Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: A sherwoodi erdő

Fábián András: A sherwoodi erdő

Nem Robin Hood tanyájáról akarok én most írni. Egészen másról. Van nekünk itt, e kies Budapesten, Sherwoodtól távol egy saját kis sherwoodi erdőnk. Ez ma a címadó, s nem Nottingham sötét erdei.

Valahányszor anyám meglátogatása az úti cél (s ez bizony nincs ritkán, az idős hölgy igényli a gyakori látogatásokat) odafelé és visszafelé is elhajtatok a mi kis sherwoodi erdőnk mellett. Mielőtt felhajtanék a repülőtéri útra (micsoda nagyképűség ez a megjelölés ma már, és milyen szánalmas maga ez az út), meglátom az én emberemet. Hatalmas, erős, középkorú férfi. Télen-nyáron ugyanazt az egybeszabott sí overallt hordja, világoskéket, csak nyáron a felső részét a derekán lengeti, ezáltal látni lehet hatalmas izmait, egyenes derekát, széles vállait. Arcát, amelyet bozontos szakáll keretez szinte feketére égette a nap. Oly fekete a bőre, hogy bármely afrikai törzsben feltűnés nélkül elvegyülhetne, senki nem kifogásolná a jelenlétét. Emberünk télen-nyáron ott tanyázik a kiserdő sarkában, egy ottfelejtett hatalmas betontömb a csomagmegőrzője, az előtt rója véget soha nem érő útját. Fel, alá, fel, alá. Hatalmas feje előre hajlik és beszél: folyamatosan, megszakítás nélkül. Mintha imádkozna. Mintha átkozná a sorsot, amely odavetette. Mintha meg akarna szabadulni attól a sok keserűségtől, amelyről sehová sem néző hatalmas szemei árulkodnak.

Bevallom, sokat töprengtem én ezen az emberen. Évek óta látom. Soha nem koldult, vagy kéregetett. Soha nem állt oda a piros lámpa miatt megállásra kényszerülő autók mellé. Azt sem láttam, hogy bárkitől kapott volna valamit, akár egy jó szót. A magány és a fájdalom fel-alá rohangáló, motyogó szobra ő. Tegnap óta közellenség.

Gondoskodó kormányunk egyik legnagyobb támogatója, a jól menő, jól fekvő ügyvéd, a kormánypárt alapító tagja, a 11. számú párttagkönyv tulajdonosa, Dr. Bajkai István határozta meg új ellenségképünket: a hajléktalant. Igen, igen! Ő az a Dr. Bajkai, aki saját képével ellátott tejecskét, nevével felcímkézett tízes doboz tojást és – igen – kutyaszaros zacskókat, bocsánat, buta öregember, csapok a számra, higiéniai ebürülék gyűjtő zacskókat osztogatott még nem is olyan régen kerülete rászoruló lakóinak, a kutyákat is beleértve. Tehát az új ellenség a hajléktalan lett, aki ily módon azonos szintre emelkedett immár a dúsgazdag Soros Györggyel. Mindketten keresik a helyüket az ércnél maradandóbb magyar alaptörvényben, annak újraszövegezése során. Nem mondhatjuk, hogy bármiféle diszkrimináció készülne, mármint a hajléktalanok és Soros György között. Mindkettő a lehető legnegatívabb, kriminális létformát szimbolizálja majd számunkra.

Sok, nagyon sok írás, elemzés, tudományos munka jelent már meg a magyarországi hajléktalanságról, a hajléktalanok helyzetéről. Ezek akár pozitívan, akár negatívan közelítettek a témához, abban az egyben egyetértettek, hogy egy olyan társadalmi jelenségről van szó, amelynek kialakulásáért és fennmaradásáért első helyen a rendszerváltás utáni politikai osztályt terheli a felelősség. (A rendszerváltás előtti időszakra éppen a nyomortelepek felszámolása volt jellemző. A hajléktalanság Magyarországon 1989-ig gyakorlatilag ismeretlen fogalom volt.)

Mintha másutt nem lennének hajléktalanok! – hallom rögtön a kontradikciót. Ott vannak például a párizsi clochardok, romantikus népség. De még Svájcban is találni belőlük az aluljárókban, parkokban, pályaudvarokon. Valójában bármely fővárost vagy nagyvárost említhetjük a világ bármely pontján. A féktelen gazdagság mellett ott van a kilátástalan szegénység is, legfeljebb nem a lámpa alatt, ahol láthatóak, hanem az árnyékban. Azt azonban, hogy törvényen kívülivé akarják nyilvánítani a törvényen kívülieket, most először hallottam egy ügyvédi személytől. Nagy, kövér ember. Zsíros arcáról süt a jólét és az elégedettség. Bejött neki az élet azzal az alacsony sorozatszámú, mindig újranyomott tagkönyvvel.

Azt mondja ez a pártlistáról a Parlamentbe került honatya (egyéniben – hiába tej, tojás, uzsonnás zacskó – csúnyán alulmaradt), hogy most, miután az ezerszer áldott közmunka már mindenki számára hozzáférhetővé vált, ideje lenne megszüntetni az utcán az életvitelszerűeket, hiszen könnyedén meg tudják keresni a lakásra valót.

Eszelős ember, eszelős gondolatok. Vagy egy olyan fokú felelőtlen gondolkodással állunk szemben, amely eleve alkalmatlanná teszi kiagyalóját bármilyen, ismétlem bármilyen, emberi munkakör ellátására, vagy olyan fokú cinizmussal – én ez utóbbira tippelek -, amely beleröhög az emberek pofájába és hülyének néz mindenkit. Megint egy olyan ellenségkép ragyog fel a magyar haza egén, aki gyenge, önvédelemre és jogérvényesítésre képtelen.

Ez a kormányzó párt nem mellesleg megegyezik azzal, amely bevezette a devizahitelt (majd egy laza mozdulattal a felelősséget áttolta Gyurcsányra, aki, mint tudjuk, minden rossz forrása, mindig és mindenért hibás), hogy aztán a nonprofit Nemzeti Bank nyereségessé tétele végett szépen lassan csőbe húzza a devizaadósokat azért, hogy mára százmilliárdokat kaszáljon rajtuk. Mindezt Matolcsi nagyobb dicsőségére. Ugyanaz, amely képmutatóan harcot hirdetett a bankok népnyúzó hitelpolitikája ellen, hogy aztán azok minimális kamat mellett is óriási nyereségeket könyvelhessenek el maguknak – ugyancsak a lakáshitelek eredményeként.

Ez ugyanaz a kormány, tisztelettel (nem a kormánynak, az olvasónak szól a megszólítás!), amely jelen pillanatban is 900 000 (kilencszázezer) családot (3-3,5 millió embert!) fenyeget kilakoltatással, anélkül, hogy számukra a megoldás legkisebb lehetőségét is felkínálná, miközben folyamatosan zaklatja a nekik segítséget nyújtani igyekvő civileket. Vajon hány dolgozó ember, hány gyermekét egyedül nevelő nő, hány rokkant és beteg és hány közmunkás lehet a kilakoltatásra várók között? Ők hol fognak majd lakni? És hol szállásolják majd el a sherwoodi erdő mélyén a rongy- és furnérkalyibákban megbúvó százakat, az aluljárókban, a hidak alatt és a kapualjakban menedékre lelő ezreket, az országban mindenfelé tengődő további tízezreket?

Ha szabad kérni, a megoldást tessenek majd beleírni az ércnél maradandóbb, a 2/3 által újra szövegezendő Fidesz-Alaptörvényükbe!

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

POST IT: Két év alatt 118 millió forintot csorgattak át a POSZT vezetői a saját cégükbe

Nemrég hír volt, hogy három évre megújították a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) vezetésének mandátumát. …