Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Kultúrharc – vagy valami más?

Fábián András: Kultúrharc – vagy valami más?

Napról napra szaporodnak a hírek arról, hogy ki-mindenki ellen indít harcot a NER „kulturális kormányzata”. Felkent csatározók, a nagyágyúk, mondják meg, ki megy, ki maradhat. Egy darabig csak a liberálisnak kikiáltott szerzők és művészek listázásával bíbelődtek, mára azonban bővült a kör. Látjuk, tudjuk, hogy immár a korábban a rendszer által kegyelt és promótált nagymenők is felkerültek a palettára, függetlenül tehetségüktől, képességüktől és alkalmasságuktól.

Magam is írtam már Prőhle Gergely kanosszajárásáról – fel merészelte vállalni a mai magyar irodalom jeleseinek bemutatását. Mára a leváltása is nyílt vitatéma, napirenden lévő megoldási lehetőség. (A megbízható és terhelhető Schmidt Máriára, mint lehetséges és tehetséges utódra vajon gondoltak-e már?! – kérdem némi malíciával.)

Aztán ugyancsak többször és többen megemlékeztünk az Operaház nyomorult sorsú igazgatójáról. Ókovács Szilveszter ez év januárjában nyert ismét a minisztériumi pályázaton. Korai volt azonban az öröm, mert még fél év sem telt el és lelkesedésébe durván belerondított a Magyar idők, amely lazán lebuzizta Billy Eliotot, és homoszexuális propagandával vádolta meg az igazgató urat. Amikor meglebegtették leváltásának opcióját is, csak kapkodta a fejét szegény Ókovács, azt se tudta hova legyen hirtelen. Saját mércéje szerint ő jó szolga, az orbáni operakultúra letéteményese. Végülis aztán ezt tudta kiizzadni saját védelmében:

„Az ember nem azért kerül egy országos hatáskörű intézmény élére, hogy azt a személyes képére formálja: nekem természetesen van véleményem, világlátásom, származásom, nemzeti és nemi identitásom, hitem, egyebem, amelyeket igyekszem karakteresen képviselni, súllyal esnek a latba az intézmény műsorát tekintve is, de az ország egyetlen opera- és balettszínházát vezetve a saját ízlésem nem lehet mindenek és mindenki feletti, az ilyesmit hívják méltányosságnak”

Rossz válasz! Hogy miért, az számomra is most vált világossá, amikor elolvastam a tudósításokat arról, hogy Gyula város képviselő-testülete, Görgényi Ernő polgármesterrel az élen leváltotta Kiss Jánost, az Erkel Diákünnepek (EDÜ) főszervezőjét. Mint korábban annyi jó döntés mögött, itt is felfedezhetjük Szakács Árpád sajtómunkás finom keze nyomát, aki avatott kultúrharcosként világított rá az EDÜ gyanútlan résztvevői ellen titokban készülő szellemi terror bizonyítékaira.

„…a megmérettetés zsűrijében hazánk legmagasabban jegyzett szakemberei, művészei értékelnek majd. (…) Olyan nevekben gondolkodnak, mint például Jordán Tamás, Grecsó Krisztián, Karafiáth Orsolya. Természetesen mindezt állami és önkormányzati pénzen. Hiszen biztosan a diákok is epekedve várják a balliberális világ felkent papjainak igehirdetését.”

A kulturális környezetszennyezés elhatalmasodásának jellemzésére legyen elég ennyi, hogy 850 oktatási intézményt és céget kerestek meg a szervezők azért, hogy népszerűsítsék az EDÜ rendezvényeit.

Ez ijesztette meg valójában a Magyar Idők által – gondolom jó pénzért – működtetett kultúrszamurájt. Nevezzük ismét nevén, hogy jól megjegyezhessük a jövendőre nézve: Szakács Árpád.

Őt megijesztette, engem meg itt kezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy miért indult el és miért éppen most ez a „jobboldali-konzervatív kultúrharc”-nak kikiáltott sajtókampány. Ha valóban az lenne a cél, hogy az eddig méltatlanul bálványozott „ballib” szerzők helyébe a „valódi értékeket”, a „keresztény-nemzeti oldalt” képviselő alkotókat, kultúrpolitikai tótumfaktumokat és tényezőket állítsanak, akkor már látnunk kellene az alternatívát. Az irodalom, a költészet, a festészet, a szobrászat mai hőseit.

Ehelyett azonban csak a tagadást és tiltást látjuk, illetve azt, hogy a Magyar Művészeti Akadémiában kicsúcsosodó középszerbe számolatlanul öntik bele a pénzt anélkül, hogy onnan valós értékek zúdulnának az avatott és avatatlan közönségre, amely ezen új csodáktól elvarázsolva alél bele a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Vagyon tehát van, de szellemi, művészeti teljesítményt ez eddig még nem generált. Lehet, hogy nem is fog. Lehet, hogy nem is ez a cél. Csupán annak felmutatása, hogy van egy olyan massza, egy tömeg, amely magát a rendszer kulturális bázisaként határozza meg. Erre viszont nagyon is alkalmas, mert aki úgy érezte, hogy többre született, az már kilépett az MMA-ból. Sorolok neveket: Korniss Péter, Cserhalmi György, Ferdinandy György, Kaján Tibor, Szakonyi Károly, Rost Andrea… Elnézést kérek azoktól, akiket kihagytam a példálózásból.

Mi a valódi célja tehát ennek a proskripció-hullámnak, ennek a politikai boszorkányüldözésnek?

Szélesebb távlatokba helyezve pontosan az történik, ami a civil szervezetek és a civil társadalom prominensei ellen zajlik. A szervezetek elleni fellépést most vetítik ki éppen az egyénekre is. Mindenki ellenség, aki bármilyen formában felhívja, fel tudja hívni a figyelmet a mai magyar társadalom anomáliáira, a kormány és a miniszterelnök hazugságaira, a kormányzás helyett folytatott pótcselekvésekre és ezek kriminalitására. Ellenséggé válik az is – akármennyire elkötelezett legyen Orbán személye mellett -, aki a szakmai szempontokat a pártpolitikai szempontok elé helyezve teret és szót ad ennek az ellenzéknek.

A Fidesz jelenlegi kultúrharcának nem a szellemi túlhatalom megszerzése a célja, mert arra sem ereje, sem lehetősége, sem elegendő és jó minőségű képviselője nincs. Hagyjuk azt az olcsó poént is, hogy kultúra ellen csak kultúra harcolhat. Ma Magyarországon a szabad szó megfélemlítésének és elhallgattatásának módszeres végrehajtása zajlik gőzerővel. Ezt követeli a diktatúra önvédelmi reflexe és a bukástól való permanens rettegése. Már belengették az újságíró-társadalom lefejezését is, épp most fontolgatják a megvalósítás optimális módját és lehetőségeit. Demszky Gábor nem ok nélkül javasolta az illegális nyomdák beszerzésének megkezdését, beüzemelését és a szamizdatok nyomtatásának és terjesztésének megszervezését.

Illusztráció: Lawrence Paul Yuxweluptun

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Elfogadták a Sargentini-jelentést visszautasító határozatot

Megszavazta a parlament a Magyarország szuverenitásának megvédéséről és az országgal szembeni rágalmak visszautasításáról szóló, a …