Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Mibe fáj ez nekünk, tessék mondani?!

Fábián András: Mibe fáj ez nekünk, tessék mondani?!

“There ain’t no such thing as a free lunch” – nincs olyan, hogy ingyen ebéd. Bár Milton Friedmannak, a (mellesleg magyar szülőkkel büszkélkedhető) Nobel díjas közgazdásznak tulajdonítják sokan a mondást, tudható, hogy az lényegesen előbb keletkezett. Az úgy volt, hogy az amerikai vendéglősök kitalálták és kiírták nagy betűkkel a bár ajtajára, hogy minden étel ingyen kapható. A beugró legtöbbször mindössze egy ital ára volt. Jöttek is a vendégek szép számmal, és fogyasztottak rendesen. Mivel a szakács alapos ember volt, minden fogást jól megsózott, így aztán egyik sör a másik után gurult le a vendégek torkán. A sör persze nem volt ingyen. Sőt, mintha kissé drágább is lett volna, mint azokon a helyeken, ahol nem volt ingyen a déli lakoma. Rudyard Kipling megírta 1891-ben Amerikai Jegyzetek című munkájában, hogy San Franciskoban az ember egy rúpia áráért (Kipling Indiából érkezett Amerikába) az ember degeszre ehette magát. Igaz, hogy közben italra annyit költött, hogy egy ültő helyében akár mindjárt csődbe is juthatott a habzsi-dőzsi közben. A közgazdasági tételt mégis Friedman nevéhez köthetjük, és az olyan tömörnek és helyénvalónak bizonyult, hogy Campbell McConnell (a 2005-ben megjelent, Stanley L. Brue-val közösen írott  „Economics: principles, problems, and policies” című könyvében, amely mindmáig a legnagyobb példányszámban eladott közgazdasági munka) Friedman állítását „a gazdaság középpontjának” (the core of economics) nevezi. Friedman ugyanis azt állította, nem kaphatsz valamit semmiért: valahol a társadalom, a csoportok vagy az egyén szintjén megjelenik az ellentételezés még akkor is, ha ez első pillantásra nem érzékelhető.

Úgy vélem, most, hogy tudományosan remélhetőleg kellően megalapoztuk az olvasó érdeklődését, rá is térhetünk a minket foglalkoztató probléma lényegére. Arra, ami miatt szükségét éreztük odatelepedni kedvenc számítógépünk jól ismert klaviatúrája elé. Nem másról van szó, mint a magyar miniszterelnök Németországban tett útjáról. Ne tessék gyorsan továbbugrani. Nem az unalomig ismételt migrációs „válság” mára már lassan álproblémájáról kívánok értekezni. Nem érdekel Orbán Viktor roggyantott nadrágja, vagy Merkel asszony ezerszer megjósolt csúfos bukásának felsejlő forgatókönyve sem.

Sokkal jobban inspirált az utazás maga. Az történt ugyanis, hogy többször is megtekintve Orbán Schönefeld-i érkezésének felvillanó képkockáit egy látszólagos apróság ragadta meg a figyelmemet. No, nem a pompás katonai parádé, államfőnek kijáró tisztelgés, szalutálás, menetelés. Tudják ezek a németek, hogy a katonásdi megdobogtatja, felmelegíti a Felcsútról szalajtott vezénylő tábornok szíve környékét. Nem. Túlzásnak és indokolatlannak tartottam ugyan, de nyilván a német protokoll főnök úgy gondolta, hogy a nyálkás békát is könnyebb lenyelni, ha étvágygerjesztő módon tálalják (v.ö.: miskolci kocsonya). Az RTL Klub esti Híradójában többször is megismételt fogadtatás során a vörös szőnyegnél landoló repülőgép látványa ragadta meg a figyelmemet. Az operatőr ugyan gondosan ügyelt rá, hogy a gépnek csupán a legkisebb részlete kerüljön a híradásba, ennek ellenére jól látható volt, hogy itt nem a Ryanair menetrendszerű fapados Airbusa gördült a fogadó bizottság lábaihoz.

Leszállás, kiszállás, vörös szőnyeg, parola, pazar díszszázad! A stramm német katonák mellett a kevésbé stramm, ám a Nemzeti Együttműködés rendszere melletti rendíthetetlen kiállásáról híres Györkös Péter nagykövet és csinos asszisztense is jelen volt, akinek természetesen járt az obligát miniszterelnöki kézcsók. De mégis! Az a repülő csak nem hagyott nyugodni. Az orra alapján első pillanattól magánrepülőnek látszott. Némi keresgélés után rá is bukkantam egy lényegesen részletesebb tudósításra. Ezen már jól látszik az egész repülőgép. Valóban magángépről van szó, melynek lajstromjele HA-LKZ is jól olvasható a gép farokrészén. Innen már könnyedén megállapíthattuk, hogy Orbán Viktor Csányi Sándor, 44 millió dolláros Dassault Falcon 900LX típusú magángépén utazott Merkelhez. A kicsiny, ám rongyrázó miniszterelnök már januárban kipróbálta Csányi úr új repülőgépét (a korábbi EX típusú volt), amikor  január 5-én a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) frakcióülésére látogatott el, ahol Merkel asszony mostani ellenlábasával és belügyminiszterével, Horst Seehoferrel találkozott. Ő akkoriban éppen bajor tartományi miniszterelnökként fungált.

Emberünknek nyilván annyira megtetszett, amit akkor a repülőút során tapasztalt, hogy most is úgy döntött, megrázza kicsit a rongyot. No, persze, nem beszélhetünk itt „ingyen ebédről”, semmiképp. Januárban ugyanis kifaggatták a mindenkor válaszra kész Havasi Bertalant, aki szűkszavúan annyit közölt, hogy Orbán Viktor és kíséretének minden tagja repülőjegyet váltott az utazásra. (Tekintsünk most el attól, hogy a Falcont nem az OTP Travel üzemelteti – vagy ki tudja. Lehet, hogy adózás szempontjából az talán kedvezőbb. Mennyi lehet most a repülőgép súlyadója vajon?) Mármost napi áron a legdrágább retúrjegy sem kerül 50 ezer forintnál többe a menetrendszerű járatokon. 12 főre (ennyi a falcon befogadóképessége) a jegy tehát gazdaságosan kb. 600 000 forint lenne. Joggal gondolhatjuk azonban, hogy ez nem fedezi még az üzemanyag árát sem, nemhogy a repülőgép összes többi költségét (parkoltatás, karbantartás, személyzet stb.). Sőt, a gép adatlapja szerint ennyi pénz jó, ha mindössze egy órányi levegőben tartózkodásra elegendő.

Vélhetőleg, a hagyományokhoz hűen, Schönefeld kapujában már ott pöfögött türelmesen várakozva a TEK gépkocsi-konvoja és ott várta gazdáját a jól megszokott és kényelmesre belakott fekete VW Multivan is. Ők is az adófizetők pénzéből száguldottak oda, hogy kiszolgálják a miniszterelnök rongyrázó hajlamait, biztosítsák a neki kijáró fényes külsőségeket. Bár, ahogy a katonai parádét elnéztem, a németeknek ugyanez jóval kisebb költségvetésből és nagyobb pompával is kijött volna.

Ami azonban a repülőutat illeti, nincsenek kétségeim afelől, hogy Csányi mester és a bankszektor be fogja nyújtani a számlát a repülőutakért, mert a bevezetőből már tudjuk: ingyen ebéd nem létezik. Hogy Orbánnal hogyan fogják ezt a dolgot leboltolni – nem tudom. De abban egészen biztosak lehetünk, hogy azt a számlát ugyancsak mi, adófizetők, fogjuk kifizetni.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Dinamitos halászat

Kérem, annyi baja volt a valódi sajtónak a héten, hogy nem értünk rá az álsajtóval …