Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Hogyan tovább?

Fábián András: Hogyan tovább?

Feszülten figyeltem, mi lesz a reakció a strasbourgi döntésre, és ebben a várakozásban bizonyosan nem voltam egyedül. Nincsen az efféle várakozásra jobb hasonlatom: mint amikor az ember izgatottan figyeli egy sporteseményen a versenyzőket és drukkol a saját emberének, a saját csapatának.

Ebben az esetben azonban nem a magyar válogatott volt a szívünkhöz közel. Ízlésemhez képest kissé megkésve, de talán még időben mérték össze erőiket a demokratikus Európa hívei az antidemokratikus, neonáci, euroszkeptikus, populista csoportokkal. Utóbbiak feltörekvő erőnek igyekeztek láttatni magukat, a pszichedelikus Orbán Viktort tűzve a zászlójukra, mint „eszméik” megtestesítőjét. Most a szavazás melléktermékeként az is kiderült, hogy harsányságuk dacára milyen csekély erőt képviselnek valójában.

Tudom én, persze, hogy minden politikai csoportosulásnak az a vágya és reménye, hogy nagy párt lesz és képére formálhatja a környezetét, az országát, Európát. A józan embereknek azonban kell, hogy legyen olyan zsinórmértéke, amely

meg tudja különböztetni a jót a rossztól.

Legalább annyira, hogy mi az, ami hasznára van és mi az, ami ellenére.

Ez történt tegnap. A polgári demokratikus Európa nemet mondott az „illiberális, munka alapú társadalomra”, vagyis a szemérmetlen és nyílt önkényre, amely Magyarországot magánvállalattá, latifundiummá és magánbankká, a magyar embereket pedig ezeknek kiszolgáltatott rabszolgáivá silányította.

Azt mondhatnánk, hogy rohadt nagy pofont kapott a magyar kormány és nem először. Rögtön tegyük azonban azt is hozzá, hogy nem érte váratlanul – és ez egy rendkívül fontos szempont a mérlegeléshez. Orbán a megmérettetést megelőzően összerántotta híveit Kötcsén, és bár alig valami került napvilágra a sugdolódzásból (a Fideszben szó sincs olyan kiszivárogtatásról, amely nem a tervek szerint történik, pláne ami mondjuk az őszödi beszéddel megesett), azt mégiscsak meg lehetett tudni, hogy erősen benne volt a kosárban a számukra kedvezőtlen végeredmény lehetősége. Tudom én, hogy elvben minden eshetőségre érdemes felkészülni, de hírlik, hogy más alternatíva nem is nagyon került szóba. Siessünk gyorsan leszögezni, hogy akár így, akár úgy: az állampárt tartja magát saját választási programjához, és folytatja.

Azért fontos, hogy nem érte őket váratlanul a döntés, mert napnál fényesebben bizonyítja, hogy tudatában vannak annak, hogy szavaik és tetteik

minden szinten szembe mennek az Unióhoz való csatlakozásunk során vállalt értékekkel és kötelezettségekkel.

A büntetőjog az elkövetési magatartásnak ezt a formáját a dolus directus, az egyenes szándék fogalmával határozza meg, ami azt jelenti, hogy az elkövető szándéka kiterjed a cselekmény elkövetésére és kívánja is az az abból fakadó eredmények bekövetkezését. A szándékos bűncselekmények esetében az ilyen magatartást fenyegeti a legsúlyosabb büntetési tétel. Ma persze azt állítják az állampárt képviselői, hogy ők semmi ilyesmit nem akarnak, és ártatlanságukat hangoztatják. Mi több –mondják –, ők képviselik az igazi európai értékrendet. Joguk van hozzá.

Kevés az olyan hülye, notórius bűnöző, aki nem ezt tenné.

Amikor a külügyminiszternek nevezett – bocsánat a szóért – bajkeverő szolga-gyerek azt kiabálja, hogy csalás történt, jogi eszközöket fontolgatnak, jusson ez eszünkbe. Már csak azért is, mert kíváncsian várjuk, hogy vajon hova fordulnak a harsányan belengetett jogorvoslati igényükkel. Polt Péter ügyészszolga itt és most nem kompetens.

Afelől percig nincs kétségem, hogy azok, akik a mellüket verték Orbán védelmében, perceken belül el fognak fordulni tőle. Számukra Orbán lejátszott. Majd keresnek maguknak mást. Gondoljunk csak a nevetségessé és hiteltelenné vált Nigel Farage esetére. Azt is bizonyosnak gondolom, hogy a következő Orbán-Putyin találkozó során, amelyre, mit ad Isten, a tervek szerint még ebben a hónapban sor kerülhet, az orosz bátyuska elismerően simogatja majd meg Orbán Viktor nagy, buksi fejét,

hiszen utasítás szerint ügyesen vert be egy szöget az EU képzeletbeli koporsójába

(igaz, hogy ebbe Magyarország beleremegett). „Nyalhatsz” – engedi majd meg neki nagy kegyesen minden oroszok cárja. Itt jegyzem meg mindjárt, hogy nincs semmi kétségem afelől, hogy mindazok a pártok és szélsőjobboldali, neonáci bajkeverők, akik az EU szétbombázásán munkálkodnak, erősen valószínűsíthetően köthetők valamilyen szinten az orosz titkosszolgálatokhoz. Ha másképp nem, úgy, hogy az orosz célok érdekében munkálkodnak. Figyelemre méltó az az egyszerű tény, hogy a kémkedéssel gyanúsított, az EU mentelmi bizottsága által kiadott KGBéla még mindig nem az előzetes letartóztatottak keserű kenyerét majszolja, hanem az Európai Parlament kényelmes karszékébe befészkelve szavaz és várja a sorsát. Legyünk abban bizonyosak, hogy ő is Orbán mellett szavazott a kényes pillanatban.

Mármost, ha azt mondtuk, hogy Orbánt és tettestársait nem érte váratlanul a 2/3-os döntés, lássuk, mi a helyzet a magát ellenzékként aposztrofáló hímző szakkörökkel. A Jobbik tartózkodásának indoka legalábbis mulatságos volt: Balczó képviselő szerint nincs Magyarországon rasszizmus és antiszemitizmus. No comment. Velük tovább ne foglalkozzunk. Az LMP kényelmesen kivetítette a szavazásból fakadó hátrányokat a magyar nemzetre (mint Orbánék, ugye) és távol maradt. Ez is az Orbán kormány politikája melletti kiállás egyik formája, pláne hogy minden hozzászóló hangsúlyozta: a döntés nem a magyar nép és a magyar emberek, hanem az Orbán kormány politikája ellen irányul.

A kezdetben hezitáló MSZP imázsát Újhelyi István frappáns hozzászólása némiképp helyrebillentette. Egyedül, mint az várható volt, az ezerszer átkozott és milliószor kikezdett Demokratikus Koalíció hozta ismét a formáját az első pillanattól kezdve. Nem véletlen, hogy a DK-ban látta és látja Orbán és a Fidesz mindenkori legnagyobb és legveszélyesebb ellenfelét. Ők vasárnapra tüntetést is hirdettek. Bősz Anett, a Liberális, be akarja nyújtani a Sargentini-jelentést a Parlamentbe megvitatásra. Remek ötlet… Előre borítékolható, hogy az országgyűlésben a Fidesz a leghalványabb kísérletet is vérbe fogja fojtani, amely megpróbálja világra szóló szégyenét felemlíteni. Számára létkérdés, hogy a „zemberek” meg ne tudják, mi az igazság, mi is történt valójában Strasbourgban.

Ezzel tehát lényegében be is mutattuk mennyi és milyen súlyú demokratikus, parlamentáris lehetőség van ma a parlamenti pártok kezében Magyarországon. Illetve maradt még két másik opció, amely azért rizikós, mert a választásokon számszerű fölényt mutató Fideszen kívüli pártok semmiféle közös és együttes fellépésre nem hajlandóak. Az egyik az, hogy a következő napoktól kezdődően

véglegesen bojkottálják a parlament munkáját.

A másik, hogy a politikát kiviszik az utcára és addig tüntetnek és sztrájkolnak, amíg a kormányt el nem kergetik oda, ahová való. Tegnap óta bizonyos, hogy ez a végső harc találkozna egész Európa szimpátiájával és támogatásával. Az egész tehát csak a magyar demokraták politikai akaratán múlik. Igaz, akad itt még egy aprócska, ezek után már-már jelentéktelennek tűnő kérdés: van e olyan pártalakulat ma Magyarországon, amely alkalmas és képes felvállalni a Fidesz utáni kormányzás felelősségét és embertelen súlyát?

Persze, ahol van többféle választás, ott mindig van egy legutolsó is. Nem csinálni semmit. Talán nem tűnök túlságosan pesszimistának, ha úgy gondolom: ez lesz a végleges megoldás.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Kamutómia

Vagyis a kamu anatómiája. Kérem, ez hosszú lesz, de tessék elolvasni, vagy ha nem tetszenek, …