Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Látni és belátni

Fábián András: Látni és belátni

Ez most afféle hegyi beszédnek ígérkezik, ami ellen általában minden porcogóm tiltakozik, de mégiscsak muszáj kiadni magamból. Meg kell tennem, mert aki felelősséget érez a saját és mások gyerekeiért, vagyis – mondhatnánk fellengzősen – a következő generációért, az érezze kötelességének, hogy elmondja azt, amit el kell mondani. Ha másért nem, azért, hogy a szemrehányást – bezzeg akkor hallgattál! – később megússza.

Előző írásomat (http://huppa.hu/fabian-andras-valami-nagy-nagy-tuzet-kene-rakni/) az ifjú Gyetvai Viktor nyilatkozata inspirálta. „A Független Diákparlament képviselője és a tüntetés egyik szervezője azt mondta: nyilvános vitára hívják Orbán Viktort. Hozzátette, a miniszterelnök február 7-ig kap határidőt arra, hogy válaszoljon a meghívásra. Amennyiben a kormányfő nem fogadja el a meghívást, akkor a diákok újabb demonstrációt tartanak Budapesten február 23-án.”

Mint azt már tudjuk, Orbán nem várta be a neki adott határidőt. Megizente, hogy ő bizony nem kíván beszélgetni a diákokkal. Sohasem is akart. Lázár János az ismert lekezelő, gúnyos, cinikus, mondjuk ki, gusztustalan bájvigyorával úgy fogalmazott: a legutóbbi kormányülésen „nem tárgyaltak erről a nagy lehetőségről”, vagyis a diákok és Orbán vitájáról. Balog lelkész, az emberségéről, humanizmusáról és a közért érzett felelősségéről széles körben ismert miniszter, egyszerűen elutasította a diákok 12 pontját. Nem tárgyal róla. Vagyis, azt mondhatnánk, teljes a kudarc. Nem csak a diákoknál, de a pedagógusoknál is. Mi azonban egyelőre maradjunk most a diákoknál, előre bocsátva teljeskörű, valamennyi, nem kormánypárti szereplő iránti szimpátiánkat és segítő szándékunkat. Tessék élni vele!

Gyetvai Viktor tiszteletre méltó lelkesedéssel vetette bele magát a diákság jogaiért vívott harc legközepébe. A január 19-i tüntetést megelőzően nagy interjút adott a 24.hu-nak, amelyben többek között két éleslátásra utaló kijelentést is tett. Mindkettő a kormányra, a kormány képviselőinek a diákokhoz való viszonyára utalt: „Azt mondta (Palkovics államtitkár helyettese, Maruzsa Zoltán), ne nézzük őket hülyének ezekkel a pontokkal, ők pontosan tudják, milyen kormányellenesek vagyunk. Hozzátette, ők semmilyen önszerveződő civil szervezetre nem hallgatnak, csak az általuk felállított szervezetekre.” , majd kicsit később „Nem vagyunk kormányellenesek. Ha a kormány ezeket a pontokat nem akarja megfogadni, akkor a kormány diákellenes”.

Vagyis Gyetvai pontosan látja, hogy kiktől várt és kiktől vár megoldást az oktatás problémáira. Két lehetőség van: vagy nem hiszi el, hogy a kormány ennyire semmibe veszi az oktatás alanyait, vagy annyira naiv, hogy azt hiszi, meg tudja változtatni ezt a hozzáállást. Én az utóbbira tippelek, mivel az magába foglalja mindkét opciót. Miért gondolhatja bárki, hogy az a kormányzat, amely az elmúlt 8 évet arra használta fel, hogy felépítsen egy politikai és gazdasági rabszolgákat és Fidesz pártkatonákat kitermelő oktatási rendszert, majd pont akkor fogja ezt megváltoztatni, amikor az végre beindult és működni kezd?! Hogyan fogalmazódhat meg egyáltalán lehetőségként, hogy Orbán Viktor, aki ezt az egész disznóságot kifundálta, majd bűneit megbánva lehajtott fejjel odasomfordál a diákok elé, és megadja magát? Ki tételezheti fel komolyan, hogy az orbáni eszmét érzelemmentesen, vaskézzel végrehajtó oktatási kormányzat majd partnerükké válik a rendszer megváltoztatásában?!

Még egyszer mondom: ez az oktatási rendszer nem véletlenül lett ilyen. Ezt ilyenre tervezték és a tervek megvalósítása gőzerővel folyik. A diák sorsa eldőlt, ahogyan bekerült a nagy gépezetbe. 16 éves korban közmunkára, vagy a legszűkebb körű, jómódú elit a felsőbb osztályokba. A mély vallási meggyőződés és a kormánypárti elkötelezettség alapvető elvárás. Ehhez képest az oktatás színvonala elhanyagolható mellékszál.

A diákok vezetői megmozdulásaik kezdetén azt is kikötötték, hogy nem kérnek az ellenzéki pártok támogatásából. Jöjjenek, ha akarnak, de köszönik, semmiféle hátszelet nem kérnek. Azt már ugye beláttuk, hogy a kormánypártok egyáltalán nem érdekeltek a rendszer megváltoztatásában és még csak beszélgetni sem hajlandóak róla. Kivéve, ha azokat a diákszervezeteket a Fidesz, mint párt (!) szervezte, mondjuk a Fidelitast. Ilyen esetben a Kormány soha nem kiált politikai összeesküvést. Ha viszont a diákok és – tegyük hozzá – a tanárok valóban le akarják bontani a korlátokat, akkor választaniuk kell. Meg kell találni az ellenzéki pártokat és meg kell nyerni a támogatásukat. Rájuk is számítani kell a kormány ifjúság- és diákellenes politikájának lerombolásában. Ki kell köpni a Fidesz által erőltetett politikamentesség zabláját. Ha nem ezt teszik, az eredmény már most borítékolható. Nyugodtan abba lehet hagyni az elégedetlenséget és lehet továbbhaladni. Nincs itt semmi érdekes. Politika ellen csak politikával lehet harcolni, ahogyan ágyú ellen is csak ágyúval. Aki üres kézzel megy a csatába az ott is hagyja a fogát a két tűz között. Intő jelnek és tanulságosnak kellene lennie a szétesett civil és polgári megmozdulások, szerveződések kudarcos tevékenysége az elmúlt nyolc évben.

Világosan kell látnunk, hogy a Fidesz saját politikai érdekeit, 2002 után egyre nagyobb mértékben, a civilek és a polgári tömegek felhasználásával és manipulálásával, akár erőszak útján is, igyekezett érvényesíteni. Számára soha nem volt „kötelező” az ezektől való távolmaradás. Beférkőzött a szakszervezetekbe, megvásárolta azok vezetőit. Ott vannak – ne legyenek senkinek illúziói – a diákszervezetek vezetésében és tagjai között. Sőt! A Fidesz saját maga hoz létre olyan diák és civil szervezeteket, amelyek a Fidesz politikai támogatásával a Fidesz politikai célkitűzéseit szolgálják, képviselik és valósítják meg.

Ha pedig ez így van, akkor be kell látnunk azt is, hogy változtatni kell a harc módszerein és eszközein, ha a demokráciát és a jogállamot helyre akarjuk állítani. A Fidesz két dologtól retteg. Az általános sztrájktól és attól, hogy a pártok összefognak egymással és a tömegekkel. Ezek hordozzák a pártállam bukását.

Itt és most arról van szó, hogy az ellenzéki pártok tudnának súlyt és perspektívát adni a diákok és tanáraik követeléseinek. A Fidesz ettől sem fél kevésbé, és ezért bélyegez meg minden ilyen kísérletet, mintha az az ördögtől való lenne.

Ha az érveim kevésnek mutatkoztak, akkor még utoljára a józan belátásra apellálok. Ugyancsak Gyetvai Viktor pár napja azt ígérte, hogy az Anonymussal összefogva február 1-én megbénítják a világot. Leáll az internet, és megmutatják a haragjukat és erejüket. Összeszorított öklüket mutatták a kormánynak. Aztán, az első harag múltával, ahogy lassanként a gőz kiengedett, kinyílt az az összeszorított ököl és kiderült, hogy nincs benne semmi. Üres. Ez az üresség azonban csak látszólagos, hiszen mindegyikünk kezében, a diákokéban és tanárokéban is, van választási lehetőség. A változást nem január 19., nem február 1. és nem február 23. fogja meghozni. Tüntetni is kell, persze, de be kell végre azt is látni, hogy ez a világ tüntetések útján nem fog megváltozni. A lehetőségeinkkel április 8-án kell majd élnünk. A változás akkor születik majd meg, amikor a fülke magányában az ikszet a jó helyre tesszük. Sokkal nagyobb felelősséggel és átgondoltabban, mint ahogyan most látjuk a dolgokat, a pártokat és ezen belül saját lehetőségeinket.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Március idusa

Lezajlott a tegnapi diáktüntetés, minden nagyobb felhajtás nélkül. Mindenki elmondta a beszédét, persze előtte a …