Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Civilek a pályán

Fábián András: Civilek a pályán

Mindannyian civilek vagyunk, akik nem vagyunk katonák, rendőrök, tűzoltók stb. Ez ténykérdés. Egyesek szerint azonban nem mindenki egyformán az, aki az. Járjuk akkor kicsit körül ezt a kérdést. Kik is a civilek? Eredetét és etimológiáját tekintve a magyar kifejezés a latin civilis (polgári)  és a civis (polgár, városlakó személy) szavakra vezethető vissza. Tágabb értelemben azokra alkalmazzák, akik nem tagjai semmilyen egyenruhás, fegyveres szervezetnek. Még sokkal tágabban pedig a hivatalon kívüli személyekre jellemző, vele kapcsolatos magatartást, megnyilvánulást, kezdeményezést jelölik a civil szóval. Azok a civilek akik, vagy amelyek egy hivatalos testülethez, állami szervhez, hatósághoz sem tartoznak. Ennél pontosabb meghatározást alkalmaz az angol politikai nyelv, mely ez utóbbiakat a N(on) G(overnmental) O(rganisation), nem kormányzati szervezetek néven definiálja.

A rendszerváltás utáni magyar társadalomban 2010-től, a Fidesz-kormány hatalomra kerülésétől kerültek a civilek igazán erős reflektorfénybe. Mégpedig azért, mert a második Orbán kormány már uralkodásának első napjától kezdve olyan megszorításokat hajtott végre a szociális ellátás és a humánpolitika különböző területein az egészségügytől kezdve, a roma és más leszakadó társadalmi rétegek felzárkóztatásán keresztül, a nyomorban élők és a hajléktalanok magára hagyásáig, hogy az nem maradhatott humánus, humanitárius polgári válasz nélkül. Ehhez jött még sok egyéb rétegprobléma, és viszonylag hosszú ideig, de mégiscsak időszakosan az egyik legnagyobb: a menekültválság. A magyar társadalom érzékenyen reagált ezekre a kihívásokra. A korábban vagy éppen újonnan létrejött társadalmi szerveződések felvállalták egy-egy terület, vagy probléma-csoport feladatait. A teljes megoldásra persze nem vállalkozhattak, részben szűkös anyagi lehetőségeik miatt, részben, mert az össztársadalmi probléma kormányzati megoldásokat követelt. Ez utóbbiak azonban nem jöttek, sőt a helyzet tovább romlott. Az érintett társadalmi szervezetek, egyesületek, szövetségek – és akkor nevezzük ezeket az egyszerűség kedvéért civileknek, civil szervezeteknek – egyre határozottabban és követelőbben léptek fel a kormányzattal és az érintett államigazgatási szervekkel szemben.

A negatívumokért alapvetően és egyértelműen felelős kormány, különösen az első négy éves ciklusban, úgy látta, hogy a civilek elégedetlensége remekül visszavezethető az előző kormányzat – „az elmúlt nyolc év” – hibáinak felnagyításához, az ügyekben viselt saját felelősségük áthárításához. Nem utolsó sorban a társadalom baloldali, liberális, vagy éppen nem jobboldali, de semleges tömegeit a civilek szerepének túlhangsúlyozásával el lehetett fordítani a politikai érdekérvényesítésre hivatott politikai pártoktól. Így azok semlegesíthetőbbeké, neutralizálhatóbbakká váltak, hiszen azt lehetett mondani, hogy az igazi polgári értékeket nem a pártok, hanem a civilek képviselik. Elérkezett az a pillanat, amikor a soha nem látott nagyságú Milla tüntetések szervezői egyenesen elutálták a politikai pártokat a tüntetések közeléből is. Más kérdés, hogy ezek a civil vezetők, ki tudja milyen megfontolásokból, később a politikai pártok küzdőterén tűntek fel.

Gyors léptekkel haladunk, és máris a Fidesz második ciklusánál tartunk. A nemzet géniusza ráébredve arra, hogy már nem tűnhet hitelesnek, ha a szociális nyomorért az elmúlt nyolc évet szapulja, más stratégiát választott. Ha a nyomor nem változik, gondolta, akkor függönyt kell elé húzni. Azokat kell elhallgattatni, akik a nyomorról nap, mint nap beszámolnak és unásig mindenféle nemszeretem követeléssel állnak elő. Vagyis a civileket. A tények elhallgatásában, fabrikálásában vagy épp elhazudásában oly nagy gyakorlattal rendelkező agytröszt számára ehhez semmi nem volt elég drága. Norvég Alap, Svájci Alap, Európai Uniós támogatások – ha elveszítjük, akkor elveszítjük. Ha ez a kormány által ellenőrizetlenül civilekhez megy, csak arra szolgál, hogy szembesítse bűneivel az elkövetőt. Nem mellesleg egy fillért sem lehet más célra használni, mint amire a donor szánta. Vagyis nem lehet ellopni. A kormányzati ellenőrzés követelése mellett megkezdték a kellemetlen civil szervezetek vegzálását, az eddig hallgatólag és leplezetten a Fidesz céljainak megfelelő civilek a nép ellenségévé váltak. Pénzügyi ellehetetlenítésük mellett jogi és propaganda eszközökkel is igyekeztek, igyekeznek lejáratni őket. Ugyancsak megjelent a civilek elleni undorkeltés palettáján az emberi és állampolgári jogvédő szervezetek nagy kormánybuktató konspirátora, Soros György is.

Mire idáig jutottunk az ellenzéki pártok, a sorozatos civil visszautasítások és elhatárolódások miatt már meg sem kíséreltek közös platformot kialakítani a civilekkel. Vagyis a Fidesz még mindig profitál: nincs valós civil politikai képviselet és ellenállás, és a pártok is el vannak szigetelve egy jelentős tömegtől. Miközben egymás nélkül az egyik is és a másik is néma és szinte hiteltelen. Minden esetre láthatóan nem komoly és félelmetes ellenfél.

Néhány naiv és politikailag képzetlen, de persze vitathatatlanul jószándékú véleményvezér a civilekben látja a jelen helyzet megoldását. Tömören annyit mondhatunk: téves, hibás és veszélyes álláspont. A lódoktor akkor sem végezhet agysebészeti műtétet a súlyosan beteg emberen, ha egy lónál már sikerrel járt. Különösen, ha van a közelben agysebész, akinek ez a hivatása és megfelelő szakmai hozzáértéssel rendelkezik. Ráadásul senkinek eszébe sem jutna a lódoktort hívni a beteghez az agysebész helyett.

Mára azonban megint oda jutottunk, hogy ha a pártok nem akarnak együtt tüntetni október 23-án, akkor majd a civilekkel szervezik meg a tüntetést. Vagyis megint szembeállítják a civil társadalmat a legtermészetesebb politikai szövetségesükkel, az ellenzéki politikai pártokkal. Nem arra buzdítják őket, hogy menjenek és tüntessenek együtt az ellenzékkel, hanem arra, hogy ne menjenek párttüntetésekre, mert a véleményvezérek – neveket szándékosan nem mondok – megsértődtek. Ugyanis nem vonulnak az ő zászlóik alatt azok a pártok, amelyekről már azt hirdették, hogy egy adott konkrét ügyben sikerült nekik összeboronálni őket, holott azok még az együttműködés alapkérdéseiben sem állapodtak meg, ha egyáltalán meg akarnak arról állapodni.

Én ezt az írást itt, a következtetések levonása nélkül fejezem be. Mindenki vonjon le olyat, amilyet helyesnek tart. Szerény véleményem legyen csak annyi: Idő van! Tessék felébredni! Ébresztő.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Makovecz Központ és Archívum nyílt Budapesten

Megnyílt a Makovecz Központ és Archívum hétfőn Budapesten, a központot működtető Magyar Művészeti Akadémia elnöke …