Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Csodavárás Magyarországon

Fábián András: Csodavárás Magyarországon

A magyar ember már csak ilyen. Vár a csodára, de hogy miért és mi a csodára vár, az nem kérdés. Leginkább arra vár, hogy majd megmondják neki, hogy mit kell csinálnia, vagy ha lehet, akkor azt valaki intézze is el, hogy az a fránya csoda bekövetkezzék végre.

Mert mi van? Itt van például ez az európai pénzügyi támogatási rendszer. Az uniós alapok. Nagyon sokat kapunk belőle, gyakorlatilag erre alapul a magyar gazdaság egész fejlődése.

Nálunk ugyanis szinte semmi nem épül, nem épülne uniós pénz nélkül.

2015 és 2017 között 55 százalék volt az uniós források aránya. A nekünk juttatott támogatási pénzek a magyar GDP (gross domestic product – bruttó hazai termék) körülbelül 3-4 százalékát teszik ki. Mivel a magyar gazdasági növekedés idén várhatóan 3 és 4 százalék között várható, nem nehéz kiszámolni tehát, hogy uniós pénzek nélkül nem növekednénk. Vagyis sok pénz ez. Ha csak kicsit is lopnak belőle, akkor a kicsi is nagyon sok.

Ehhez képest szakmányba megy a lopás, túlszámlázás, túltervezés, silány kivitelezés.

És ez még semmi ahhoz képest, ami a legutóbbi ellenőrzések során kiderült a 2015-17 között bonyolított eljárásokról, ahol az illetékes hatóság rendszerszintű hiányosságokat (értsd közbeszerzési anomáliák, más szóval és mindegyszerűen intézményes visszaélések és csalások) állapított meg. Anélkül, hogy a részletekbe belemennénk: ez akár 450-500 milliárd forint, a teljes éves támogatási összeg 10%-ának visszafizetését vonhatja maga után. Amennyiben így történik, az a várható és tervezett éves növekedést gyakorlatilag lenullázhatja. Szóval nagy a baj, nagy a kár. A miniszterelnökség által felügyelt projekteknél 29 közül 25-nél talált súlyos szabálytalanságokat, 6 esetben rendszerszintű szabálytalanságokat. A vizsgált időszakban Lázár János volt a miniszter, akihez egyébiránt a teljes uniós támogatási rendszer feletti felügyelet tartozott. Akit a dolog részleteiben is érdekel, itt elolvashatja.

Most kezdődik a csodavárás.

Az ellenőrzés eredményeinek áttekintésére van másfél-két év. Majdcsak lesz valahogy. Rendszerint „kitárgyalják” a dolgot, ha sikerül. Mivel rendszerszintű problémákról van szó, ennek csekély a valószínűsége. Ezért fizetni fogunk. Vagyis a szabálytalan kifizetéseknek megfelelő összegeket az Unió majd egyszer csak visszatartja, mivel azonban a számlák benyújtását követő utólagos kifizetés van, ezeket a pénzeket a költségvetés megelőlegezte. Megjelenne tehát a brutális hiány. Viszont a megoldás is körvonalazódni látszik. A Kormány láthatólag jó előre és rafináltan megkezdte a tartalékképzést. Talán emlékszünk még rá, hogy annak idején törvénybe akarták foglalni, hogy ha az EU büntetést szab ki Magyarországra, akkor ennek befizetésére az Orbán-kormány adót vethet ki. Ez olyan felháborodást váltott ki, hogy végül lemondtak róla.

Ezért megkezdődött a társadalom bújtatott adóztatása.

Már most árakat emelnek az ÁFA bevételek növelésére. A napi valutaárfolyam soha nem látott magasságokban szárnyal (ebből az MNB profitál). Az energiahordozók alacsony világpiaci ára ellenére az üzemanyagok, a gáz és a villamos energia ára továbbra sem csökken. Nő a dohánytermékek, a szeszesitalok, a hús, az alapvető élelmiszerek és még mi minden ára és velük együtt az államhoz befolyó adó mennyisége (ugyancsak ÁFA és jövedéki adó). Fizetünk és fizetni fogunk, mint a katonatiszt újszülöttől a halottig bezárólag. Az indoklás is készen van: Magyarországot az EU a migrációs politikája miatt bünteti pénzelvonással, de mi akkor sem engedünk be ide senki idegent. Logikus és mesésen gyönyörű. Óvjuk védjük a nemzetet és a nemzeti kultúrát. Lyukas gatyában.

A huncut mosolyú Lázár miniszter és a bülbül szavú Csepreghy államtitkár elegánsan lelépett a porondról, mint rossz leány a sezlonról, de arcát még szende pír sem árnyalta. Ezt nevezik talán politikai felelősségvállalásnak. A fent említett 450-500 milliárd forintot pedig nemzeti kárnak. Csoda meg az lenne, ha felelősségre vonnának miatta valakit, bárkit.

De mi töretlenül várunk a csodára. Majd az EU így meg úgy, véli a polgár. A kormány megvéd minket. A magyar hatóságoknak tehát a magyar állampolgárok szerint sincsen semmi dolga.

Orbán Viktor ide-oda röpköd a nagyvilágban. Leginkább meccsről meccsre. Mikor rákérdeznek, hogy mégis hogy van az, hogy ez így van, és közben a 700 ezer forintos banki megtakarítása sem csökken egy fillérrel sem, kitudódik, hogy a szívbéli jó barát, Garancsi István tett ismét szívességet a miniszterelnök úrnak. Nem az első eset, hiszen lakott már az ő – Garancsi – lakásában a Felházas csodadoktor, a Gazsi gyerek is. Nincsen ebben semmi különös, hiszen a jó barát mindig kéznél van, és ott segít, ahol tud. Ebben az egészben az a jó hír, hogy ez nekünk, adófizetőknek, nem kerül egy árva fillérünkbe sem, mondja a miniszterelnöki sajtófőnök. Merthogy – értjük meg tüstént – ez nem egyéb, mint önzetlen, baráti segítség vagy szívesség, nevezzük, aminek akarjuk.

Bárminek, csak korrupciónak ne.

És a csoda megintcsak nem jön el. A legfőbb ügyész úr ez esetben sem érzi úgy, hogy a jognak és az igazságszolgáltatásnak dolga van, dolga lenne. Pedig feljelentés is sikeredett már, annak sorsát azonban borítékolhatjuk: megalapozatlan – elutasítva. Marad tehát a fogcsikorgatás és megint csak a csodavárás.

A kormány, amelynek a döntés kérdésében kizárólagos illetékessége van, mereven elzárkózik az Európai Ügyészséghez való csatlakozás elől. Eközben Garancsi úr és mások a miniszterelnök környezetében nyakló nélkül nyerik el a közbeszerzéseket. Még hogy a miniszterelnök úr magánprogramja nem kerül a népnek egy fillérjébe sem!

Eszembe jut nekem erről egy igaz történet. Pierre Beregovoy fényes karriert futott be a francia politikai életben. Az ukrán bevándorló (v.ö.: migráns!) esztergályos szakmunkás képzettségű gyermeke saját erejéből küzdötte fel magát Mitterand elnök titkárságának vezetőjévé, majd miniszterré. 1992. áprilisában miniszterelnökké nevezték ki. 1993 februárjában nyilvánosságra került, hogy még 1986-ban 1 millió frank kamatmentes kölcsönt kapott Mitterrand közeli barátjától, Roger-Patrice Pelat üzletembertől, amelyet lakásvásárlásra fordított Párizs egyik előkelő negyedében. Bár annak idején a Pelat által adott kölcsönről közjegyző bevonásával szerződés készült, Beregovoynak nem sikerült a gyanús kölcsönt a közvéleményt meggyőző módon megmagyaráznia. Ő ugyan azt állította, hogy a kölcsön felét értéktárgyakban, a fennmaradó részt 500 000 frankra kiállított csekkel fizette vissza, a vizsgálat során azonban Pelet számlakivonatain ennek nem találták nyomát. A kialakult helyzet és a folyamatos támadások rendkívül mélyen megsebezték Bérégovoyt. Úgy érezte, hogy megingott a miniszterelnöki pozíciójában elengedhetetlen becsületességébe és feddhetetlenségébe vetett bizalom. 1993. május 1-jén, munkába menet, azzal az ürüggyel, hogy sétálna kicsit, megállíttatta autóját a Bois de Boulogne-nál, hátrahagyta testőreit és a tó partján öngyilkosságot követett el.

Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy ez a tragédia Franciaországban és nem Magyarországon esett meg. Nálunk ily regényes dolgok nem történnek. Ha valaki azonban mégis csodákra vágyik, az látogasson el a CIB Bank, a Hídépítő Zrt., az OVIT Zrt., a Strabag Zrt., a Swietelsky Zrt. és a T-Mobile által százmilliókkal kistafírozott és a miniszterelnök úr fia által fémjelzett, Felház nevű gyógyítóhelyre. Garantálhatjuk, hogy podagráját kézrátétel útján és az ima erejével fogják kikúrálni, a kegyes Kásler doktor úr útmutatásai szerint. Még mielőtt bárki buta feltételezésekbe bocsátkozna, a Felház sem kerül nekünk, adófizető magyar állampolgároknak egy fillérünkbe sem. Az említett cégek egyébiránt ugyancsak nagy nyertesei a közbeszerzési eljárásoknak, ahol viszont, mint tudjuk, a közpénzek felhasználásáról döntenek.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Gruevszki-ügy, Brexit, Románia, Merkel – Nemzetközi sajtószemle

Frankfurter Allgemeine Zeitun: A tiszta jogi ügy A Gruevszki-ügyről továbbra is igen sok sajtóorgánum számol …