Home / VÉLEMÉNY / Fábián András: Budapest protokoll

Fábián András: Budapest protokoll

Ha demokrata vagy – szavazol!

 

Évekkel ezelőtt, amikor még faltam a könyveket, (a szemműtétem mára már erősen korlátoz ebben), kezembe került Adam LeBor akkoriban kiadott könyve, a Budapest protokoll.

Az 1961-ben született, magyar szálakkal is rendelkező LeBor számos angol lapnak volt munkatársa. 1991 óta dolgozik külpolitikai tudósítóként. Leginkább az átalakuló Kelet- és Közép-Európa, valamint a forrongó Közel-Kelet  áll érdeklődése középpontjában. Kezdetben főként a  kommunizmus  összeomlásáról és a Jugoszlávia széthullását követő háborúkról  tudósított. Többek között a Timesnak, a Sunday Timesnak, a Economistnak, a The Jewish Quarterly-nek, a New York Timesnak, a Prospectnek, a Jewish Chronicle-nek, és a Jewcy-nek írja tudósításait, riportjait. E mellett persze több, más kiadványnak, illetve internetes honlapnak is dolgozik. Az 1997-ben kiadott Hitler titkos bankárai (Hitler’s secret bankers) című könyvéért, amely a svájci bankok és a náci Németország titkos kapcsolatairól lebbenti fel a fátylat, Orwell-díjra jelölték.

A Budapest protokoll című regénye  2009-ben jelent meg angol nyelven, s amelynek megírására nem csak magyar gyökerei, hanem a Magyarországon, a Budapest Weeknél 2008-ban szerzett tapasztalatai is inspirálták. A magyar kiadásra sem kellett sokat várnunk. (2010-ben, az Agave Kiadó gondozásában látott napvilágot).

Az akkor még a fantázia világának tűnő regény kiindulási pontja az USA katonai hírszerzésének EW-Pa 128-as számú szigorúan titkos jelentése. Az állítólagos jegyzőkönyv, (a „Red House” jelentés) egy állítólagos értekezlet leirata, amelyre a strasbourgi Maison Rouge Hotelben került sor 1944 augusztus 10-én, s amelyen állítólag magas rangú náci tisztviselők és a német ipar mágnásai vettek részt. A konferencia tárgya Németország háború utáni újjáépítése, valójában azonban a háború utáni új világrend szisztematikus kiépítése volt, amelyben a bukott háborútól eltérő, békés úton valósítanák meg Németország világuralmi terveit.

Arra vonatkozóan, hogy ez a konferencia valóban megtörtént-e, csak kiszivárogtatásokra (a hiteles jegyzőkönyv mindmáig nem került napvilágra) és LeBor-ra hagyatkozhatunk, aki fénymásolatban közre is adja könyvében a feltételezett, nagyon hitelesnek tűnő dokumentumokat. LeBor a konferencia helyszínét, és az ezt követő eseményeket a háborús, majd később a rendszerváltást követő Budapest körülményei közé ülteti, s a jegyzőkönyvnek a Budapest protokoll nevet adja. A protokoll lényege pedig (és most kapaszkodjék meg az olvasó, különösen, ha volt annyira könnyelmű, és nem olvasta el a könyvet), hogy a német ipar és politika a gazdaság helyreállítását követően megkezdi az egységes Európa kiépítését. Egy olyan államszövetséget hoz létre, amelynek célja a német gazdaság, ipar és politikai elit akaratának és érdekeinek feltétlen érvényesítése. A szerző idéz Joseph Goebbels egyik 1940-ben elmondott beszédéből is, amely egyben a könyv mottója is: „Meggyőződésem, hogy ötven név múlva az emberek nem országokban fognak gondolkodni.”. Hogyan is nevezhetnék másképp ezt a Deutschland über alles szervezetet, mint Európai Unió? Egy szóval sem állíthatjuk, hogy LeBor szédelgően pártfogolná az Európai Uniót, ám nem is ezért érdekes számunkra a könyv. A Budapest protokoll egy olyan elképzelt társadalmat rajzol fel Magyarországon, 2009-ben, amely megrázóan valóságosnak tűnik napjainkra.

Nem véletlen, hogy eszembe jutott a könyv és a történet. Ez köszönt ugyanis vissza nekem hazánk legnagyobb és leggazdagabb történésze, Schmidt Mária asszony leleplezéséből, ami tegnap látott napvilágot. Az ő hagymáza a 83 éves német Hans-Peter Schwarz könyvére hivatkozik, ami „Az Európába irányuló új népvándorlásról, a politikai ellenőrzés elvesztéséről és az erkölcsi bizonyosságokról címet viseli”. Ebben villan fel újra az elhallgatott titok, a Nagynémet Birodalom békés rekonstrukciója, kiegészítve és aktualizálva természetesen a migráció ebben játszott titkos szerepével. Igény szerint, tailor-made, ha tetszik, vagyis mérték után. Ahogy a kedves vevő parancsolja. Engedtessék meg nekem, hogy ne idézgessek sokat sem ebből a remekműből, sem pedig a Schmidt Mária agyának végleges elborulását vizionáló, az ő rettegését visszatükröző értelmezéséből. Akit érdekel, itt megtalálja: http://latoszogblog.hu/blog/tojas_hej_nelkul_orszag_hatar_nelkul
Marad persze némi hiányérzetünk, valljuk be. A kontempláció nem teljes, mondhatnánk, siralmasan szegényesnek tűnik. Kimaradt belőle ugyanis az ördögi Soros bűneinek felsorolása, mint főfogás, mindössze a neve kerül említésre. De ne legyünk telhetetlenek. Gondoljuk őt a migráns tömegek háta mögé, és máris helyreáll a rend. Ugyanakkor viszont ez a kicsit hosszabb idézet a reveláció igényével vág a retinánkba: „Schengen, mint tudjuk, német ötlet volt. Az Európa iránti lelkesedés addigra már a német elit kötelező kűrjévé vált, ahogy a hivatkozás: „Európai megoldást akarok!” a mindenkori német kormányzó erők ellentmondást nem tűrő kibúvójává magasztosult. Az Európa mögé bújás, a vele való takarózás, a kisebbrendűségi érzésétől megszabadulni képtelen, kompenzációs fikszációjú német megmondóemberek által terrorizált közvélemény jól bevált menekülési stratégiája lett. Mint ahogy az is, hogy a nemzetállamok végéről és a föderalizált Európáról ábrándoznak, azt remélve, hogy ezzel maguk mögött hagyják majd végre Hitlert, mert nyilvánvalóan elfelejtették, hogy az új, német vezetésű, egységes Európa Hitler dédelgetett terve volt. 2015-ben a német elitnek ez a torz világképe párosult a balosok által uralt sajtómunkásoknak a harmadik világ iránti évtizedek óta berögzült rajongásával, amit a migránsok pártfogására vetítettek ki. A szocializmus, mint tudjuk, német földről indult útnak, nemzeti és nemzetközi változata egyaránt mélyen gyökerezik a német közgondolkodásban.”

Látjuk tehát, a Budapest protokoll ismét felébredt tetszhalálából és újra pusztít. Olyannyira, hogy a könyvben leírt, a cigányok ellen elkövetett brutalitások és diszkrimináció is megjelenik nevezett asszonyság érvelésében. Finoman, árnyaltan, utalás-szerűen. Úriasszonyok nem zsidóznak és cigányoznak nyíltan, továbbá nem köpnek a padlóra sem – nyilvánosan. Az Európai Unió ellen sem uszítanak – nyíltan. Talán csak kevésbé egyértelműen, ahogy a helyzet és (mára ezt is tudjuk bizonyos Horst Mahler terrorista és holokauszttagadó politikai menedékkérelméből) Magyarország Führere óhajtani méltóztatik.

Kérem, hogy aki az előzmények alapján elhatározta, hogy el fogja olvasni LeBor valóban remek és érdekfeszítő könyvét, az itt hagyja abba az én írásom olvasását.

LeBor könyvében a főhős, Farkas Alex, nagypapáját az általa őrzött tikok miatt orvul meggyilkolják. Alex nyomozni kezd a gyilkosok és motívumaik után. A neonácik már hatalmon vannak Budapesten és folyik a haladó gondolkodásúak üldözése, letartóztatása, sőt, egy széleskörű nemzetközi összeesküvés is kibontakozik. Fegyveres csoportok járják Budapest utcáit és kirángatják a rendsszer ellenségeit a kávéházakból. ( Hogy tudnám feledni, hogy rohamléptekkel folyik a hadsereg és a rendőrség fejlesztése, a területvédelemnek nevezett karhatalom és a különféle személyi testőrségek felfegyverzése és létszámbővítése?!) A magyar társadalom ellen elkövetett bűntettek mögött egy alacsony, korpulens, gyorsbeszédű demagóg politikus áll, aki megvalósította a neonáci diktatúrát Magyarországon. Mint Hitler önjelölt örököse (v.ö.: Magyarország Führere), néhány befolyásos európai képviselő segítségével, éppen átvenni készül a hatalmat Európában. Már-már eljut a csúcsra. Már-már sikerül a terve. A tömeg üvöltve éljenez. Ám ebben az önfeledt pillanatban lövés dörren és a diktátor sorsa beteljesedik.

LeBor analógiája az első perctől világos. A kezdettől fogva tudjuk, hogy kit formál meg Hunfalvi Attila személyében. Külön érdekesség, hogy van a könyvben egy Katinszky és egy Schmidt nevű szereplő is, akik végül egykedvűen figyelik addigi imádott hősük bukását…

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

A szabharc szintet lépett: kitört a padháború

A kétfarkúak már a funkcionáriusok idegein táncolnak a pingáló gerillaharccal. A pitiánerség netovábbja, ahogy országszerte …