Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Medvekalandok Magyarországon

Fábián András: Medvekalandok Magyarországon

Nem tehetek róla, de ha a magyar ellenzék (nevezzük most így az egyszerűség kedvéért) aktivitását figyelem, mindegyre ott motoszkál bennem Milne Micimackójának balesete. Jelesül az a történet, amikor a mackó felfelé igyekszik a fára, hogy megszerezze az áhított mézet a méhektől.

„Már majdnem egészen fönt volt, de amint rálépett az egyik ágra…
Reccs!!!
– Segítség! – suttogta Micimackó, de csak halkan és finoman, hogy ne zavarjon vele senkit, miközben a két méterrel alatta terpeszkedő ág felé zuhant.”

Előttünk van a kép? Ugye igen. Hasonlít? Ugye, igen. Mondhatnánk kiköpött ellenzék. Ha mégsem lenne teljesen világos a parabola – és elnézést kérek azoktól, akiknek de–, akkor megpróbálom elmagyarázni. Már persze úgy, ahogyan én látom. Másképpen nem is tudnám. Ez viszont azzal a várható reakcióval jár nevezett ellenzék részéről – volt már ilyen –, hogy elkezdenek csapkodni és istenkedni, hogy én bizony nem jól látom. Amúgy is én csak egy rohadt fideszes vagyok, az ő szekerüket tolom, azért destruálok (nem vicc, megkaptam). Nekik tehát e helyről üzenem, hogy én megtanultam írni, ők meg tanuljanak meg már végre olvasni.

No de lássuk miről is van szó. Arról van szó, hogy két lehetőség foroghat fenn. Az ellenzék vagy teljesen impotens és gőze nincs arról, hogyan kell kommunikálni és odafordulni a nagyérdeműhöz, vagy szándékosan csinál úgy, mint aki meg akarja utáltatni magát a szavazókkal. Ha azokat a célkitűzéseket, amelyek ilyen olyan programokban megjelennek, igaznak fogadhatjuk el, akkor akár az egyik, akár a másik magatartás e programok nyílt és szemérmetlen elárulását jelenti. Ha az ellenzék célja valóban az orbáni fasizmus felszámolása és a demokratikus köztársaság helyreállítása, akkor jó úton járnak afelé, hogy ezt lassacskán egyre kevésbé higgyük el nekik.

Sok mindent el lehetne itt mondani. Többen szemrehányást tesznek az ellenzéki pártoknak, hogy miért ültek be a Parlamentbe. Csak legalizálják a Fidesz csalás útján szerzett 2/3-át. Magyarázható, és a magyarázat el is fogadható: kevés lehetőségeik egyike ez arra, hogy a hangjukat hallatni tudják. Látjuk, mennyire. Mindegy.

Mások azért dühöngenek, hogy az időközi választásokon az ellenzék (továbbra is nevezzük így) nem aktív, nem szervez, nem támogatja teljes erőbedobással a jelöltjeit – már ha vannak egyáltalán. Ez már nehezen védhető. Ha nincs jelölt, az még elfogadható, hogy készülnek a nagy, az igazi megmérettetésre és nem akarják előre kijátszani az ütőlapjaikat. Rendben. Na de ha van jelölt és az csúfosan elbukik, mert a helyi pártszervezetek nem képesek mozgósítani a választóikat, akkor ez nagyon komoly erózióhoz, a választók dühös elfordulásához, apátia kialakulásához vezet. Sehol nem hallottam, hogy mondjuk a nyolcadik kerületben felállt volna valaki, és azt mondja, hogy ezt elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon. Itt meg itt meg itt. De tanulunk belőle, és már mától…

Akkor aztán van egy jó pont is. Látszólag. Tudjuk, látjuk, hogy az ellenzéknek lassan egyáltalán nincs kommunikációs eszköz a kezében (sajtó, rádió, tévé) – mellesleg ez is megérne egy misét s néhány távolba szakasztó, nagy seggberúgást azoknak, akik ezért felelősek, és ne tessék azt mondani, hogy már nincsenek köztünk. Felfedezték azonban maguknak az internetet, és használják is. Így-úgy, de használják. Ámde a témaválasztás és a megszólalók felkészültsége megint csak sikítófrászt generál. Marginális témák, napi problémák, amik lehet, hogy a szakpolitikust foglalkoztatják, de az egyszerű embert nem. Az állami szintű korrupció mértéke az egyszerű polgár számára már felfoghatatlan. Amikor aztán a korrupciót mutyinak nevezik, már eleve lehetetlenné válik, hogy a megszólalást komolyan lehessen venni. A dolgozókat, a nyugdíjasokat, egyszerűen a választókat a növekvő árak és a csökkenő bérek, az éves bérnövekmény pillanatok alatti kormányzati elinflálása, a rohamosan romló egészségügy és mondjuk a növekvő elvándorlás problémái foglalkoztatják. Utóbbi leginkább abból a szempontból, hogy menni kéne minél előbb, minél messzebb ebből az országból. El! Gyorsan!

Témánál vagyunk. Újhelyi István EP képviselő, akit nemrég még igen jó hangulatban a tusványosi posványosban köszönthettünk, a legfrissebb kutatásra hivatkozva arról tudósít bennünket, hogy a magyar emberek több mint kétharmada támogatja hazánk uniós tagságát. Egyidejűleg ellenzi a Fidesz agresszív, EU-ellenes politikáját. Jó hír. Aztán máris megtudhatjuk, hogy mindezek ellenére az MSZP nemzeti konzultációt (!) indít a témában. A konzultációhoz létrehoztak egy honlapot , a Mi Európánk néven, amin 10 kérdésre várnak választ. Nézek, mint borjú az új kapura: minek? Ismerjük a számokat. Miért nem azzal fordulnak a népekhez, hogy szavazzatok ránk, mert mi az Unióban akarjuk tudni az országot, a Fidesz meg ki akar minket léptetni. Uszulj, magyar! Nem. Nemzeti konzultál, mint a Fidesz, tesztkérdésekkel. Nem is ragozom. Ijesztő és félelmetes dilettantizmus. Dühítő és nevetséges fantáziátlanság.

Ejtsünk még pár szót a megszólalókról is, bár a megszólalásaik is megérnének még pár száz oldal korrekciót, ám lehetőségeink végesek. Az adott kérdésekben a nyilvánosság elé lépő szakpolitikusok bizonyára jól értenek ahhoz a területhez, amiért felelnek abban a testületben, ahová delegálták őket. Aki viszont hallgatja, még ha újságíró is, annak úgy kell visszaadnia a sajttájon hallottakat, hogy Józsi bácsi és Bözsi néni is megértse, ha azt akarjuk, hogy hasson. Nincs ez így. Körülményes, nyilatkozatokat olvasnak fel, aztán tessék kérdezni. Nem kérdeznek.

A pártszóvivők nyilván jól felkészült, kommunikáció szakot végzett illetők, netán éppen újságírók. Azt várnánk, hogy egy ilyen szóvivőnek ne a városháza szakembere legyen az etalon, és ne is a Fidesz bunkó propagandistái. Legyen az a fellépő szép, okos és felkészült. Ne legyen egy darab görcs, ne beszéljen papírból és sablonokban. Legyen megnyerő és meggyőző. Már ha el akarjuk adni az adott pártot.

Végül, de nem utolsó sorban. Az ellenzéknek ki kellene emelni olyan témákat, amelyek országos kérdéseket érintenek és az emberek érdeklődésének homlokterében állnak. Ezeket kell egy meghatározott stratégia szerint, jól felépítve, állandó, beépített, fülbemászó fogalmakkal eljuttatni az emberekhez. Abba kell hagyni, az „eszembe jutott valami – elmondom” típusú kommunikációt. Ez természetesen nagyfokú fegyelmezettséget és visszafogottságot igényel. A pártdemokrácia véleményem szerint nem azt jelenti, hogy mindenki azt mond és akkor, amit és amikor akar.

Ha mindezt az ellenzék kommunikációja nem képes felvállalni és megoldani, akkor jobb, ha csak csendben zuhan tovább lefelé. Ha mégis ingerenciája támadna, és úgy érzi, hogy mit sem változtatva feltétlenül mondania kell valamit, akkor jobb, ha csak halkan és finoman teszi továbbra is, hogy ne zavarjon vele senkit.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Elfogadták a Sargentini-jelentést visszautasító határozatot

Megszavazta a parlament a Magyarország szuverenitásának megvédéséről és az országgal szembeni rágalmak visszautasításáról szóló, a …