Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Kezdeményezések hálójában

Fábián András: Kezdeményezések hálójában

Mint ahogyan azt már korábban megállapítottuk, a nyár elmúltával beköszöntött a tüntetések szezonja. A tüntetésnek az a feladata, hogy a regnáló politikai elitnek tudomására hozza: valamit nagyon rosszul csinál, valamin változtatnia kell. Egy okos kormány elgondolkodik az elégedetlenkedők érvein, és ha azokat ésszerűnek és indokoltnak tartja, dönt a szükséges változtatásokról. A társadalmi béke meg fogja magát, és helyreáll. Láttunk már ilyet.

Szögezzük le: az emberek nem szeretnek tüntetésekre járni vasárnapi családi ebéd, mozi, cirkusz, színház és más, értelmes, szabadidős programok helyett. Lassacskán azonban az a helyzet, hogy a tüntetések válnak a hétvégi családi programmá. Az amúgy ritkán összefutó unokatesók, nagynénik, rég nem látott barátok ezeken adnak randevút egymásnak, és ha végig bírják állni a programot, akkor utána beülnek még dumálni egy fagyira, vagy lemennek sétálni a Duna-partra.

Szóval tüntetések és akciók követik egymást, néha összehangoltan, néha egymástól függetlenül. Ha összehangoltan, az a baj. Ha egymástól függetlenül, akkor meg az. Főleg az utóbbi szokott meglehetősen éles kritikai felhangokat eredményezni. No, nem a kormánypárt részéről. Mint mondtam, az okos kormány megszívleli, de legalábbis mérlegeli a kritikát. Ez a kormány viszont rá sem bojszint a tüntetésekre, az elégedetlenkedőkre. Legalábbis látszólag. Valójában az álcivil szervezetei révén, az egyházak és a szervilis hivatali apparátus felhasználásával, mi több – a titkosszolgálatok útján nagyon is aktív befolyásoló, bomlasztó tevékenységet fejt ki a megelőzés és a megszakítás érdekében. Az állampárt nem tűri a kritikát. Pláne nem hajlandó figyelembe venni azt. Világos és egyértelmű magatartás ez: az állampárt hátat fordított a demokráciának, melynek ez is egy ismérve sok más mellett. Nem csak a parlamentben, az utcán sem hajlandó vitatkozni. Szögezzük le mindjárt: ez a gyengeség jele. A kritikával szemben ugyanis csak érvekkel és tényekkel lehet érdemben vitatkozni. Ilyenekkel azonban a hatalmi eszközökkel kormányzó állampárt nem rendelkezik. Rendelkezik viszont a kritikai fellépés elleni szofisztikált eszközrendszerrel.

Ennek ellenére kisebb nagyobb hangerővel megszólalnak az érdekcsoportok. Tanárok, diákok, egészségügyi szakdolgozók (érdekes, hogy az orvosok még egyszer sem tüntettek a betegeikért, pedig az azért nagyot szólna), közlekedési dolgozók, cigányok, közmunkások (mostanában már nem tüntetnek, mert nem kapnának közmunkát), otthonápolók és még ki mindenkit fel lehetne sorolni. Aztán a pártok. A DK, az MSZP, a Momentum, a Kutyák. Legutóbb a DK-s Földi Judit Orbán Viktor felcsúti házának kerítését dekorálta ki: uniós zászlót és egy „Csak Európában maradhatsz magyar” táblát helyezett el – egyedül. Most hirtelen egyébként több ellenzéki párt nem is jut eszembe. Civilek, magánszemélyek és közszereplők szervezésében is indulnak mozgalmak: most éppen Hadházy Ákos gyűjt aláírásokat az EU ügyészséghez történő csatlakozás kikényszerítésére.

Itt egy szusszanásnyi időre megállnék. A minap hallgattam Magyar György ügyvéd úr fejtegetését a témában. Elmondta, hogy a kérdés a kormány hatásköre és alig hiszi, hogy ez a kormány bármire is kényszeríthető lenne, amit ő nem akar. Márpedig ő ezt nem akarja. Mindegy. Alá fogjuk írni, és szembesítjük a kormányt a népakarattal.

Szeptember 22-én ugyancsak a Demokratikus Koalíció aláírásgyűjtést indított annak érdekében, hogy a fővárosi főpolgármestert a jövőben is közvetlenül válasszák.

Magyar művészek szeptember 23-án a Nagy Imre szobor eltávolítása ellen tiltakoztak a Vértanúk terén.

Ne feledkezzünk meg, persze, a Kocsis Máté Fidesz frakcióvezető hajdani kampányfőnökeként komoly szakmai-politikai tapasztalatokra szert tett Tuareg Kossuth téri kormánybuktató kísérletéről sem.

Bizonyára sok más akció is fut párhuzamosan az országban, ám a behatárolt tájékoztatási lehetőségek miatt ezekről nem is nagyon értesülhetünk.

Miközben pedig felvázoltuk a sokszínű palettát, lassan, de biztosan eljutottunk a mondanivalónk lényegéhez. Folynak a mozgolódások, mert nagyon nagy problémák halmozódtak fel a megoldás legkisebb lehetősége nélkül a magyar társadalomban. Az elégedetlenség és a düh kifejezéséből azonban hiányzik az egység és a szervezettség. Az akciók és fellépések döntő többsége elszigetelten, viszonylag csekély részvétel mellett zajlik, ezért sem nagyot ütni, sem visszhangot kiváltani nem képes. Ennek egyik fő oka, hogy az állampárt sikerrel irtotta ki a társadalmi szolidaritás eszméjét az emberek gondolkodásából, beléjük oltva önnön féktelen individualizmusát. Az aktuális, helyi és kisközösségi problémák felhánytorgatása elfedi a nagy célt, a rendszerváltás szükségességét. Már ez is elég nagy baj.

A még nagyobb probléma azonban az, hogy a szolidaritás megszűntével egyre erősödik a társadalmon belüli csoportok és pártok szembenállása is. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az egyik ellenzéki fellépés egy másik ellenzéki csoport dühödt haragját váltja ki. Röpködnek a vádak, hogy az egyik ellopja a másiktól a show-t (?!). Az éppen akciózó párt elképzelése, célkitűzése, megoldási javaslata égbekiáltó ostobaság. Mintha nem lenne épp elég ok és (egyelőre még) mód mindenki dühének a megfogalmazására (egyelőre még) bárhol és bármikor. Az önmagában is ijesztő és szomorú kétosztatú társadalom lassanként, napról napra hullik további darabjaira, esik szét és demoralizálódik.

Maholnap eljutunk oda, hogy nem a diktátor és diktatúrája elleni közös és ütőképes erő megteremtése lesz az ellenzék fő problémája Magyarországon. Attól kell tartanunk, hogy a rendszer elkötelezett ellenségei egymásnak ugranak, és egymást kezdik lőni sáncaik mögül bősz eltökéltséggel, mint az igazság és a demokrácia egyetlen és igaz letéteményesei. Ez lesz majd a diktátor által hőn áhított állapot, a hatalom és a diktatúra tökéletes megszilárdulásának pillanata. Ha így haladunk tovább az ellenállás rögös ösvényein, bizony nem vagyunk már messze attól a pillanattól, amikor Orbán lustán hátradől szép, új palotájának kényelmes karfotőjében, s ha szokott fogyasztani effélét, akkor magához szólítson egy zamatos, finom kávét.

Illusztráció: pexels.com

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Agyviharkár

Kérem tisztelettel, különös, talán mágneses viharba kerülhetett a hét végén Magyarország, ugyanis egymás után tapasztalhattuk …