Home / VÉLEMÉNY / Fábián András: Az a furcsa szorongás

Fábián András: Az a furcsa szorongás

 

Őrült, aki halni vágy,
még a rút élet is szebb,
mint a szép halál.

(Euripidész)

Különös népek ezek a terroristák.

Nálunk két napja szajkózza a rádió, még az MTI is megszellőztette, hogy Magyarországon nem nőtt a terrorfenyegetettség, ezért nem növelik a készültséget, semmi különleges biztonsági intézkedést nem tesznek. (Most egy pillanatra felejtsük el, hogy a páncélosok felvonultatása nem biztonsági intézkedés, hanem szimpla fegyveranyag karbantartás és bemutató!) Bakondi kollega, az átkos diktatúra Határőrségének politikai tisztje, Röszke hajdani határőr parancsnokhelyettese (ismeri a terepet, jut eszünkbe hirtelen a világ szégyene!), akinek érdemi pályafutása, oly sokakhoz hasonlóan csak 1990. után kezdődött, de mindjárt országos parancsnokként, szóval Bakondi tábornok személyesen mondta ezt el nekünk sok újságíró előtt: nálunk nem nőtt a terrorfenyegetettség.

muslim militants
muslim militants

Azt hihetnők, hogy azok a fránya terroristák csak az ilyen hírekre vágynak. Azt hihetnők, ez majd végre segít a kormány muníció éhségén, csökkenő népszerűségén. Meg azt is hihetnők, hogy a nyugodt tömegek, miután így megnyugtatták őket, boldogan özönölnek majd külterekre, tömegrendezvényekre. Akkor aztán jön a gonosz terrorista, és lecsap. Boldogan megvakarja nagy, fekete szakállát, igazít egyet robbanóanyaggal jól kisámfázott bőrjakóján, aztán bemegy a tömeg közepére, és ott felrobbantja magát.

Bumm!

De nem. Nem jönnek ezek ide. Ezért mondom, hogy különös népek. Igaz, hogy napról napra izmosodó és gyarapodó belbiztonsági erőink, Bakondi tábornok bölcs iránymutatását követve, növelték a rendőri jelenlétet, és civil ruhás rendőröket is bevetnek, sőt!: „Ha információink szerint ebben valami változna, készen állunk arra, hogy további erőket alkalmazzunk, és megvédjük a magyar állampolgárokat!” Arra a kérdésre, hogy az utcákon-tereken ünneplők mire készüljenek közölte: látható védelem is lesz, emellett a térfigyelő rendszerek is működnek és pont elegen, a szükséges létszámban lesznek jelen civil ruhás egységek is.

Eddig szétnyomott az ideg, de most aztán teljesen megnyugodtam. Egyrészt, mert védve érzem magam. Másrészt, mert ha mégis fenyegetnének, még jobban védve leszek. Harmadrészt, ha a tömegben felrobbantja magát ez a mi nagyszakállú barátunk, jobb, ha tudja, hogy fel lesz véve a térfigyelő rendszerek által, és neki annyi. A civil ruhás rendőrök alkalmazása is remek húzás. A minap például egy népes tömegrendezvényen találkoztam icipici hajdani titkárnőmmel, aki azóta sem nyom többet 35 kilónál. Mit csinálsz? – kérdeztem. Hivatásos lettem – mondta – rendőr. Biztosítom a rendezvényt. – tette hozzá alig titkolt büszkeséggel a hangjában. Én pedig megnyugodtam. Teljesen. Adtam neki két puszit és mentem tovább, szívemben azért némi aggodalommal. Nem magam miatt, nem vagyok félős. Miatta.

No de félre tréfa! Ki vagyok én, hogy beleszóljak a nagyok dolgába. A helyzet elfogadása, jó színben való feltüntetése érdekében igyekeztem meggyőzni magam. Eszembe jutott, hogy hiszen a bölcs kínai népek is kitalálták a megoldást az elszemtelenedett verebek problémakörének egyedül hatékony megoldására. Dobot, fazekat, födőt ragadtak, és akkora zajt csaptak, hogy a nyomorult madársereg nem tudott leszállni. Ezért – állítólag – végelgyengülésben kellett volna elpusztulniuk. Ehelyett az ostoba népség csak odább repült, nyugalmasabb leszállópályát keresve, s találva.

Nem akarom én ezt a terror-dolgot elbagatellizálni. Hiszen éppen az éjjel halt meg 35 ember Isztambulban. Úgy érzem azonban, hogy a kormány céljainak nem a tényleges terror fenyegetettség a problémája. Sokkal inkább a migráció társadalmi elutasítottságának fenntartása. A migráció pedig, tudjuk, legalább is a kormánypropaganda szerint, egyenlő a terrorizmussal. Amit értelmes ember nem kíván a hazájának. Vagyis támogatja politikájában állampárti gondoskodó kormányunkat.

Azért én most zavarban vagyok. Azt is megmondom, miért. Tudjuk ugye, hogy itt van nálunk ez a Pharaon. Vagy nincs itt nálunk ez a Pharaon. Azért nem lehetünk biztosak benne, mert házat, telket vásárol ugyan, de ujjlenyomat híján meg vagyunk mi lőve. Ha viszont itt van ez a Pharaon, akit mellesleg azért sem szeret a világ közvéleménye, mert terroristák finanszírozásnak hírében áll, akkor jó ez nekünk, vagy nem jó?

Én még jól emlékszem Ilich Ramírez Sánchez (testvérei: Lenin Ramirez Sanchez és Vladimir Ramírez Sánchez, ha nem lenne világos a tréfás kedvű szülők következetes névadási mechanizmusa) esetére. Ja, ő volt Carlos, a Sakál. Vidáman járt-kelt szép hazánkban s annak nem kevésbé szép fővárosában, hosszú ideig haja szála sem görbült. Eközben itt-ott randa dolgokat művelt a világban, úgyis, mint terrorista. Itt, nálunk, egészen egy buta félreértésig, sohasem. Meg volt dumálva.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Helikoni dalnokverseny

Kérem szépen, újból stíluselemzés következik, magvas gondolatok esszenciáját hüvelyezzük ki, nem szem elől tévesztve azt …