Home / VÉLEMÉNY / Fábián András: A jelenség

Fábián András: A jelenség

A médiajelenség szükséges és nélkülözhetetlen. A médiának szüksége van a jelenségre. A nézettséget ugrásszerűen emeli a jelenség. A jelenség általában kiabál, lerohan, sokkol. A jelenség nagyon okos. Mindig megmondja neked, hogy mit kell gondolnod és miért. Leginkább azért, mert ő úgy gondolja jónak, vagyis ő tudja a tutit. A jelenség tehát jó, mert megóv téged az önálló gondolkodástól. Ráadásul, még ha lenne is gondolatod – nem kötelező – akkorát rikolt rád, hogy tüstént elfelejted azt is, hogy éhes voltál, esetleg hogy ki kellene vinni a kutyát. A jelenség ugyanis folyton kiabál. A jelenség sokkol. A jelenség blokkol. Gondolom a kasszánál is, hiszen ki kell használni azt a kis időt, ami adatott neki, amíg zabálják, amíg kelendő, amíg piaci értéke van. A jelenség szuggerál. Beléd dumálja, hogy ami jó neki az jó neked. A jelenség etalon.

A jelenség használható is. Reklámra, fizetett hirdetésre. Úgy persze drágább, de mivel zabálják, megéri, mert nem kell bevezetni a köztudatba, mint mondjuk egy új mosóport. Mert a jelenségnek neve is van, mint a mosópornak, de az éppúgy csak áruvédjegy, mely csupán a megkülönböztetésre teszi alkalmassá más mosóporoktól. Vagyis fontos, de nem annyira, mert ha csökken – esetleg éppen növekszik – a habzási index, bármikor lecserélhető.

Ott volt például Cs., aki örök nyomot hagyott a magyar nyelvben. Bevállalja? Igen vagy nem? – üvöltött rá a legváratlanabb pillanatokban mit sem sejtő áldozatára. Az meg szerencsétlen, ha éppen össze nem rondította magát, bevállalta. Vagy nem. Attól függően, hogy mi jutott éppen az eszébe, pontosabban mit tudott hirtelen kinyögni. Cs. nevet szerzett a kiabálással és ezzel a bevállalós nyelvi leleménnyel. Azóta lett bevállalós, bebukott, benézett, beszólt, beégett… Minden féle befelé történő dolog, ami korábban maximum a börtönszlengben volt ismeretes. Ez is egy teljesítménymutató. Cs-t ma már nem is nagyon hívják országos adókba. Legfeljebb nagyritkán egy-egy kerületi TV szerkesztőjének ugrik be a neve. Hívjuk be Cs-t, lássuk mi lett vele! Meg is ugrik a nézőszám rögtön kettőről tízre.

A mai jelenséget P-nek hívják. Egyszer véletlenül hallgattam vele egy rádióbeszélgetést. A riporter meg volt lepve:

– Nahát, maga életben ilyen… szelíd? Hiszen maga olyan, mint egy ártatlan kisgyermek! És milyen kedves! – áradozott a riporter.

– Igen. – mondta a jelenség – Én ilyen vagyok. Nem szoktam mindig kiabálni. Alapvetően szelíd és kedves ember vagyok.

Vagyis ez a dühödt ketrecharcos, a véleményvezér, a megmondóember, az ízlés bajnoka és esztétikai mérce, politikai tisztánlátó és értelmiségi non plusz ultra valójában nem is az, aminek látszik. Csak annak mutatja magát. Ezért fizetik. Mert jelenség.

Eleinte csak a médiából öntötte ránk magát, bőséggel, szélesen áradva. Szcenárió szerint. Ma már saját műsora van a sok más megjelenés mellett. Hozza a számokat. Van egy ilyen réteg. Nemrégiben belemászott a politikába is, szónokká avanzsált. Nem kiabált. Nem handabandázott. Visszafogott volt és decens. Amilyennek egy megfontolt, politikával, társadalmi kérdésekkel és emberi érzelmekkel bánni tudó igazi szónoknak lennie kell. Sikere volt. Pártjának vele együtt tüntető párszáz fős tömege szájtátva hallgatta. Ez a párt mellesleg állítólag a legerősebbnek mért szélsőjobboldali párt, amely nemrégiben rasszizmusát, antiszemitizmusát, euro-szkepticizmusát vizslakutyára cserélte.

P. most a cuki párt kampányába is bekapcsolódott. A választási részvétel mellett agitál. Azt mondja, hogy mindenki menjen el szavazni, aki egyformán elutasítja a Fideszt és a Fidesz által felvásárolt álbaloldalt, a DK-t és az MSZP-t. P. most sem kiabál. Visszafogott és decens. Nem mondja, hogy szavazz a Jobbikra. Nem.

Már nem is meglepő, ha rábukkanunk P. politikai credójára, amely így hangzik (idézet a Facebookról): „A függetlenség nagy történelmi deficit a Kárpát-medencében: könnyebb tagadni a puszta létezését, mint ténylegesen függetlenné válni. Amint bárkivel kapcsolatban a függetlenségnek akár szemernyi gyanúja felmerül, azt haladéktalanul be kell kényszeríteni vagy vásárolni, uszítani vagy hazudni valamelyik szekértáborba. A jobboldali kurzus legfőbb ellensége soha nem a baloldali kurzus, és a baloldali kurzus legfőbb ellensége soha nem a jobboldali kurzus – hanem kettőjük legfőbb és közös ellensége mindig a kurzusokon kívül álló egyén, aki tevékenységével nap mint nap megkérdőjelezi a kurzusok létjogosultságát.”

P. tehát független. Ő nem szekértolója egyik tábornak sem. Azt is mondhatnánk, hogy ellendrukker. Minden és mindenki ellen drukkol. Megfoghatatlan. Őt aztán nem lehet rajtakapni! Jelenség. Zabálják.

Én örülök, hogy csak egy van belőle. Még. Úgy értem még van ő, mint jelenség. Még fizetnek neki és érte. Aztán majd egyszercsak, amikor ismét és újra érvényesülnek a piaci szabályok, a kereslet-kínálat törvénye, ő is meghallja az idők szavát és átadja magát mondjuk az irodalmi munkásság csendjének és elmélyültségének. Volt már szárnypróbálgatása. Senkit nem zavart vele. Hamarosan már minket sem fog. Valahol már bizonyosan készülődik egy újabb, hangosabb, ütősebb jelenség. Mert jelenségnek lennie kell. Hívják azt Győzikének, Csernus doktornak vagy éppen Puzsér Róbertnek…

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Ardamica Zorán: Kinyalhatják

A szlovák belpol posványt a napokban két dolog kavarta fel. Kicsit. Fotó: Pluska Az egyik …