Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Mi a diktátort magunk választjuk

Fábián András: Mi a diktátort magunk választjuk

A simabeszédű Lázár Jánost nem azért kell időnként meghallgatni, mert ő az igazság bajnoka, vagy mert ő legalább igazat mond. Na, amiatt aztán a legkevésbé! Mindössze azért, mert a kormány üléseiről e sajttáj nélkül még annyit sem tudnánk, mint amennyit így, általa, az uralkodó hajlandó a pórnép számára kiszivárogtatni. Egyáltalán nincsenek persze illúzióim. Ott olyan sok jó nem történik az állampolgárok javára, hogy abból kimaradni nagy veszteség lenne. Sőt, éppen ellenkezőleg. Ez a jól fésült fószer, ez a Lázár viszont kitalálta, hogy majd ő lesz a hír, leginkább mindig a jó hír hozója, és akkor ez jó lesz. Mondjuk leginkább neki, mert borítékolható, hogy a Fideszes nagymamák szíve, gondolom, mindig nagyot dobban, amikor meglátják, s felsóhajtanak: ilyen stramm, okos és módos fiú kéne ennek a mi Maca unokánknak.

Ez eddig rendben is van. Az unatkozó nagyi meg a hajadon Maca álmai végülis rajtuk kívül senki másra nem tartoznak. Senkit nem zavarnak vele. Már persze addig, amíg az urnákhoz nem járulnak és boldogan remegő térdekkel, hasonló elvi elkötelezettségű IQ-bajnok társaikkal szoros egységben, el nem döntik, hogy ez az ördögfattya meg a haverjai további négy évig üljenek a nyakunkban.

Szóval, mint mondom, ez eddig rendben is lenne, hiszen ki vagyok én, hogy megmondjam, miként szavazzon a pártában maradt Maca, meg a podagrás öreganyja. Az azonban legalábbis és minimum érdekes, hogy jól képzett, tanult újságírók miért járnak még mindig a Kormányinfónak becézett propaganda délutánokra. Majdnem azt mondtam okos újságírók, de biztosan tudom, hogy legfeljebb ha egyetlen okos van köztük. Hagyom, hogy találgassanak. Persze úgyis mindegyik magára gondol. (A tippeket le lehet adni a portán, karácsonykor kiértékeljük.)

Valószínűleg Lázár is rájött, hogy meg kell becsülnie ezt az egyetlen okos újságírót, aki be-benéz hozzá asztaltáncoltató szeánszaira. Ez lehetett az oka, hogy ő, akit soha nem lehet keresztkérdéseknek alávetni, mert az oda meghívottak mindig csak és csupán 1 (egy) kérdést tehetnek fel neki, kegyesen megengedte, hogy ez az okos lány ezegyszer hármat is kérdezhessen tőle. Az egyébként a hülyéknek is kijáró sármos, lenéző félmosollyal válaszolt is azokra. Miközben a helyiségen átsuhant a főminiszteri rosszallás jeges lehelete, megtudhattuk Lázártól, hogy a gusztustalan antiszemita fotót terjesztő Pócs János nagyon sikeres képviselő, és nagyon jó harcosnak és harcostársnak tartja. Ez a sorosdisznós csoportkép azonban nem volt olyan dolog, ami jó ízlésre vallana, és nem volt méltó a Fideszesekhez (!) Nem, ő nem lájkolta volna azt a képet, mert gusztusa ellen valónak találja. Bár azt nem mondta ki, hogy a képet valóban antiszemitának tartja. Ellenben rögtön átment ellentámadásba, és szőnyegre hívta azokat, akik ugyan ekézik most Pócs képviselőt, de nem akadnak ki a Jobbik antiszemita propagandáján. Nem tudom, hogy a bülbül szavú Lázár kikre gondolhatott akkor éppen, de aki magára ismer, az piruljon, és tüstént szálljon magába! A rasszizmust azonban megint sikeresen tudta relativizálni, elűzve ezzel a sötét felhőket az állampárt háza tájáról.

A nap fénypontja azonban nem Pócs képviselő volt, akiről az inkriminált esetig jószerével azt sem tudtuk, hogy a világon van, legfeljebb annyit feltételezhetünk, nyilván nem túlozva, hogy amikor a Fideszre tett, bejött neki az élet. Az igazi bakugrás Lázár azon kijelentése volt, hogy utoljára Adolf Hitler adott olyan ultimátumot Magyarországnak, mint Martin Schulz a német szocdemek kongresszusán, amikor arról beszélt, hogy teljes integrációra, Európai Egyesült Államokra van szükség, és aki nem lép be, annak nincs helye az Unióban.

Azt már régen megszoktuk, hogy a Fidesz spindoktorai és megmondó emberei könnyű kézzel nyúlnak a történelem tanulságos tényanyagaihoz, s ügyesen, fantáziadúsan formázzák, igazítják azokat a saját céljaikhoz. E ténykedésük során az is világosan kimutatható, hogy nem csupán beszélnek róla, de maguk is kreatívan hasznosítják a náci Németország propagandájának tuti sikert ígérő fragmentumait. Békemenet, nemzeti konzultáció, populista demagógia, rasszizmus, antiszemitizmus, félelemkeltés, háborús hisztéria és még sok-sok jól bevált sötét praktika a göbbelsi példatárból. Az viszont egy viszonylag új – és vélhetőleg a Jobbik ellen irányuló – fejlemény, hogy az egyébként titkos példakép, Hitler, mint visszataszító figura jelenik meg a Fidesz zsargonjában. Schulz persze nem az első Hitlerjugend. Közvetlenül legutóbbi újraválasztása előtt Angela Merkel már megkapta, hogy ő lenne Hitler unokája. Még fotosoppos kép is keringett erről a világhálón. Ez a Lázári kirohanás azonban minimum különösre sikeredett, de leginkább – ne habozzunk nyíltan kimondani – kifejezett marhaság. Amikor Schulz azt állítja, hogy aki nem csatlakozik az Európai Egyesült Államokhoz, az kimarad, akkor egy teljesen valós és önkéntes csatlakozási vagy nem csatlakozási választást ajánl a népeknek. Ezzel szemben Hitler tárgyalódelegációja önjáró lövegek és állig felfegyverkezett katonák formájában érkezett a korabeli csatlakozási tárgyalásokra, és ezek gyűrűjében foglalta el egy Berlinben kinevezett kormányzó az így megszállt országok kizárólagos hatalmú diktátori pozícióját. Szó nem volt, nem is lehetett önkéntes távolmaradásról. (Mi a diktátort magunk választjuk, nem várunk Berlinre!)

Lázár gyűlöletkeltő akciója persze jól kiszámított motivációt leplez. Úgy tűnik, hogy az Unió irányításában vezető pénzügyi és politikai szerepet játszó Németország rövidesen újra nagykoalíciós kormányt kap. Martin Schulz, aki minden bizonnyal személyében is meghatározó része lesz ennek a koalíciónak, nem vádolható azzal, hogy Orbán csókosa, kötélbarátja lenne. Mi több, ha lenne ilyen kötél, azt ő éles késsel vágná el több helyen, akár a legmagasabb sziklacsúcs közelében. Ha pedig az említett nagykoalíció létrejön, sötét napok következnek a német-magyar kapcsolatokban. Schulzot ugyanis – Merkellel ellentétben – nem köti a Néppárti szolidaritás. Ezzel szemben világ életében meggyőződéses elvi, demokratikus, baloldali politikát folytatott, amibe az orbáni kleptokrata, Unió-ellenes újfasizmus egyáltalán nem fér bele.

Ezért érezte szükségét Lázár főminiszter egy megelőző oldalvágásnak: be kell gyorsan tenni Schulzot a Hitler-skatulyába, még mielőtt megvillanthatná magát a magyar választók előtt. Jó terv, motyogják Lázár elvbarátai. Közben nem veszik észre, hiszen nincsen fülük hozzá, hogy az általuk ugyancsak ezerszer elátkozott, öreg, „alkoholista” Juncker már nem az Unió egységéről beszél a hazánkat a maga teljes méltóságában képviselő, a parasztba oltott hátizsákos exsportolónak öltözött Orbán mellett, hanem az Unióról a V4-ekkel szemben. Az Unió vezetőinek a lassan lecsengő menekültkérdésben mutatott engedékenysége eközben nyíltan kifogja a szelet a magyar vezetők migrációs demagógiájának vitorlájából. Viszont ha így haladunk tovább az orbáni úton, Európa hamarosan már Magyarország nélkül épül, fejlődik és erősödik, s ehhez elég lesz csupán annyi, hogy nem teszünk semmit.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Csodavárás Magyarországon

A Magyar Csoda olyan, mint a fata morgana egy olyan légköroptikai jelenség, amelynek során a távoli …