Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Bűncselekmény hiányában

Fábián András: Bűncselekmény hiányában

Tanultam jogot, államvizsgáztam is belőle, nem is rosszul. Büntetőjogot, polgári jogot, mindkettő eljárásjogát, alkotmányjogot, nemzetközi jogot, államigazgatási jogot. Mit tudom én már, mi mindent. Végső soron mindegy is, hiszen ez még a múlt század hetvenes éveiben volt, az meg ugye az átkos. Ma azt mondják, hiába volt jog, ha nem volt demokrácia.

Megismétlem: ma azt mondják, hogy szart sem ért a rendszerváltás előtt a jog, mert nem volt demokrácia. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miért ismétlem meg ezt az állítást, de rögtön meg is válaszolom a levegőben lógó kérdést. Először is, volt alkotmányunk, másodszor legalább a büntetőjogot és a büntetőeljárás jogot gyakorolta rendszer, a jogalkalmazók. Nem mondom én, hogy nem sikáltak el akkor is egy-egy kisebb stiklit, vagy nagy ember nagy disznóságát.

Keringtek történetek például arról, hogy az M7-es autópálya építése során 1971-75 között igen sok elvtárs masszív alapokon nyugvó nyaralója is hirtelen megépült azokból az útépítésre szánt anyagokból. Egy katonatársam bátyja nyomozott akkoriban a mendemondák ügyében Fehérváron. Aztán mikor kezdtek befutni a nevek és a részeredmények őt is, meg a megyei főkapitányság bűnügyi helyettesét is ripsz-ropsz áthelyezték. Egyiket Pestre, a másikat Szegedre. Szolgálati érdekből, természetesen. Czinege elvtárs is szívesen építkezett a kiskatonák harci erejét nem kímélve. Gáspár elvtárs helikopteres vadászatairól is szállingóztak hírek, meg rövid sorozatok a géppisztolyából.

Senki nem tudta, mi igaz ezekből a dolgokból, ha egyáltalán eljutott a kevésbé vájt fülekhez valami belőlük. Általában inkább nem.

Örvendetesnek tűnt a nagy lehetőség, hogy a rendszerváltás után, amikor

megkaptuk magunknak ezt a demokráciát, a korrupciónak ezek és más formái is végre eltűnnek a magyar közéletből.

Közbeszerzési törvény, szigorú szabályok, ellenőrzés, felügyelet, monitoring. Minden arra irányult, hogy a közpénzek biztonságban legyenek. Csak közbevetőleg jegyzem meg, mint jellemző példát, hogy a rendőri korrupció a rendszerváltás előtt gyakorlatilag ismeretlen fogalom volt. Ahogy elkezdett cserélődni az állomány, változtak az elvárások és a jövedelemviszonyok (!) úgy lépett be a köztudatba az a szokás, hogy egy közlekedési szabálysértés megúszható, ha becsúsztatsz egy ötezrest a jogsiba, amikor igazoltat a fakabát. 1995-ben körülbelül 10 ilyen ügy vált ismertté. „Ez pontosan tízzel több, mint amennyi megengedhető!” – mondta az akkori országos rendőrfőkapitány. Nem emlékszem, hogy az utóbbi időben túl sok eset került volna napvilágra. Ez persze éppen nem azt jelenti, hogy az 1995-ös tízet azóta ne haladtuk volna meg nagyságrendekkel, csak a tényszámokat nem hozzák nyilvánosságra. Ugyanakkor egyszerre egész finánc bandákat, NAV-os tisztviselőket visz el a meseautó egy-egy tettenérést követően. Megvesztegetés, pénz kikövetelése, elfogadása a vád, aminek fejében elnézik a csempésztevékenységet, egyéb disznóságokat. Záhonyban, Röszkén nem múlik el év nagyobb letartóztatások nélkül. Ez tehát azt mutatja, hogy a helyzet csak annyiban változott, hogy sokkal rosszabb lett.

Voltak persze olyan – a külső szemlélő számára mulatságos – esetek is. Előfordult, hogy a nyomozónak egy később letartóztatott kapcsolata bahlavát vitt ajándékba. Az egyébként feddhetetlen, kiváló rendőrtisztet meggyanúsították, bíróságra hurcolták és végül le kellett szerelnie, Aztán persze kiderült, hogy egy provokáció áldozata lett. Hasonlóan járt azt a vizsgálónő is, akit a főkapitányság előtt várt virággal az egyik delikvens hozzátartozója. A „boldog találkozóról” készült fotók hamar utat találtak a megyei főkapitányhoz és a belbiztonság szakembereihez. Le is sújtott szegényre a törvény teljes szigora. Számukra ezek az esetek cseppet sem voltak mulatságosak.

Emberi sorsok pecsételődtek meg, sok év tisztességes munkája vált semmivé anélkül, hogy utólag bárki is megkövette, kárpótolta volna ezeket a becsületükben meghurcolt embereket.

Ami a mai magyar korrupciós helyzetet illeti, szánalmas a kép. Miközben a „legfelsőbb szinteken” lopnak, csalnak hatalmas tételekben, ki és milyen jogon várhatná el, hogy az államigazgatás alsóbb szintjein a fizetéséből épp csak megélő tisztviselő ne csábuljon el. Ha a törvény mindenkire egyformán vonatkozik, akkor ő miért nem mondhatja, hogy:

– De kérem! Ezt csinálja a miniszterelnök, a strómanja a veje, a miniszterek, a csókosok, a párt oszlopos tagjai, a párt civil szervezetének vezetői és tisztviselői. Gyakorlatilag mindenki, aki jóban van a hatalommal. Őket miért nem vegzálják, és engem miért?!

A kérdés látszólag indokoltnak tűnik. Nekem azonban minden idegszálam tiltakozik az olyan megközelítés ellen, hogy ha ő lop, akkor nekem is szabad. 1990-ben úgy reméltük, hogy ennek vége lesz. Ehelyett ma egész Európa szégyenpadján ülünk, mert nem csak a magyar, de az európai adófizetők pénze sincs biztonságban a kormány által kegyelt és kivételezett tolvajoktól. Azt kell mondanom, hogy a jobb érzésű Európa, mert lassacskán kiderül, hogy a Sargentini- (és korábban a Tavares-) jelentés ellenére mára kiderül, hogy az Európai Parlament legnagyobb, Néppárti frakciója bűnbánóan lehajtja a fejét, és visszaáll Orbán mögé. Gondolom, néhányan a szavazás óta már bocsánatkérésre is járultak elébe. Szégyen, gyalázat!

Oda jutottunk, hogy a legfőbb ügyész és hivatala, továbbá a kormány bűnüldözésért felelős szervei ma nem azért dolgoznak, hogy a tudomásukra jutott bűncselekményeket feltárják és bizonyítsák, majd ezt követően az elkövetőkre lesújtson a törvény teljes szigora. Az ő megszabott feladatuk azonban, világ szégyenére, ma az, hogy a nyilvánvaló bűnügyeket

bűncselekmény vagy bizonyíték hiányában, vagy a jó isten tudja, milyen indoklással lezárják,

és a gyanúsítottakat kimossák a szoaréból. Már ha nyomoznak egyáltalán, mert számomra az is kétséges. Amennyiben pedig az adott ügy valahogyan és netán összefüggne az OLAF-fal, Brüsszellel, az uniós pénzekkel, ne adj’ Isten bármi vonatkozásában érintené az Európai Ügyészség problematikáját, az csak olaj a tűzre. Csak azért sem fogunk Brüsszel nyomására ítéleteket hozni! Pláne, ha az uralkodói család és az udvartartás mocskos ügyeiről van szó. Megjegyzem, őszintén csodálkoztam, hogy Tiborcz István nem volt a november 7. alkalmából kitüntetettek listáján, miután az ügyészség minden kétséget kizáróan bizonyította ártatlanságát.

Az Elios is megkaphatta volna a munka hőse címet.

Mára az ország olyan erkölcsi mélységekbe süllyedt, hogy kétséges mikor lesz ebből visszaút. Eközben a Fideszt támogató szavazók száma a Medián szerint soha nem látott magasságokba, 63 százalékra szökött. Persze az is igaz, hogy a tegnapi választásokon Trump úgy aratott soha nem látott győzelmet, hogy vesztett.

De hát mit lehet tudni. Az egy olyan, ez meg egy ilyen ország.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Gruevszki-ügy, Brexit, Románia, Merkel – Nemzetközi sajtószemle

Frankfurter Allgemeine Zeitun: A tiszta jogi ügy A Gruevszki-ügyről továbbra is igen sok sajtóorgánum számol …