Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Köd előtte, köd utána

Fábián András: Köd előtte, köd utána

Mostanában ilyen ködös dolgok vannak. A Fidesz a disznóságait ködösíti, a nemzetért való kiállásnak tünteti fel a hazaárulással és a szövetségi politika elárulásával egyenlő Európai Uniós, és ezen belül is Ukrajna-politkáját, és megy tovább rendületlenül, előre a putyini úton. A Momentum alelnöke libsibolsizik, de valójában szociáldemokrata, miközben az „elgyurcsányosítás” veszélyével riogat. Bojár Gábor nem ad több pénzt a Momentumnak, mert csalódott bennük, vagyis a szövetségi politikájukban, ami nincs. Aztán mégis, és mégsem. (Ha valaki nem értené , az nézzen utána – mert én sem értem). A Jobbik baloldali programmal kampányol, mert az trendi és cuki, miközben lesöpri magáról a gonosz neonáci radikalizmus híveit. De nem baj, mert Tyirityán főbetyár, a rasszista vérnáci megérti őt, ugyanis Vona az ő barátja. A barátság, ugye, kétoldalú dolog. Lehet szeretni, kedvelni, becsülni, vagy éppen utálni valakit. Magánügy. De a barát az barát: oda-vissza. Vagyis itt valaki megintcsak ködösít, nota bene – hazudik. Nem mondom meg rögtön, hogy ki, de ha azt mondom, hogy tessék megmondani, kinek az alelnöke Janiczak, Sneider, Z. Kárpát és Toroczkay, akkor tudjuk már, kiről van szó. Igen, igen, a cuki Vona Gáborról, aki pink, flitteres tütüben, tornatutyiban illegeti, kelleti magát előttünk, mint egy kis tündér, de a hátsó öltözőben lezsírozva ott a gárdamellény, a boxer és a bikacsök.

Az LMP, az Együtt és a PM a tisztesség antikorrupciós kampányát folytatják. Itt nagyon nehéz megmondani, hogy mivel mit lepleznek éppen. Szmájli hangulatjel.

Jó hír a rossz hírek tengerében, hogy oly sok viszály után az MSZP és a DK végre leült a nagy, közös asztalhoz, ezzel példát mutatva a demokratikus ellenzék többi tagjának. No, nem a mindent lefitymálóknak, mindennel elégedetleneknek, azoknak, akiknek semmi sem elég jó. Azoknak, akik magukat demokratikus ellenzékként definiálják.

Közbevetésként megjegyzem, hogy Tömpe Istvánt hallgattam a minap, aki az aktuálpolitikától visszavonult ugyan, de érdemes rá odafigyelni, hiszen bölcs ember ő, vitathatatlanul bölcs gondolatokkal. Aki nem emlékezne már rá, annak elmondom, hogy Tömpe István kormánybiztos, pénzügyminiszter-helyettes, bankelnök és MÁV-elnök is volt, széleskörű nemzetközi tapasztalatokkal, nem mellesleg a tragikusan elhunyt édesapja hírszerzői múltjának is köszönhetően. Szóval ő az, aki szerint a baloldali elkötelezettségű pártoknak rá kellene már jönnie az egyedül helyes megoldásra a mai világban. Ez pedig nem más, mint egy új, rugalmasan alkalmazkodó, modern, baloldali nagypárt létrehozása, felkészült, követhető, karakteres vezetőkkel. Mégpedig nem másért, hanem mert napnál világosabb, hogy a ma magukat baloldali pártokként definiáló MSZP és DK nem biztos, hogy képes a modern politika követelményeihez alkalmazkodni. Szemben mondjuk a Fidesszel. Amíg ez nem változik, addig minden választás végkimenetele csak a véletlen szerencsén múlik. Megjegyzem, én ezzel egyetértek.

Azonban vissza az asztalhoz, ahol még erről koránt sincs szó. Először is azért, mert az ott ülők még mindig ugyanazok, akik eddig ültek az asztaloknál. Másodszor azért, mert vélhetőleg annak a hatalmi osztozkodásnak a részesei ők, akik említett hatalomból feltétlenül részesedni akarnak, vélhetőleg mindegy kinek a kárára. Nagyvonalúságnak, belátásnak, lemondásnak helye nincs, mindaddig, míg az éppen aktuális nemszeretem illetőt nagy gyakorlattal ki nem fúrják maguk közül. Most azonban nem foglalkozunk káderpolitikával. Az érdekel minket, miről lehet szó annál az asztalnál?

Ha a káderpolitika – mint mondottam – nem érdekel minket, akkor nyilván a program az, ami számunkra izgalmas lehet. A választók értelmesebbjei egy pártot a programja alapján ítélnek meg. Ha az jó és jobb, sőt sokkal jobb a többi induló párténál, akkor normális országban azt a pártot megválasztják, kormányra emelik. Nálunk ez nem így van. Nálunk program nélkül is lehet 2/3-a egy pártnak. Ha nevezett párt történetesen a ködös homályban, büdös bagófüstös, pállott szagú szobák rejtekén az ország kirablására, és a nemzet erkölcsi szétzüllesztésére szerveződött, akkor elég neki azt mondani, hogy „Folytatjuk!”. Biztosan talál kétmillió olyan „gondolkodót”, akiben ez megragad, és akit ez a voksának leadására buzdít – mondjuk ki – a Fidesz mellett.

Ez azonban minket ne tántorítson el. Legyen egy pártnak programja, és az legyen számonkérhető. Ezt nevezik politikai felelősségnek. Megismétlem: ezt nevezik politikai felelősségnek, és nem azt, ha valaki a politikai hatalom birtokában szétlopja és magánvagyonává teszi az országot, visszavezeti a népet a feudalizmusba, megpuccsolja az alkotmányt, elárulja hazát és szétveri a nemzet szövetségi rendszereit. Ez ugyanis nem politikai, hanem büntetőjogi kategória.

Nos, a program. Higgye el az olvasó, hogy nem azért futok neki immár nem először a problémának, mert nem tudom, mit is akarok mondani. Az a helyzet, hogy a DK-nak ismereteim szerint van egy program-tervezete, olvastam is, egyet is értek vele, de az mégsem egy elfogadott választási program, csupán egy vitaanyag. Vitatkozzunk rajta (http://www.dkp.hu/SOMA.pdf). Az MSZP esetében momentán még vitaanyag sincs. Botka a saját programját – azon túl, hogy Gyurcsánnyal soha – úgy foglalta össze: „Az a célom, hogy 2018-ban az MSZP legyőzze a Fideszt a választásokon, hogy végre szabad, gyarapodó, európai értékrendet valló és gyakorló köztársaságban éljünk, amelyre büszkék lehetünk, és amely munkát, megélhetést, biztos jövőt tud nyújtani polgárainak. Miniszterelnöki programom minden pontját ennek a célnak rendelem alá.” Program az nincs, mert az ígéretek ellenére nem készült el. Pályázati anyag van, az itt megtekinthető, azonban ennek semmi, az ügy szempontjából értékelhető jelentősége nincs. (http://mszp.hu/hir/tegyunk_igazsagot_botka_laszlo_miniszterelnok-jelolti_palyazata)

Ehhez jön még szlogenek szintjén: Fizessenek a gazdagok (ajjaj!); adókedvezményt azoknak a nagyobb cégeknek, amelyeknél a menedzsment keresete nem haladja meg a dolgozói átlagkereset hétszeresét (miért is?!); Nem értékelhetjük le azokat, akik elvégzik a melót (gondolom ez az egységes európai bérrendszerre jobbikos követelésének balos megközelítése). És végül a gyöngyszem: Ugyanazt akarjuk Európában, mint Magyarországon: munkát, kenyeret, igazságot! Baloldali újjászületést! Ismét munkába lendíteni Európát! (Megmagyarázom: Európában, amely nem dolgozik, nincs munka, kenyér és igazság. Pont, mint Magyarországon. Az MSZP-ben viszont, azok, akik ezt kitalálták, fogalmazásgátlót szednek).

De jó! Mondjuk, hogy Botka kifejtette, mit is akar az MSZP. Botka azonban elment, és attól kezdve minden másképp van. Helyes, hogy megkezdődött az egyeztetés, vagyis a „Gyurcsánnyal soha” ment a kukába, vele repült azonban minden más is. Csendben kérdem: nem érzi az MSZP vezetése, hogy mennyire hiteltelenné válik ezáltal? Mert helyes, hogy – ha későn is – de belátta: Botka bár nagyon rendes ember, de nem alkalmas a magára osztott szerepre. Ámde amit mondott, azt az emberek úgy fogadták, mint az akkor éppen általa fémjelzett párt, az MSZP üzeneteit. Nota bene: választási programját. Erről viszont ma már szó sincs. Hogy miről van szó, azt sűrű homály fedi, mintha nem is hónapok, de évek lennének még hátra a választásokig.

Jöhetne már egy nagy, egy mindent elsöprő és a levegőt a füstködtől megtisztító szélvihar!

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Orbán és a családbarát turizmus

Orbán Viktor fényes és hosszú távú programot hirdetett a Turizmus Summit 2017 konferencián. A program …