Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Ki a faszagyerek?

Fábián András: Ki a faszagyerek?

2016 decemberének utolsó felütését Orbán Viktor adta meg a 888-ban (bocsánat a vulgáris címert, ezt is onnan csentem), ahol G.Fodor Gábor tartotta neki a mikrofont, nyilván azért, hogy a miniszterelnöknek ne kelljen pipiskednie. Ez persze csak egy buta szóvicc, hiszen a szeretett és kedves vezetőt a szerkesztőségbe tömörült hívek kötetlen, ültetett beszélgetésen látták vendégül, ahol megtudhattunk sok mindent a nagy emberről. Például azt, hogy vagy ő viszi iskolába a gyerekeket, vagy az asszony, de munkába menet, a kocsiban mindig elolvassa a Nemzeti Sportot, nehogy a világ elszaladjon mellette a fontos információival. Emiatt azonban nem kellett volna olyan messzire elfáradnia.

Orbán azért szakított némi időt arra, hogy leereszkedjék az Olimposzról, hogy szokás szerint megmondja, mi fog itten következni. Lázadás fog következni, 2017 a lázadás éve lesz, hiszen sorra jönnek a választások Németországban, Hollandiában, Franciaországban. Anglia, Amerika, Olaszország már lázadt. Ausztriában egyelőre késleltették ezt a lázadást, a náciknak nem sikerült a hatalomátvétel. Romániáról nem esett szó, nyilván, mert nem számít. Esetleg nem tűnt jó példának. Az itt elmondottak szerint a lázadás kettős. Egyrészt, például Amerikában, Orbán szerint, a polgári középosztály lázadt fel Clinton ellen, (már amennyiben a rozsdaövezetek magára hagyott szegényei és az elégedetlen, szintén szegényedő alsóközéposztály megfelel ennek a kritériumnak). Másrészt „…van egy nemzeti típusú lázadás is.”Ez Európában figyelhető meg, és ezt most szó szerint idézném: „…az Európai Egyesült Államok hívei most éppen lopakodva csorbítják az egyes nemzetek szuverenitását a menekültügy kérdésében. Hatáskör-átcsoportosításokat hajtanak végre a nemzetek rovására. A nemzetek ez ellen lázadnak. Ez egy valóságos szuverenitásküzdelem. S mindezt körbefonja a politikai korrektség, az elszigetelés, a megbélyegzés elleni szellemi lázadás.”

És hogy lehet-e kormányról lázadni? Ezt is muszáj szó szerint idéznem: „Nem a kormány lázad, hanem az emberek, és mi azt képviseljük, amit az emberek akarnak. Ez a mi politikai genomunk. Szabadságharcos nép vagyunk. Erejével visszaélő, elnyomásra jelentkező hatalmasság van épp elég. Itt vannak a nagy konszernek, amelyek extraprofitot akarnak, és ez nem esik egybe a magyar emberek érdekeivel. Itt vannak az európai intézmények, amelyek hatásköröket akarnak elvonni. Itt vannak ezek a szabadkereskedelmi szerződések, amelyek összességében akár lehetnének jók is nekünk, de részleteikben mégis rosszak. Minket nem zavar az elitellenes hangulat, sőt! Természetes, hogy szembemenjünk bármilyen nagyokossal. És ha nem csontosodunk bele a kormányzás karosszékeibe, akkor meg fogjuk találni a közös hangot az emberekkel.”

Na, hát itt a lázadás leírása, ahogyan azt az emberek majd végrehajtják. Bocsánat! A kormány hajtja majd végre, az emberek óhajának és akaratának megfelelően.

Azért véltem szükségesnek a 888 mélységeibe való lemerülés segítségével ismertetni a miniszterelnöki szárnyalást, mert szinte a nullával egyenlő annak lehetősége, hogy ott olyasvalaki megfordulna, akinek eszébe juthat meghamisítani azt, amit Orbán mond. Másrészt, hogyhiteles forrásból mutassuk be, mit is kell értenünk a lázadásnak az ő évén. Vagyis éppen nem azt, amit oly sokan poénkodva, viccesen, félkomolyan vagy egészen és véresen komolyan odavágtak: lázadjon a nép! Tessék meglátni, nem fog, hanem a nép nevében a legitim magyar kormány fog itten lázadni, és megy majd szembe mindenféle nagyokossal. Az operatív terv értelmében a nagyokosok nem csupán a határokon belül, de a határon túl is ott vannak, az Európai Bizottságba tömörülnek, onnan fenekednek és szövögetik terveiket a nemzet kiszipolyozására, a nemzet nemzet jellegének eltiprására. Nem bírom megállni, hogy külön fel ne hívjam a figyelmet a kedves vezető gesztusára a nagy szőke ember iránt, amikor a szabadkereskedelmi szerződések ostorozása kerül szőnyegre. Pedig inkább a Trump-program iránti teljes empátia hiányára hajaz, hogy Magyarország volt az első, amely nem emelt kifogást az USA-EU szabadkereskedelmi szerződés megkötése elé, sőt! Melegen üdvözölte azt, szemben például több más tagállammal, melyek legfőbb kifogása éppen az volt, hogy a megállapodás-tervezet döntően az amerikai multik fokozott európai térnyerését szolgálja. De hát ez megint csak a kákán a csomó.

Szóval visszatérve erre a lázadás dologra – amiről a fenti kis példa szerint is látszik, hogy akad azért benne némi opportunizmus – Orbán úgy véli, hogy eljött a szélsőjobboldali, nacionalista politikusok ideje. Ne kerteljünk, na. Ez a lényeg. Mindenki kukorékoljon a saját szemétdombján és senki ne szóljon bele abba, hogy melyik klán hogyan rabolja ki a saját országát. És ezt felspécizi némi népakarattal. Hogy végképp ne legyen titok ki s mi ellen is irányul a lázadás, Rogán főminiszter magyarázata adja meg a kulcsot: “az elefánttornyokba zárkózó liberális politikai elitek ellen” (sic!).

Namármost! Az viszont egyáltalán nem titok, hogy nem csak a liberálisoknak van elege a Fideszből és az ő kormányzásnak nevezett dúlásából. A tőle jobbra és balra állók széles tömegei is egyre elégedetlenebbül várják a 2018-as választásokat. Most tekintsünk el kissé attól, hogy miféle torzsalkodások vannak, mennyire nem tudnak közelíteni egymáshoz ezek az erők, micsoda ellentétek írják felül a józan politikai gondolkodást, beleértve még a szélsőjobbal való akármilyen együttműködés lehetőségeit is. Tehát lássuk meg azt, hogy az ezer bajjal terhelt társadalomban a növekvő nyomorral és a korrupcióval egyenesen arányosan nő a düh és az elégedetlenség.

Orbán Viktor a Fidesz 2002-es választási veresége után a Dísz téren tartott beszédében hirdette ki az azóta már szállóigévé vált igét: „… a haza nem lehet ellenzékben.” Ezt ő nagyon komolyan gondolta. Ha netán a haza mégis ellenzékbe kerülne, akkor mindent meg kell tenni, hogy ezt az ellenzéket megtörjék és eltiporják. Ezt nem mondta, csak gondolta. A feladat végrehajtására a szélsőjobb pillanatnyi széleskörű előretörése olyan politikai teret és időt biztosít, amikor vélhetőleg senki nem fog a magyar „rendteremtésbe” beleszólni, hiszen mindenki el van foglalva a maga bajával. Említettük már, 2017-18 az európai választások évei lesznek. Ki foglalkozna ilyen zavaros időkben a magyar sajtó és média kivéreztetésével, a magyar civil szervezetek ellehetetlenítésével. Mindezeknek a lépéseknek pedig egyetlen és nyilvánvaló célja, hogy a közelgő honi választások idejére megszűnjék a legcsekélyebb lehetősége is annak, hogy határokon kívül és belül világos képet lehessen alkotni az ország valódi helyzetéről, valódi nyomoráról. Kizárólag a hivatalos párt- és kormánypropaganda váljék uralkodóvá. Csak így biztosítható a diktatúra fenntartása, ezért az elkeseredett harc a baloldali és liberális értékek, erők és eszközök ellen. A lehetőségek széles tárháza áll a kormány rendelkezésére. Elég a hírlapok einstandolása mellett a postai kézbesítési rendszer szabályozására, vagy a civil tanodák anyagi ellehetetlenítésének finom, cizellált módszereire gondolnunk. Ezek mellett azonban most meg fognak jelenni a durva, hatósági jellegű beavatkozások és a titkosszolgálatok lejáratási mechanizmusai is. Gondoljunk csak mindjárt Sorosra, a vele összeesküvő bérenceire és az ő nemzetbiztonságot veszélyeztető titkos aknamunkájukra.

Orbán Viktor az említett 2002. májusi beszédében azt is mondta az akkor alakuló kormányt „üdvözölve”: „Legfeljebb egy kormány kerülhet ellenzékbe saját népéhez képest, ha feladja a nemzet céljait. Még egyszer: nem az a fontos, hogy mi hozzuk a jó döntéseket, hanem, hogy jó döntések szülessenek. Ezért, még ha vannak is intő jelek, és tudjuk, amit tudunk, a most alakuló kormányt és pártjaikat nem múltjuk, hanem tetteik alapján fogjuk, és akarjuk megítélni.”

E mondatokban érhető tetten a mai ellenzék felelőssége is, amikor az együttműködésről és a jövő stratégiájáról tárgyal. Nem csupán a politikai hatalom kérdése a tét, a játszma ma már a túlélésért folyik, ráadásul egy minden korábbinál kevéssé barátságos és segítőkész nemzetközi térben. A Fidesz kormány tettei önmagukért beszélnek. Tenni kéne azért, hogy a lázadás éve valóban bebizonyítsa, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Végülis szabadságharcos nép vagyunk. Ez a mi politikai genomunk.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Őrizetbe vettek, majd elengedtek egy török írót Spanyolországban

Spanyolországban vasárnap szabadlábra helyezték Dogan Akhanli német állampolgárságú török írót, akit előző nap vettek őrizetbe …