Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: A Lajos, a Viktor meg a Gábor

Fábián András: A Lajos, a Viktor meg a Gábor

Nálunk már csak így szokás: keresztnevükön említjük a politikusokat, mintha régi jó cimboráink lennének. Letegezzük őket, szintén haveri alapon. Az alkalom és a szituáció is tök mindegy: dicsérhetjük őket, vagy éppen elküldhetjük a melegebb éghajlatra. Így is, úgy is tegezve tesszük. Pont, mint egy kínai szatócsnál. Udvariaskodhatsz te ott, magázódhatsz, tetszikelhetsz, mindegyre azt kapod: cia, mikérc, szok óccó, tied. És így tovább.

Akkor akad egy kis gond, ha mondjuk két vagy több Lajos van. Akkor hozzá kell tenni, hogy nem, nem a kimért Korózs vagy a lángeszű Kósa, hanem a Simicska, és nem, nem a Kuncze, az egy jó fej, rendes, hanem a Vona az a Gábor. A Viktorral nincs gond, azt mindenki tudja, senki nem keveri. Mint annak idején a Gyulát. Fletó, meg Gordon az egész politikai közéletben sem volt még egy. Nem is keverték őket senkivel, de azért az egyikhez hozzáfűzték, hogy hibás, a másikhoz, hogy libás. Nem mellesleg erről persze a Viktor tehet, akit egyszer, majd – ha megpróbálják őt jellemzőkkel leírni – két-három gépelt sornál biztosan nem sikerülhet rövidebben. Hosszú felsorolás lesz az, akárcsak a királyi családok tagjainak a neve. A Viktornak nem sok neve van a Viktoron kívül, csak a Mihály, viszont az utána következő felsorolás úgy kezdődik majd valahogy, hogy a hazaáruló, kleptokrata, posztfasiszta, diktatúra restaurátor, bomlasztó, nemzetrontó, erkölcstelen, aljas, jellemtelen és így tovább két-három soron keresztül. Mint látjuk, a jelzők nem a jelzett személyi és erkölcsi nagyságára utalnak, sőt, éppen ellenkezőleg. Egy valóságos III. Richárd áll majd előttünk, aki, mikor öntudatára ébredt, Gloster hercege korában így merengett:

Kit megfosztottak minden szép aránytól 
S a természet becsapott termetemmel, 
Ki torzul, félig kész, s idő előtt 
Küldettem el e lélegző világba, 
Bénán s idétlenül, hogy a kutyák 
Megugatnak, ha bicegek előttük – 
Én ilyen fuvolázó békekorban 
Nem is tudok egyébbel szórakozni, 
Mint hogy a napon nézem árnyamat 
És csúfságomat magam magyarázom: 
Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, 
Hogy eltöltsem e csevegő időt – 
Úgy döntöttem, hogy gazember leszek 
S utálom e kor hiú gyönyörét. 

(Shakespeare: III. Richárd – Vas István fordítása)

Nos, van aztán ez a Lajos, aki a Nemzeti G Napon (NGN) szembe fordult az ő Viktor haverjával, és azóta is mindenki, mint a csodára úgy vár, hogy az NGN kiteljesedjék végre, és Viktor sorsa beteljesedjék. Aki ennek bekövetkezésében feltétel nélkül bízik, az csalódni méltóztatik majd. Pont úgy, mint a Gábor, aki ugyan egy szintén dörzsölt, pitiáner kis csirkefogó, de nem akkora, mint ez a mi Lajosunk. A Viktor ugyanis megmondta, hogy a Lajos még nála is nagyobb szemét, akarom mondani, a legokosabb ember, akit valaha ismert. Pedig, leszámítva és beszámítva a sok aljasságot, a Viktor se egy mai kezdő.

Ez a mi Lajosunk, emlékszünk még, Viktor első kormányában bevette magát az APEH elnöki székébe. Hogy ott mit csinált, mit nem, még a szociknak sem állt érdekében kideríteni az rákövetkező nyolc évben, de biztos, hogy nem a port törölgette a filodendronok leveleiről. Hogy bizonyíték nem maradt utána, az biztos, de legalábbis vélelmezhető. Viszont miután rendbe hozta az államigazgatást úgy döntött, hogy rendet vág a gazdaságban is. A Közgép és a birodalom többi gyémántja annyi hasznot generált immár Viktor kormányzásának második négy éve alatt, hogy abból Magyarország összes szegénye lakáshoz juthatott, és több évig jóllakhatott volna. Csurgatott közben persze szépen a Pártnak és nyilván Viktornak is rendesen. Egy idő után persze rájött, hogy annyi disznóság, ami már mögötte van, egyszer elébe kerülhet, s ha nincs már a Péter, ember nincs, aki a tyúkláb mintás ülőgarnitúrától megmentse. De abból is jobb, ha mindjárt négyet-ötöt varrnak a számára, lévén pocakos ember, aki a pantallót is csak hózentrágerrel képes magán tartani. Fogta hát magát ez a Lajos, és visszavonult elévülni. Onnan kiabált a Viktorra hetet-havat, ahogyan az meg volt beszélve. Hadd higgye a nép, hogy a gazdag nábob bosszút áll a szegény miniszterelnökön, akinek párnacihában sincs összesen egy millió megtakarítása. Míg a szél fú, a szélkakas forog. De ki tudja, mit csinál, ha nem fú és nem forog.

Mi sem tudjuk, mit csinál most éppen a Lajos, de egyszer csak híre ment, hogy beállt az egyre izmosodó Gábor mögé, aki azt hitte, hogy megfogta az Isten lábát ezzel a Lajossal. Plakáthelyek garmadája, szinte ingyen. De hopp: a Viktor megdrágította a plakátokat, mindenkinek napi árat kell fizetni, jöttek az emberek, lefestették a plakátokat. Plakátokon hirdette a Gábor, hogy a Viktor és a többiek lopnak, ezzel szemben ő és a haverjai, ha hatalomra kerülnek, visszaveszik. Kampány előtt. Plakátok letépkedve, ki emlékszik már azokra. Sebaj! Jöttek új plakátok. Azok is lefestve. A Lajos persze bosszúsnak látszott. Ő is lefestette a plakátokat. Azzal, amivel tudta, és olyan szöveggel, amit már ismertünk. Neki csak dobozos spray jutott elhagyatott dűlőutakon. De fújt! Hadd higgye a nép, hogy nincs is nála ádázabb ellensége a Viktornak. Feladatul adta Gábornak, hogy cukisodva sokasodjanak. Ügyes húzás volt, mert a cuki Gábor egyből elvesztette a választóinak radikális tömegét, 8-10%-ot. Langyos Jobbik nem kell a népnek. Sehol egy kis cigányozás, sehol egy kis zsidó pogrom. Ilyet más is tud, ehhez nem kell a Gábor. Halad is a vicinális a halszemű Gábor bukásának végállomása felé.

És hogy a Lajos tréfája beteljesedjék: most a Viktorral kizsebeltette a Gábort, kivéreztette az utolsó fillérig. A Viktor elvette az utolsó piculát is, amit a Gábor a Lajostól kapott. Ó, irgalom, hogyan fog ez majd visszajutni a Lajos zsebébe? Le kell majd írni üzleti veszteségként az adóhivatal felé? No, persze. A visszacsurgatás pedig már a Viktor sameszainak a dolga. Ott áll az a 4-es főút, és várja, hogy befejezze a kegyvesztett Közgép. Mert más nem is hajlandó hozzábnyúlni.

Remek csíny! Gábor szerintem nem is érzi még, hogy a Lajos és a Viktor nyakára tette a hideg kést. Vagy ha érzi is, nem tudja, hogy maga engedte be a kígyót a lovak közé.

A vadkantól futni, mielőtt üldöz, 
Épp annyi, mint magunkra ingerelni, 
Holott vadászat nem is járt eszében.

Jön még négy szép, vagy akárhány bármilyen év, és az elég is lesz a Lajosnak arra, hogy minden bűnétől megszabaduljon. A Viktor meg majdcsak ellesz valahogy, nem kell őt se félteni. Gábor viszont addigra elillan, mint a színes szappanbuborék.

Cudar dolog meghalni, kegyes úr, 
Annak, aki nem készül a halálra. 

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Egymondat: 30 millánál tart a Jobbik

A közösségi adományozási kampány hatodik napján, szerda estig már 31 948 311 forint folyt be …