Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Moral insanity

Fábián András: Moral insanity

Olvasom, a hírekben, hogy Benkő Tibor honvédelmi miniszter, talán sokak előtt érthetetlen módon megvédte a miniszterelnököt, aki a honvédség gépével repül jobbra, balra – leginkább persze jobbra – a nagyvilágban, ahol e kívül állítólag nincsen számára hely.

Én ezen nem vagyok kiakadva.

Egy ilyen honvédelmi miniszternek az a dolga, hogy védjen mindent, ami hon, beleértve a miniszterelnököt is, akár megérdemli, akár nem. A civillé avanzsált tábornok úrnak (talán itt nem sértő a civil jelző) még külön mentsége is van, mondhatnánk felmentése is, hiszen részben a kormány tagja, részben pont ugyanannak a miniszterelnöknek köszönheti magas sarzsiját, akit élete és vére árán is kész megvédelmezni. Hagyjuk most az alaptörvény hablatyoló butaságát a hatalom kizárólagos birtoklásáról, nem is beszélve a haderő ezzel kapcsolatos esetleges kötelezettségeinek felemlegetéséről.

Mondhatnánk is rögtön, hogy nincs itt, kérem, semmi látnivaló, lehet szépen tovább haladni, de a hadügyminiszter nem áll meg ezen a ponton, hanem arról informál bennünket, hogy nincs új a nap alatt, hiszen a korábbi (v.ö.: szocialista) kormányemberek is mintegy 100 (száz) alkalommal vették igénybe a honi légvédelmi egység szolgáltatásait. Természetesen nem ingyen, hanem busás fizetségért. Vagyis a kormány szárnyaló fantáziával rendezte a számlát: egyik zsebéből áttette a költségvetés pénzét – adóforintjainkat! – a másik zsebébe. Kiadás itt, bevétel ott, akarom mondani az is itt, a szaldó tehát – nulla. Hasogassuk még kicsit tovább a szőrszálat, de ehhez már tényleg mikroszkóp kell. El tudom én képzelni, hogyne tudnám, ahogy magas szintű vizitációra indulnak és érkeznek azok a szoci apparátcsikok az egyetlen magyar An-26-oson fedélzetén. Üldögélnek a kemény priccseken, hátukon nagy puttony, a biztonsági heveder akkurát beakasztva. Fegyelmezetten várják az érkezésüket, miközben feszülten koncentrálnak a jól vasalt öltöny és a nyakkendő kifogástalan állapotának megőrzésére. Megjegyzem, ha An-24-esen repültek sem jártak jobban. Ezeket 1992-ben ki is vonták a hadrendből. Mehettek persze még helikopterrel is, az sem lehetett sokkal kényelmesebb, és ott még a frizura is veszélyben volt a kötelező fülhallgató-bukósisak viselettől.

Láthatjuk tehát, hogy nincs a miniszterelnök két új Airbus A319-eseivel semmi baj. Azért kellett kettő, mert ha az egyik meghibásodna, ott álljon a rendelkezésre a másik. Ha netán az sem akarna beröffenni, vagy netántán diszkrétebb útról lenne szó, nagy létszámú kíséret nélkül, akkor a véderőnek ott van a vadiúj Dassault Falcon X, amit azonnal bérbe adhat a miniszterelnök úrnak, akarom mondani a kormánynak, szóval Orbán Viktornak. Mellesleg a honvéderő nem mulasztja el megjegyezni, hogy a katonai felderítőgép korábban a svájci Dasnair S.A. flottáját gyarapította, amely egy luxus gépeket forgalmazó vállalat. Világos, mint a nap, hogy nem a miniszterelnöknek szól itt a gondoskodás. Mindennapi életveszélyben küzdő katonáink és légi felderítőink megérdemlik a legjobb ellátást. Szállított csapataink sem különben.

Most, hogy ezt a dolgot ilyen szépen kiveséztük elmondom végre kitartó olvasóimnak, hogy mire is akarok kilyukadni.

Régi vesszőparipám, hogy az, ha valaki lop, senki mást nem jogosít fel arra, hogy ő is lopjon. Az emberölések számának növekedése nem ad menlevelet az új gyilkosoknak. A törvények azért vannak, hogy azokat betartsuk és nem azért, hogy áthágjuk őket. A régi kormányok bűnei nem adnak feloldozást új kormányoknak arra, hogy ugyanazt büntetlenül elkövessék. Hol itt a bűn? – kérdezhetik nyomban a bakafántosak. Valóban sem abban, hogy a szocik katonai gépen repültek, sem abban, hogy Orbán Viktor katonai gépen repül, nincs semmi bűn. Olyan, amit a Btk. pönalizálna, semmiképp. Az sem bűn, hogy Orbán változatlan lelkesedéssel csinosítgatja várbéli kastélyát, s eközben számolatlan költ milliárdokat tapétára, berendezésre, műtárgyakra. Ha ezt a szemére hányná valaki, gondolom, azonnal jönne a parázs riposzt: Gyurcsány kormányzati negyedet tervezett a Nyugati pu. vágányaira. Nem bűn, mondom. Csak erkölcstelen. Morálisan elfogadhatatlan egy olyan országban, ahol milliók élnek a létminimum alatt, gyermekek éheznek, és a nyár közepén elzárják előlük az ivóvizet, mert tartozásaik meghaladták a vízművek követelésbehajtóinak tűréshatárát.

Elnézve a szurtos gyerekeket, kezükben műanyag flakonokkal masírozva a több száz méteres távolságra lévő közkút felé, elgondoltam, hogy ugyanezek a gyerekek rövidesen újra beülnek majd az iskolapadba. Osztályfőnökük erkölcstanra, a papbácsi hittanra tanítja majd őket, gondoskodó, bölcs kormányunk előrelátásának köszönhetően. Az ovisok keresztyén és hazafias neveltetésben részesülnek majd. Halleluja! Abban a régi, letűnt világban ugyanis, amelyben még dolgoztak a szüleik és nagyszüleik, volt mit enni és inni, volt cipő a gyerekeken, Nem kellett lopni a villanyt, mi több, a filléres vízdíj kifizetése sem okozott gondot (hol volt pedig még akkor a rezsicsökkentés áldásos hatása!). Ezzel szemben nem tanultak sem hittant, sem erkölcsös életvitelt a gyermekek.

Nyilván ezért alakulhatott ki ez a mai helyzet, hogy az azóta felnőtt generáció egy jelentős része mára morálisan megbukott.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Pitiánerek

Az MTI úgy hozta le a Magyar Tudományos Akadémia közleményét arról, hogy hatalmas nemzetközi sikert …