Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Merre tart a nemzeti szekér?

Fábián András: Merre tart a nemzeti szekér?

Tegnapi elmélkedésem a pártok választási programjáról szólt. Pontosabban arról, hogy mennyire nincs programjuk, azon kívül, hogy a hatalmat meg kell szerezni. Talán még arra is lenne, hogy hogyan, de hogy mit is kéne azzal a hatalommal csinálni, pláne hogyan kellene azt megtartani, ha már megszerezték, na, arról az ellenzéknek fogalma sincs.

Néhány dolgot abban az írásban, tudom jól, látszólag félvállról intéztem el. Különösen, ami Fidesz programját illeti. Nem vagyok én egy nagy vátesz, vagy orákulum, meg minden bizonnyal másnak is világos, hogy a kormányzó – mondjuk ki – uralkodó párt min dolgozik. Mondom, biztosan más is felfogta a fő vonulatot, de leírva csak kisebb nagyobb részleteket láttam belőle, a nagy egész mintha sehol nem állt volna még össze. Bennem is csak akkor kezdett derengeni a dolog, amikor elolvastam Kövér Lászlónak, a Fidesz főideológusának és szürke eminenciásának egy elejtett mondatát, ami valahogy így hangzott: Még négy, de inkább nyolc évre van szükségünk. És íme, a program, a Fidesz programja, amely alaposan végiggondolt és a teljes magyar társadalom cinikus, szemérmetlen, aljas átverésére készült. A program, amelynek egészéről az ellenzéknek – úgy tűnik – fogalma sincs.

Ha tömören akarok fogalmazni, akkor a miniszterelnök kedvenc sportjából vett szakkifejezést kell alkalmaznom: ami ebben az országban 2010 óta zajlik, az nem más, mint az egész pályás letámadás iskolapéldája. Tudjuk, hogy Orbántól, és így elvbarátaitól sem idegen az ösztönéletnek az a primitív megnyilvánulása, amely önnön győzelmét csak az ellenfél teljes elpusztításával látja, érzi teljesnek. Ugyanez vonatkozik a társadalompolitikai célkitűzéseikre is. Porig le kell rombolni és el kell pusztítani mindenféle ellenállási gócot, és olyan rendszert kell felépíteni, ami nekik, és kizárólag nekik biztonságos és megbízható, amely kiszolgálja őket és távol tartja a hatalomtól az ellenségeiket. A minap egy bölcs szociológus asszony, akinek a nevét sajnos elfelejtettem, kifejtette a társadalomfejlődés egyik lényegét. A társadalom, mint élő és létező entitás, folyamatos változásban van. A létezés természetes módja az evolúció, vagyis a fejlődés, amit normális körülmények között egyenes irányú, előre haladó mozgásként írhatunk le. Vagyis, ha most a fejlett kapitalizmus korát éljük, akkor ez a maga természeténél fogva a jóléti társadalmak irányába halad, hogy belenőjön a szocialista társadalom formációjába, amelyben megvalósulhat a valós igények és szükségletek szerinti társadalmi elosztás. Ha ezt a folyamatot megakasztja valami, a társadalomnak akkor is muszáj fejlődnie. Adott esetben azonban, mivel előre nem tud, hátrafelé fog mozdulni. Ezt látjuk a mai magyar társadalomban, ahol a földek újraosztásával és az új földbirtok rendszer kialakulásával hatalmas vagyonok jönnek létre, és új földbirtokos osztály alakul, miközben az ország visszahátrál a feudalizmusba. A kapitalizmus legfőbb jellemzője a profit elérése a hozzáadott érték termelésével létrehozott versenyképes termék és annak piaci értékesítése révén. A verseny az ipar folyamatos fejlesztését, a termelőeszközök tökéletesítését igényli. Vagyis óriási befektetéseket, nagy beruházásokat. Nálunk erre nincs szükség, mert a föld megművelése hagyományos módon is megfelelő hasznot képes produkálni. A multik is csak azért vannak, hogy az általuk bepengetett adókból az állam működési kiadásainak nagy részét fedezni tudják. Mivel azonban ezek a pénzükért várnak, sőt követelnek is ezt-azt, miközben már csupán a jelenlétükkel is olyan ideológiát képviselnek, amely a kormányzatnak nem kedves, mára terhessé váltak. Időszerűvé vált tehát, mint manapság már jól látható, alattomos és változatos eszközökkel történő lassú kiszorításuk. A Fidesz gazdasági ideálja a központilag irányított, teljesen ellenőrzött feudálkapitalizmus. Még pontosabban a feudalizmus, enyhe kapitalista beütéssel. Vissza a Magyarország – agrárország kétszáz évvel ezelőtti modelljéhez. Ez a Fidesznek kedves modell.

A gazdaság átszabása, a fejlődés visszafordítása nem járhat önmagában. A belső társadalmi rendszereket és mozgásokat is át kell szabni. A Fidesz agytrösztje erre is kész és kiforrott programmal lépett porondra. Elsősorban módszeresen távolodik minden olyan szervezettől, amely ellenőrizhetné és befolyásolhatná a kormányt a manipulációiban. Ebbéli tevékenységét a „szabadságharc” varázsköpönyegébe öltöztette, és felhasználta hozzá a nacionalizmusra könnyen hajló vidéki és alacsonyan képzett városi tömegeket. Ezzel párhuzamosan, módszeresen, lépésről lépésre szállta meg a kommunikáció, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, a jogalkotás minden területét. Nehéz lenne tételesen végigmenni azon a dúláson, ami hét és fél év alatt megvalósult, de gondoljunk csak az alkotmány megpuccsolására, az Alaptörvényre, a választási törvényre, az Alkotmánybíróság, a rendőrség, ügyészség, bíróságok átszervezésére és megszállására, a területen a kormányhivatalok fokozatos hatalomátvételére. Az első Orbán kormány regnálása során például maga Kövér László vállalta magára a nemzetbiztonsági szolgálatok átszervezését. 2000-ben, a Kormány Béla Király úti vendégházában, a rendszerváltás 10. évfordulója lakalmából rendezett szűk körű összejövetelen, a titokminiszter örömmel jelenthette a miniszterelnöknek, hogy az állambiztonsági szakemberek 80%-át már lecserélték. Azóta sincs okunk kételkedni az állomány összetételében, pártkötődésében.

A legfontosabb azonban mégis az oktatás. A program körültekintő, mindenre gondol. Az oktatás fő célja az engedelmes, lehetőleg önálló gondolkodásra képtelen, legalább a földművelésre azonban alkalmas, szavazó ember kitenyésztése. (Nem állampolgár! Isten ments! A polgár az gondolkodik és ezért roppant veszélyes!) Ebben segít az állami pénzekkel jól kitömött mindenféle egyház, a hit- és erkölcstan, a gyermek egész napos lekötése a szülői háztól távol, ahol esetleg „egészségtelen” behatások érhetik, a humán, reál és kreatív tantárgyak helyett az ének és a testnevelés túlhangsúlyozása, az egyházi iskolák számának és minőségének felfuttatása az esetleg még szabadelvű tanárokkal működő állami iskolák terhére és kárára. Utóbbiak megszállása kormányhű igazgatókkal, akiknek a tanmenet és a helyes politikai magatartás (!) ellenőrzése a legfőbb feladata. Éppúgy, mint a legfőbb oktatási hatalomnak, a KLIK-nek amely a „jóknak” ad, a „rosszaktól” elvesz. Leginkább elvesz, hogy arra ösztönözze a nem kellően kitartó és eltökélt tanulókat, hogy a 8 általános után, de legkésőbb 16 évesen elhagyják az állam számára pocsékolásnak számító közoktatási rendszert. Az agymosás fontos eszköze az államosított tankönyvellátás és tananyagszerkesztés. És akkor még nem is beszéltünk az ugyancsak megszállt, autonómiájuktól megfosztott felsőoktatási intézményekről és a legfontosabbról: a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről. Utóbbi nem véletlenül a legkedvesebb a kicsiny vezető szívének. Az NKE termeli ugyanis a jövő agymosott, rendszerhű, a rendszer iránt feltétlenül elkötelezett és ezért jól megfizetett és megbecsült katonáit, rendőreit, állambiztonsági tisztjeit, diplomatáit, magas rangú államigazgatási és közszolgálati tisztviselőit. Vagyis a hatalom sziklaszilárdságát biztosító humánerőt, az elnyomógépezetet.

De a Fidesz még nem végzett. Ezért kell a négy, de még inkább nyolc év. Be kell fejezni a nagy művet. Fel kell nőnie, választóvá kell válnia, munkába kell állnia a fentebb leírt generációnak. Ők azok, akik már nem tudják sem azt, hogy milyen volt az élet a rendszerváltás előtt, sem azt, hogy miért kellett azt a rendszert leváltani. Gőzük sincs sem a hajdani rendszerváltók szándékairól és kezdeti sikereiről. Ők már nem fogják tudni, milyen egy viszonylag liberális társadalom viszonylag szabad körülményei között élni. Az ő természetes rendszerük és életterük a NER. Ők azok, akik képesek lesznek minden politikai fellépést és változtatást megelőzni és megakadályozni, gondolkodás nélkül, vakhittel. Ők énekelik önfeledt mosollyal az ajkukon, hogy „Szabadságot a Soros-bérencektől, Európa már a Viktoré”.

Ugyancsak fontos feladat, és nagyon kemény dió, de meg kell szüntetni a hagyományos önkormányzati rendszert. Ők vannak legközelebb az emberekhez, a döntéshozóinak nagy része választás útján kerül be a testületbe, ők intézik a helyi ügyeket, hozzák az embereket legérzékenyebben érintő határozatokat, és költik a drága pénzt, amiből más, a kedves vezető szívének oly kedves dolgokat is meg lehetne valósítani (nem részletezzük – tudjuk). Az önkormányzatokat mára amúgy is teljesen kivéreztették. A választások után, amelyeket a Fidesz természetesen meg fog nyerni, ki kell terelni onnan a még meglévő szakembereket, hogy átadják a helyüket az új generációnak, vélhetőleg egy teljesen más hatalmi struktúrában. Az új rendszer az önkormányzati hatósági jogkörök teljes elvonásán és egyidejűleg az állam által kinevezett vezetők által irányított kormányhivatalok hatáskörének kiterjesztésén alapulhat. Jól mutatja az irányt az önkormányzatok költségvetésének folyamatos csökkentése, hatáskörük elvonása, a dolgozói bérek következetes befagyasztása. A hajdani tanácsok, később nagyhatalmú polgármesteri hivatalok régi dicsőségét felváltja majd a szüreti mulatságok, falunapok, hétvégi futóbajnokságok „ kultúrális” szervező tevékenysége. Ők fogják biztosítani a népeknek a mindennapi cirkuszt.

Ha mindezzel kész lesznek, a Fidesz hatalma be lesz betonozva. Tudjuk persze régen, hogy a monolit megingatásához elég egyetlen kicsiny kockát kiemelni a megfelelő helyről. Akkor aztán omlik az egész. Ha azonban a rendszer teljes egészében sikeresen feláll és működni fog, bízvást kitart majd a mai politikai osztály hátralévő élete végéig. Utánuk a vízözön. A többi az örökösök dolga.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Orbán és a családbarát turizmus

Orbán Viktor fényes és hosszú távú programot hirdetett a Turizmus Summit 2017 konferencián. A program …