Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Ajtóról ajtóra

Fábián András: Ajtóról ajtóra

Elolvastam az általam igen tisztelt Bauer Tamás december 27-re datált jegyzetét, amelyben a 2018-as választások kimenetelét elemzi. Mindenkinek javaslom, aki képes tárgyilagosan és érzelemmentesen viszonyulni a kérdéshez, és nem riaszt a kissé száraz, tárgyszerű stílus. Mielőtt belevágnék, két dolgot szeretnék leszögezni. Egyrészt nem vitatkozni kívánok a szerzővel, hiszen prognózisokról érdemben csak azok bekövetkezte után lehet ércnél maradandóbb véleményt formálni: az írás számomra inkább gondolatébresztő volt. Másrészt a bennem ébredő gondolatok tényszerűen talán kevésbé megalapozottak, minden bizonnyal több bennük a vágyvezérelt elem, mint a hideg mérnöki számítás (ez nem, de semmiképpen sem negatív minősítés!).

Azzal kezdem, hogy akármilyen semlegesnek tűnjék is némelyik, az elmúlt évek során megszűnt a bizalmam a közvélemény kutató cégekben. Tapasztalataim azt mutatják, hogy úgy van az a köz véleményével is, mint a mulatós népzenével: aki a cechet állja, annak húzza a prímás a nótáját. Legfeljebb az egyik jobban, a másik kevésbé tudja leplezni a nótatulajdonos kilétét. Ha stílszerű akarnék maradni, a legnagyobb pénzek felett ma a kormányfő rendelkezik, ezért aztán rendre a fehérvári huszárok megunhatatlan, édes dallama csendül fel a húrokon. Nincs is ezzel semmi baj, a kutató nem lódít nagyot, legfeljebb majd azt mondja alkalmasint, hogy a fenébe!- tévedni méltóztattam. Másrészt ugye, ott van nekünk Kovács László örökbecsűje (ugyan ki emlékszik már az ősforrásra?). Az MSZP akkori elnöke a 2002-es országgyűlési választás első fordulója után, április 7-én megjegyezte: „Nem közvélemény-kutatást, hanem választást akarunk nyerni.” A második forduló őt igazolta, azóta a klasszikussá vált mondását pártállástól függetlenül emlegetik a politikusok. O tempora o mores: azóta a mondást még Kövér László is magáénak vallja, nem mintha valaha is egyébként nagyon odafigyelt volna arra, hogy mit mond a politikai ellenfél (ellenség!) Mi sem egyszerűbb, vallom Bauerrel, mint odaállni a DK párttaggyűlése végén a terem ajtajához és a kiáramló népeket megkérdezni: Ön szerint ki fog győzni a 2018-as választásokon? Garantálható, hogy a Fidesz eredményei ez esetben a nulla felé fognak konvergálni.

Hagyjuk tehát a közvélemény kutatásokat az ő jól megfizetett helyeiken, forduljunk inkább kritikus figyelemmel a környezeti elemekre. Többször többen leírtuk és boncolgattuk mindazokat a mulasztásokat, amelyeket az ellenzék – ki tudja szándékosan vagy ostobaságból, de bizonyosan nem józan politikai számításból – az elmúlt nyolc év során elkövetett. Számomra ezek között is a legnagyobb a cselekvési összhang kialakításának és működtetésének érthetetlen hiánya. Miközben a küzdőtér minden résztvevője pontosan tudja, hogy a harc a demokrácia hívei és ellenfelei között zajlik, nincs olyan közös többszörös, ami az egységes fellépést lehetővé tenné. Ez a szégyen! A személyi és ideológiai ellentétek mindent felülírnak. A demokrácia helyreállítása, a jogállamiság megteremtése, az alkotmányosság restituciója iránti igény helyét a listavezetők személye, a miniszterelnökök talmi jelölgetése, az elmúlt 27-28 év bűnei feletti fanyalgás, és millió más pótcselekvés köti le. Mindez persze az önbizalom hiányának kiáltó jele: a lázas semmittevés a választások megnyerhetőségébe vetett hit teljes hiányát tükrözi.

Nem kellene ennek persze így lennie. Még akkor sem, ha a környező államalakulatok egy részében a szélsőjobbra tolódás, a baloldali liberális gondolkodástól való elfordulás látszik dominánsnak. A feltörekvő radikalizmus mögött a csökkenő profittal elégedetlen nagytőke háborút szomjazó, véres pofája bújik meg, amely a csökkenő vagy nem elég rohamosan fejlődő fogyasztási kedv megújulását a meglévő javak elpusztítása révén látja leginkább újratermelhetőnek. Ez viszont már messzire vezetne, maradjunk inkább földközelben. Amikor azt látjuk, hogy a jobbközép a szélsőjobb programját valósítja meg, és a szélsőjobb kénytelen a baloldal politikai céljait a zászlójára tűzni, s ezzel sikereket arat, akkor érdemes elgondolkodni. Az emberek ugyanis igénylik a baloldali értékeket, leginkább persze akkor, ha tudják, hogy azoknak melyik politikai alakulat a hiteles képviselője. Az sem használ feltétlenül, ha azt, aki ezeket képviseli, háttérbe szorítják, „lekomcsizzák”, pocskondiázzák. Nevezett pedig ahelyett, hogy küzdene keményen, lesunyt fejjel, összehúzódzkodva elsomfordál.

Viszont az emberek elvárják, mi több meg is hálálják, ha közvetlenül szólnak hozzájuk, személyesen tájékoztatják, győzik meg őket. És ami a lényeg, nem is felejtik el. Erre megint csak a Jobbik fáradságot nem ismerő terepmunkája a legékesebb bizonyíték. A személyes meggyőzés rendkívül fárasztó és időigényes feladat. Komoly aktíva hálózatot igényel. A fejlett demokráciákban mégis a leghatékonyabb módszernek tartják a door to door (ajtóról ajtóra) módszert. Nem véletlen, hogy a Fidesz is minden választás előtt él vele. Különös módon azt tapasztaljuk, hogy a baloldali pártok a néhány tíz, vagy száz fős aktívaértekezleteket többre becsülik. A nagy lakótelepek dobozlakóit nyolc-tíz csapat is végigszántja, miközben a kertvárosok, vidéki falvak teljesen kikerülnek a látótérből. Pedig lakótelepi lakos bizonyíthatóan kevesebb van, mint a falvak és kistelepülések népessége. Ez a kisebb erőfeszítést igénylő látszattevékenység alapozza meg és teszi sikeressé a helyben lakó kormánypárti és szélsőjobbos aktivitás ígérgetős-fenyegetős terepmunkáját. Nincs igazi, baloldali terepmunka.

Bauer Tamás is említi, én is szükségesnek tartom felhívni a figyelmet, hogy a közösségi háló, az internet és a nem kormányzati kommunikáció a vidéki lakosság számára érdektelen vagy nem hozzáférhető és így nem is használható érdemi politikai befolyás kialakítására, a választói kör bővítésére sem. A vonalas telefonrendszer sem praktikus, különösen, ha Karácsony Gergely a koraesti órák helyett, mondjuk, éppen délután kettőkor olvasná be géphangján az éppen szundikáló, vagy dolgozó népeknek a jól megírt agitatív szövegét. Botorság azt remélni, hogy a hívott fél, ha fel is veszi éppen, két szó után nem csapja le a telefont és nem káromkodik egy nagyot. Ráadásul, akiknek a telefonszámát ismerik, azok úgyis tudják, mit akar mondani a telefonáló. Az akció legalább annyira kontraproduktív, mint színes lufikat osztogatni forró tea helyett a hajléktalanoknak, röpcsiket adni nekik ahelyett, hogy elbeszélgetnének velük.

Sokkal, de sokkal alaposabban kellene tehát átgondolni ezeket a dolgokat. Mint ahogyan azt is, hogy az eleve halálra ítélt, és szintén lehetőségként számba vett választási bojkott helyett, véleményem szerint inkább a választások után létrejövő országgyűlést kellene az első pillanattól bojkottálni. Már a képviselői eskü letételét is meg kellene tagadni az egypárti alaptörvényre. Díszletellenzék ne menjen demokráciát mímelni a Fidesz mellé. Demonstrálni kellene minden hazai és nemzetközi fórumon, hogy egy csalárd választási törvény alapján csak hamis választási eredmény jöhetett létre, amire az egyetlen hatékony és elfogadható válasz az elutasítás. Ehhez persze egységre, egységes fellépésre, érett (!) közös politikai akaratra lenne szükség.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Feljelentést tett a budaörsi polgármester választási csalás előkészületének gyanúja miatt

Budaörs város polgármestereként határozottan elutasítom a kormányzati média hazug sejtetését, miszerint Budaörs Város Önkormányzatának vagy …