, hogy a befogadottak számát és a befogadás tényét nem is merték nyilvánosságra hozni. „Az ő védelmük érdekében”, mondja „a magyar diplomácia egyik vezetője”. Mi viszont azt állítjuk, hogy mindez a hazug és a választókat félrevezető magyar kormány és a hazudós magyar miniszterelnök presztízsének védelmében alakult így. Szó, szó, szó – mondhatnánk Hamlettel. De nyilván jól van ez. Jól kell lennie, hiszen a fentebb többször idézett Altusz Kristófot, Orbán egykori kabinetfőnökét, a CEU ügyekben levitézlett főtárgyalót, a viharos európai és a rohamosan hanyatló amerikai kapcsolatokért felelős helyettes külügyi államtitkárt éppen most készülnek kinevezni nagykövetnek Koppenhágába.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Két hír, amelyek mindent elmondanak az Orbán-kormányról

A 444.hu számolt be arról, hogy 25 millió dolláros segélyhitelt adunk Mongóliának. Az RTL Híradó …