Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Kint is vagyok, bent is vagyok

Fábián András: Kint is vagyok, bent is vagyok

Ennek ellenére nagyon nem vagyok boldog. Nem azért, mintha bármi közöm lenne az Európai Néppárthoz (EPP). Sőt! Nem is szeretném, ha több közöm lenne hozzá, mint feltétlen szükséges. A burkoltan pajzán LGT nóta azért jutott eszembe, mert szerintem Orbán Viktor talán egyre gyakrabban dudorászhatja mostanában.

Sokan gondoltuk úgy, hogy a Sargentini-jelentés 2/3-os elfogadása után Orbán Viktor helyzete megrendül az EPP-ben. Hangsúlyozom: nem azt gondoltuk, hogy jottányit is változtat eddigi politikáján, megbánja bűneit, megvagdossa gyűrött, piszkos, agyonhordott zakógallérját, netán némi hamut szór a fejére, tovább rontva a róla kialakult kellemetlen összhatást. Nem. Abban egészen biztosak voltunk, hogy a kis nyegle diktátor ott fogja tovább folytatni, ahol megzavarták egy pillanatra, és még nagyobb intenzitásra kapcsol totális hatalmának kiépítésében. Ez az ő szokása és így is tett. Az Európai Néppárt korifeusai meg néznek és tanakodnak. Nincs ez így jól! Nem kellene hagyni! Ki kellene zárni! Nem, ne zárjuk ki, mégiscsak a mi kutyánk kölyke, adjunk neki még egy esélyt!

És itt a lényeg, ez az ő igazi álláspontjuk. Még egy esély. Mire? Miért? Hogy ne csökkenjen a parlamenti frakció létszáma kritikus szintre.

Dehogy bíznak ők abban, hogy majd Orbán varázsütésre megváltozik.

Sok mindent el lehet mondani ezekről az emberekről, de hogy hülyék lennének, vagy naivak, azt egyáltalán nem. Pontosan tudják, hogy az extra parlamenti pénzek és pozíciók addig járnak, amíg ők a többség. Ha pedig ez a többség meginog, gyorsan lehet belőle kisebbség.

Itt billeg most a mérleg nyelve. A képviselő urak és hölgyek tudják, érzik, hogy valami nagyon nem jó dolog alakul, de az önös (párt) érdek meghaladja a józan ész érveit. Pedig sok minden szól a gyors döntés mellett. Formálódik a magyar-olasz-francia-osztrák-német és ki tudja még milyen érdekközösség, amely a migráció-ellenes hangulatra alapozva rombolja a belső egységet, és lassan az Unió működőképességét veszélyezteti. Nem nehéz felfedezni az egység szándékos rombolása mögött az orosz és az amerikai gazdasági érdekek összecsengését. Putyin bosszút áll a krími szankciók miatt, Trump pedig éppen „naggyá teszi újra Amerikát”, Európa rovására.

Putyin ehhez a titkosszolgálatai útján erősített szélsőjobbot használja fel. partnerére akadt az osztrák Kurzban és Strache-ban, az Alternatíva Németországért (AfD) elnökében, Alexander Gauland-ban, aki azzal a kijelentéssel vívta ki még saját párttársai felháborodását is, hogy egy ifjúsági összejövetelen kijelentette: ”Hitler és a nácik mindössze madárszar ezer év sikeres német történelmén” – ezzel mintegy bagatellizálva a nácik rémtetteit. És persze LePen, Salvini és Orbán.

Aztán a Brexit és annak kiharcolói Boris Johnson és Nigel Farage. Meg a többi radikális jobboldali és szélsőjobboldali pártocska vagy párt a többi tagállamban. Alapos kutakodással mindegyik mögött felfedezhető az orosz pénz, az orosz befolyás és befolyásolás, az orosz érdek burkolt képviselete. Elég csak Szijjártó „külügyminiszter” Ukrajnával kapcsolatos robinzonádjaira gondolnunk, ugyebár, vagy Orbán Viktor és Putyin titkos tárgyalásaira és atomreaktorára. És akkor még csak nem is mentünk túl messzire e kis magyar hazától. Putyin a migrációs hullám előidézésével kapcsolatos terveit is Orbánra alapozta. A kerítés építését megelőzően Orbán nyilvánvaló felkészítést kapott arról, hogy rövidesen megindulnak Európába az oroszok által kibombázásra kerülő szír menekültek. Ő pedig felkészült, és az utasítások szerint eredményesen ki is használta a rettegés politikáját, hogy aztán további szolgálatokat tehessen az oroszoknak a választások megnyerésével, ahol megint csak felmerült és nyilván nem alaptalanul a csalás gyanúja. Nyilván meg is kapta/kapja ezért a jól megérdemelt simogatást a buksi fejére. Talán még kicsivel többet is.

Érdekes összefüggés, hogy az EU gyengítésében az oroszok remek partnerre leltek Trumpban. Bizonyára ez sem véletlen, mert bár minden nyomot igyekeznek eltüntetni, azért mégiscsak vannak kényszeres emlékképeink Trump oroszországi gáláns és kevésbé gáláns kalandjairól. Az ő esetében vetődött fel markánsan és meglehetős megalapozottsággal a választásokba történt orosz beavatkozás lehetősége is, és ez az ügy még mindig nincs lezárva. Ugyanakkor színre lépett Orbán és Trump amerikai barátja, Steve Bannon és az ő Európa Mozgalma, amelynek magyar leképezése is pillanatok alatt megjelent. Ennek vezetője az a Mészáros László, a Patrióta Európa Mozgalom alapítója, aki ez évben március 15. alkalmából vehette át a Magyar Arany Érdemkeresztet. Bannonnak különös módon, alig valamivel később, éppen az Orbánnal való májusi találkozása után jutott eszébe, hogy meghirdesse EU-ellenes mozgalmát. Mint ahogy az is, hogy ő és mozgalmárai fennhangon elkezdje támadni „Sorost és hálózatát”, s megkezdje európai körútját melynek során éppen a fentebb említett EU-szkeptikus pártok vezetőivel találkozott. Nota bene, azóta Trump elnök is elkezdett „sorosozni” Kavanaugh főbíró szexuális zaklatási botránya kapcsán. Mondhatnánk, hogy kicsi a világ. Más szóval minden mindennel összefügg.

Ám éppen, mert ilyen kicsi, és ennyire gyors a tájékoztatás, a kommunikáció a világ dolgaiban, nem is maradhat sokáig rejtve semmi. Pedig de sokan szeretnék, ha azért az ő kisded játékaik nem kerülnének nyilvánosságra!

Orbán hiúsága nem ismer határokat.

Azt hiszi, és ebben a hitében használói, kihasználói és szervilis csicskásai is igyekeznek őt megerősíteni, hogy a kis ember egy európai, sőt világméretű mozgalom nagy vezére lett. Hogy kilépett a világpolitika reflektorokkal gazdagon megvilágított színpadára. Karizmatikus, követésre méltó vezetőnek látja magát, pedig csak báb, szinte nyíltan az oroszoké, némiképp diszkrétebben az amerikaiaké. Jusson eszünkbe azonban a nagy kínai bölcs, Csuang Csu, mondása: „Nem hisszük a kutyáról, hogy jó kutya, csak azért, mert jól tud ugatni.”

Visszatérve az Európai Néppárt dilemmájára, amely sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja a mócsingos, a gyenge gyomornak terhet jelentő Orbánt. A párt érett és megfontolt vezetői már tisztán látják, hogy egységesen kell fellépniük az erősödő szélsőjobboldali, széthúzó erőkkel szemben, amelyek lassan, de biztosan kezdik uralni a tagállamok kormányzati szerveit is. Mi több, egyre több országban kerülnek kormányra vagy a hatalom közelébe. Magyarország, Ausztria, Olaszország, Lengyelország és a többiek már „sínen vannak”. Vezetőik már nem a valós nemzeti érdek, hanem tetszik – nem tetszik, idegen érdekek mentén politizálnak. Merkel még hezitál és nem állt nyíltan Macron mellé Orbánnal és követőivel szemben.

A döntés azonban már nem sokáig halogatható. Hogy az Európai Néppárt hogy dönt, kizárja-e vagy sem Orbánt és a Fideszt, ebből a szempontból másodlagos kérdés. Sokkal fontosabb az egységes európai értékrend megőrzése. Ezt pedig csak az ezek mellett elkötelezett politikusok egységével és összefogásával lehet elérni. Megjegyzem, kis odafigyeléssel már észrevehették volna, hogy Orbán önmagát már azóta nem vallja a Néppárthoz tartozónak, mióta illatos levélkékben köszönte meg a mellette való kiállást a néppárton kívüli populistáknak.

Fotó: MTI Archív

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Gruevszki-ügy, Brexit, Románia, Merkel – Nemzetközi sajtószemle

Frankfurter Allgemeine Zeitun: A tiszta jogi ügy A Gruevszki-ügyről továbbra is igen sok sajtóorgánum számol …