Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Fortélyos félelem igazgat

Fábián András: Fortélyos félelem igazgat

Az utóbbi időben a híradások szerint a világ mind több országában válnak domináns tényezővé a jobboldali nacionalisták által vezetett populista pártok. Kicsiny, lángoktól ölelt hazánkban – hogy-hogy nem – már azt is fuvolázzák szirénhangok, hogy ennek a fasisztoid, nacionalista, populista kánonnak Orbán Viktor a hőstenorja. (Azért, tetszik tudni, mégiscsak jelent valamit, ha egy magyar miniszterelnök belekerül egy fősodorba, s meghatározza annak folyásirányát! Még akkor is igaznak tűnik ez, ha említett fősodor szennyvízből és fekáliából táplálkozik, az áradat pedig a mindent elnyelő cloaka maxima felé halad.)

Nem törődnek ezzel persze a szirénhangok. Számukra csak az a fontos, hogy a vezéri ülep komfortos-tisztára legyen magasztalva. Ezáltal maradhat az ő saját üléspontjuk is stabil és kiegyensúlyozott. Mondjuk ki: továbbra is megkaphassák magas járandóságukat, s ne billegjen alattuk a szék, mint – teszem azt – mostanában szegény Ókovács igazgató úr alatt. No, de messzire kalandoztunk az eredeti gondolati síktól, bár tartalmi összefüggései azért persze vannak a dolgoknak.

Arról van tehát szó, hogy van ez az Olaszország, amely nem fogadja a menekültek hajóit. Aztán ott van a német Horst Seehofer, a német szövetségi belügyminiszter, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke, aki állítólag nagy Orbán-fan, és most Merkelnek is orrot mutat. A boros lengyelek, a mi örök öreg barátaink, akik még csápolni is el-eljönnek március idusán, oszlopos tagjai a V4 migráns-ellenes gerilláinak. Ami a menekülteket illeti, az ifjú osztrák Kurz kancellár is besokallni látszik. Ázsiában Erdogán, bár ő inkább zsíros üzletet szimatol a migrációban. Aztán a távoli „Jueszéjben” Trump elnök! Na, ő aztán a brutális állat! Nem átallott odáig menni, hogy elszakította az illegális bevándorlók gyermekeit a szüleiktől!

Első ránézésre tehát valóban azt látjuk, hogy a mi kis, dundi, kereszténydemokrata, magyar miniszterelnökünket és diktátorunkat számos követővel áldotta meg a sors. Ez azonban csupán a pillanat varázsa, buborék a pezsgőben, amely nyomtalanul elillan, ha kellően sokáig és alaposan figyeljük. Mindez maximum csak arra jó, hogy Szíjjártó miniszter alkalmasint megeresszen egy-egy gyors gratulációt és jókívánságot eme embertelen humanoidoknak.

Boldogan tudósít minket a kormánysajtó – van-e még másik?! -, hogy milyen jó és gyümölcsöző lesz az olasz-magyar együttműködés, hiszen az olaszok is elutasítják a menekülteket. Boldogság. Mindaddig, amíg  Giuseppe Conte olasz miniszterelnök, a józanság hangját megütve, ki nem jelenti, hogy a migráció eddigi kezelése csődnek tekinthető; Európa jóváhagyta számos ország “önző bezárkózását”, ami miatt a költségek és a nehézségek Olaszországra, az olasz nemzetre helyeződtek át. Upsz!

Kurz kancellár, mint az EU soros elnöke, a V4-ek konferenciáján – kerülve a konfrontáció lehetőségét – kifejtette, hogy a menekültek tekintetében ne az unión belüli elosztás legyen a téma, hanem a külső határok védelme. A kancellár azt mondta: elnökségük során erőteljesen fókuszálnak majd a biztonságpolitikára. Miközben persze tudjuk, hogy a sógoroknak sem tetszik, hogy csak nekik kell állni a cehhet.

Orbán barátja, Seehofer, azt javasolta, hogy be se engedjék azokat, akiket más EU tagállamban már regisztráltak. Ez sem igazán erősíti a magyar kormány érdekeit, hisz nincs az a menekült, aki egy percig is itt akarna maradni, ha már egyszer sikerült regisztráltatnia magát. Azért persze sokan dörzsölik a kezüket, hogy a német belügyminiszter szembeszegülése a kancellárjával Merkel asszony bukásához vezethet. Megnyugtathatjuk azokat, akik ezt aggodalommal figyelik. A bajor választások lecsengésével elül majd ez a vihar is a … pohár vízben.

A lengyelek lelkesen támogatják a migráció elutasítását, ámde óvakodnának felrúgni az Unió egységét, és gyanakodva figyelik a több mint szívélyes orosz-magyar kapcsolatok alakulását, Orbán és Putyin szenvedélyes ölelkezését.

A lassacskán erkölcsi hulla Trump már családon belül is olyan nyomás alá került, hogy kénytelen volt a bevándorló gyermekek és a szülők jogait rendeletben garantálni.

Az orbáni „vezető szerep”, Orbán hagymázas álmai, hogy világpolitikai tényezővé válhat, láthatóan tehát meglehetős gyenge lábakon állnak. A nacionalizmus magányos műfaj, melynek a hazapolitizálás az alapja. Csak a politikai hatalom megszerzése és megtartása dominál. Nincs szüksége külső vezérekre, pláne ha azok érdekei szembe mennek a belső populista vezéri propagandával. Juncker Brüsszeli informális csúcsán ott vannak Ausztria, Bulgária, Görögország, Málta, Németország, Olaszország, Spanyolország, Belgium és Hollandia vezetői. Orbán nem kapott meghívást, de láthatóan nem is erőltették ezt a fentebb említett szellemi kartársak. Erős jelzés ez.

Ennek ellenére az a napnál világosabb, hogy a jobbra tolódó, fasisztoid populista-nacionalista politika térnyerése megrendítette az Európai Uniót, sőt!- talán az egész világot is. Nyugodtan kimondhatjuk, hiszen világosan kimutatható, hogy ebben komoly szerepet játszik a titkos és nyílt orosz manipuláció, melynek célja a fejlett világ egységének és együttműködésének megbontása az orosz gazdasági és politikai érdekek érvényesítése és érvényesíthetősége érdekében. Az nemzetinek mondott érdekek túlhangsúlyozása és egyre durvább ütközése, a politikai kommunikáció válsága és a kompromisszumkészség hiánya pedig az országok közötti konfliktusok legősibb forrása.

A chicagói Tudományos és Biztonsági Testület tudós tagjai utoljára alig több, mint egy éve, 2017. január 26-án állítottak a Végítélet Órájának nevezett képzeletbeli szerkezeten. Ezek szerint 30 másodperccel közelebb kerültünk az éjfélhez, vagyis az emberiség végső pusztulását jelentő időponthoz, melytől jelenleg 2 perc 30 másodpercre vagyunk. Emlékezetem szerint olyan háborús hangulat és pánik, mint ez a mai, utoljára 1962-ben, a kubai rakétaválság idején volt. Akkoriban „csupán” két nukleáris nagyhatalom nézett dühödten farkasszemet egymással. Ma az együttműködésre hivatott országok szinte mindegyike is vicsorog a másikra valami miatt. És akkor még itt van ez a menekültválság is… Bár, ahogy mondani szokás, minden mindennel összefügg. Vajon valóban van-e még 2 és fél percünk hátra?

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Sajtóügyi vétségek

Kérem, sok érdekes dolog történt tegnap, némelyek különösek, mások csodálatosak voltak, megint mások meglepőek, épp …