Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Mondd, van-e itt haza még?

Fábián András: Mondd, van-e itt haza még?

Lassan lecseng a józsefvárosi nagy közös kudarc élménye. Olvasgatom a kommenteket, értékeléseket, vagy nevezzük inkább a demokratikus ellenzéket lesajnáló vegyeskórusnak. Gyorsan végeznék egy mulatságos oldalával a kritikának. Amikor a Fideszes korifeusok magyarázzák, meg, hogy mit kellett volna tennie az ellenzéknek, miközben álságosan sopánkodnak a rossz baloldali választási stratégián. Ezeknek a végkicsengése mindig ugyanaz: az ellenzék által az unalomig erőltetett összefogás minden baj forrása. Sőt! Olyan jópofa, minden logikának ellentmondó megközelítést is láttam már, mely szerint minden olyan esetben, ahol az ellenzék összefogott a Fidesz 2/3-ot szerzett.

Nincs ezzel persze semmi baj. Teszik a dolgukat, gyengítik az egyébként sem túl erős ellenzéki pártokat, rombolják önbizalmukat, nem is beszélve a beléjük vetett választói bizalomról.

Választói bizalom. Beszélhetünk-e még erről, és ha igen, miért nem? Javaslom, ennek megállapítása érdekében vizsgáljuk meg ezeknek az „összefogásoknak” a valós jellemzőit, illetve azokat a tényezőket, amelyek megjelentek ezek mögött.

Be kell látnunk, hogy az ellenzék szavazótáborában végzett nyolc (és az azt megelőző több!) éves pusztítás terén a kormánypártok soha nem látott sikereket értek el, és kiváló – mármint a kormánypárt szempontjából kiváló – eredményeket produkáltak. Kezdték azzal, hogy miközben a társadalmat két részre szakították (mi és ők) módszeresen hoztak létre választási pártokat, amelyek vonzó társadalom-képet vázoltak fel és vonzó programokat tártak a nem feltétlenül baloldali elköteleződésű vagy szimpátiájú polgár elé. Mérsékeltebbeknek például az LMP-t, radikálisabbaknak a Jobbik-ot ajánlották fel alternatívaként. A naiv polgár fejében meg sem fordult, hogy ő itt most át van verve, sőt! – politikailag viszonylag felkészült támogatók is odaálltak e hamis klónok mögé, személyükkel emelve ezek hitelét. Most látjuk, hogy nevezett pártok azon vezetői, ideológusai és tagjai, akik komolyan gondolták, amiről beszéltek, futólépésben és csalódottan hagyják maguk mögött hajdani „fegyvertársaikat”. Másokat fegyelmileg, vagy erőszakkal késztetnek távozásra, megint mások számára csupán a lemondás útját hagyják nyitva. Vagyis a felbomlott egység pártja a további bomlás útjára léptek.

Természetesen a „többpártrendszer kialakításával” párhuzamosan módszeresen folyt a baloldali-liberális ( ha tetszik baloldali és liberális) ideológiájú pártok lejáratása, erodálása (Gyurcsány takarodj! Az MSZP meg fog szűnni! Csak a civilekben van fantázia!). A 2014-es választásokra már a Fidesz monolit blokkjával szemben egy darabokra szabdalt ellenzéki konglomerátum kereste a választók szimpátiáját, amely azonban – ha pikírten akarunk fogalmazni – csak egyetlen dologban volt egységes, jelesül Gyurcsány Ferenc elutasításában. (Mielőtt bárki azzal jönne, hogy DK-s propagandát folytatok, kérem, gondolja meg, alátámasztják-e a tények ezt az állítást!) Ez a haladó hagyomány aztán megjelent 2018-ban is, mintha nem is a Fidesz lenne az ellenzék. A megszámlálhatatlanra bővült ellenzéki pártocskák mindegyike úgy gondolta, hogy egy-egy szavazatot hoz egy-egy jól elhelyezett „Gyurcsány a hibás”.

2018-ra, amikor már eléggé felerősödött a civil szervezetek és vezetőik politikai támogatásának ötlete, a Fidesz megkezdte a civil ethosz módszeres lejáratását, a civil szervezetek, mint Soros pénzelte ellenségkép megjelenítését. Miközben Sorost a kultúra-idegen migránsok tudatos betelepítésével igyekezett lehetetlenné tenni, a civileket, amelyek viszonylag széles társadalmi bázissal és támogatással rendelkeztek, erkölcsileg és anyagilag egyaránt hozzákapcsolta ehhez a társadalmilag nem kívánatos vízióhoz.

A fentebb nagyon vázlatosan áttekintett stratégia bevált. Jegyezzük meg, hogy a módszertan minden pontjában magán hordozza a titkosszolgálatok eszköztárának jellegzetességeit és sajátosságait, ami világosan utal kidolgozóinak szellemi kötődéseire. Magyarán a Fidesz saját társadalompolitikai céljainak megvalósítása érdekében titkosszolgálati módszereket (és valószínűleg eszközöket) is bevetett. Természetesen nem maradhatott el a palettáról az ellenzék az anyagi ellehetetlenítése sem, amelyben a választási törvény nyújtotta megoldások és az Állami Számvevőszék áldásos támogatását is élvezték. A társadalmi széttagoltság, a társadalom megosztása ilymódon megteremtette az uralkodás viszonylag csekély, de stabilan egységes bázison megvalósuló alapjait. „Pozitív” hozadéka volt ennek az aljas tervnek az állampolgárok kiábrándulása és reményvesztettsége, a baloldali-liberális változtatás lehetőségébe vetett hit felszámolása.

A hódmezővásárhelyi győzelem hamis reményeket keltett a nagyobb ellenzéki pártokban. Úgy vélték, ez a siker már kitart a következő választásokig. A Fidesz ötödik hadoszlopa azonban azonnal reagált. Minden, a valós együttműködésre irányuló kezdeményezés lepattant a Jobbik és az LMP kemény magjáról. Mindkettő a választási győzelembe vetett egyéni ambíciók bundás ideológiája mögé bújt. Nem volt jobb a helyzet a látszólag együttműködő MSZP-DK vonatkozásában sem. Mindkettő megragadta az elképzelhető összes lehetőséget a másik lejáratására. A Fidesz-stratégia tehát megint működött, annak dacára, hogy 2018-ban régen nem látott választói aktivitás volt tapasztalható, aminek eredménye a szakértők szerint a kormány bukását kellett volna eredményeznie. Nem ez történt. Hogy volt-e csalás, meghamisították-e az eredményeket, majd csak sok idő múlva derülhet ki, ha egyáltalán.

Vázlatosan így írhatjuk le az elmúlt időszak választói eredményeit és a választói magatartás alakulását. Józsefvárosban már az érdektelenség, apátia és kilátástalanság uralmának lehettünk tanúi, amely kiegészült a civilekkel szembeni lejáratás eredményeivel. Az ellenzéki politika végleges ellehetetlenítésének szerepe a suttogó propagandára és annak erősítésére hárult. Ennek fő motívuma, hogy az ellenzék kiégett, alkalmatlan, pénzsóvár és csak azért ül a parlamentben, hogy felvegye a nagy dohányt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kapkodó, koncepciótlan próbálkozásaik sikertelensége.

Joggal vetődik fel a kérdés: van-e kiút, van-e lehetőség a változatásra?

Természetesen van. Nem biztos, sőt egyáltalán nem valószínű, hogy a szükséges lépéseket a jelenlegi ellenzéki politikai elit képes és hajlandó megtenni, hiszen valószínű, hogy ez részükről nem csupán egy-két lépés hátrafelé történő megtételét várná el. Ugyanis erre sem látszanak hajlandónak, és alaposan valószínűsíthető, hogy ennek valóban vannak egzisztenciális okai, amelyek megelőzik a politikai célokat.

Pedig maga a feladat nem tűnik bonyolultnak. Egységes ellenzéki fellépés, egységes koncepció, egységes kommunikáció, a választók elérésének újszerű és hatékony módszerei, új kommunikációs csatornák kidolgozása. Az egység ellen ható tényezők leleplezése és kirekesztése a politikai térből, a további osztódások megakadályozása, a meglévő megosztottság felszámolása. A kormányzati manipulációk leleplezése és azokkal szembeni határozott és kíméletlen fellépés.

Hallom a hangokat, hogy könnyű ezt mondani, hallom az obligát választ, hogy az ellenzék nem is akar kormányozni, látom az elutasítást a csalódott arcokon. Holott látjuk, hogy van megoldás. Talán lesz egy olyan eltökélt csapat is lassan, amely felvállalja a feladatot, és megdönti a pozőr diktátort tolvaj bandájával egyetemben. A tét ugyanis az ország anyagi és szellemi jóléte, amellyel szemben csupán néhány korrupt politikus és az általuk irányított bűnözői csoport túlélésért folytatott, kétségbeesett erőfeszítései állnak.

(A kép innen: https://www.facebook.com/lackfi/posts/a-sz%C3%89th%C3%9Az%C3%81s-himnusza-isten-%C3%A1ldd/1177655572362597/)

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Orbán Viktor ma este Montenegróban vacsorál

Kedden Podgoricában megbeszélést folytat Dusko Markovic miniszterelnökkel és Ivan Brajovic parlamenti elnökkel, majd Milo Djukanovic, …