Home / VÉLEMÉNY / Fábián András: Ne bántsátok a feketerigót!

Fábián András: Ne bántsátok a feketerigót!

Többeknél, több helyen és nem csak most olvastam, hogy Sándor Máriát szapulják, mert Jobbikos rendezvényen vesz részt és azon felszólal.

Talán ennyi idő után nem szükséges bizonygatnom, hogy izzig-vérig harcos antináci és antifasiszta vagyok, de engedtessék meg ehhez a Sándor Mária kérdéshez hozzászólnom. Teszem ezt annak ellenére, hogy alig hiszem, hogy a vakokat látóvá, a süketeket hallóvá varázsolja, amit mondani fogok.

Alapvetésem az, hogy nem minden náci – náci. Másik tézisem, hogy Sándor Mária nem náci, és talán még csak nem is szimpatizáns.

Aki innen tovább olvas, az hallgassa meg az érveimet is.

atticus-1Két napja arról értekeztem, hogy minden párt programjában fellelhető a „szociális érzékenység”, a „társadalmi gondoskodás” problematikája. Másképpen hogy is nézett volna ki, mondjuk, a Fidesz választási programja, ha csak abból áll, hogy diktatúrát vezetünk be, elsöpörjük az alkotmányos köztársaságot és ellopunk ami csak mozdítható, ami nincs bebetonozva, vagy nagyon mélyre ásva. Volt ott minden, mint a csalamádéban. Talán nem felesleges röviden, címszavakban felidézni.

Oktatási reform, tandíjellenes hozzáállás. Több iskola, a pedagógusok bérének és társadalmi megbecsülésének emelése. Vagy a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban: a Fidesz nem engedi, hogy magán-nyugdíjpénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek. „Megóvjuk a nyugdíjakat!” “Az egész ország érezni fogja, hogy óriási lehetőség kapujában áll, a politikába visszatérhet a józan ész, és a világos beszéd.” súlyos büntetés” azoknak, akik “a közösség bizalmával visszaélnek, bűncselekményeket követnek el”. „Egyetlenegy kormányzati döntése sem maradhat titokban, ezért minden adatot, információt, szerződést nyilvánosságra kell hozni”

A program legrövidebb szakpolitikai fejezete az egészségügyről született. A Fidesz akkori tervei közül alig fed fel valamennyit, többnyire olyan általánosságokra szorítkozik, hogy “meg kell határozni a különböző földrajzi területek egészségügyi szükségletét, a szükségletekhez kapacitásokat kell rendelni, az ellátási kapacitásokhoz pedig elegendő forrást kell biztosítani”. Szép. Alapcél, hogy az egészségügyi kormányzat felére csökkentse a kórházi várólisták hosszát és javítsa az ellátás minőségét. Gyönyörű. Csökkenteni kell a háziorvosok adminisztrációs terheit, a háziorvosok átlagéletkorát, emelni a praxisok állami támogatását. Elengedhetetlen az orvosok méltó bérezése, a külföldre távozó orvosok hazacsábítása, a frissen végzett orvosi egyetemisták megtartása. Csodás! Megoldási javaslatokat azonban a Fidesz nem tett a problémák orvoslására, de azt legalább be is tartotta. Nem is oldott meg semmit az egészségügyben (sem), pedig lett volna rá immár több mint hat jó éve.

Sorolhatnánk még az ígéreteket, a papír elbír mindent. S hogy az egésznek mennyi értelme volt, azt a 2014-es program egyértelműen kifejezte: folytatjuk. És valóban. Folytatták, folytatják. Kímélem olvasóim türelmét, ezért csak röviden értékelném, mi valósult meg a fentiekből: semmi, vagy épp az ellenkezője, vagy rosszabb lett, vagy kriminális. Ki-ki odatűzheti a megfelelő címkét a megfelelő ponthoz.

Hogy jön ide Sándor Mária és a Jobbik? Azt hiszem, már talán világosodik a dolog. A Fidesz fent említett programja azokat a valós, vagy annak vélt anomáliákat hangsúlyozza túl, amelyek az előző kormányzás (MSzP-SzDSZ) során joggal borzolták a kedélyeket. Ebben nem marad el mögötte a Jobbik sem, de mivel a demagóg nacionalisták 1945 óta még nem kormányoztak, büszkén hirdethetik, hogy ők a tiszták, akik még nem loptak, és ők a szűz kéz, amely majd rendet vág. (’45 előtti jog- és szellemi elődeik persze végigrabolták, végiggyilkolták Európát, de hát ki emlékszik már arra! Már az oroszok sem.)

Nem véletlenül kapott sikítófrászt Vona és csapata, amikor azt észlelték, hogy verbális kommunikációjában (!) a Fidesz elkezdi szajkózni a Jobbikos lózungokat, nem habozva persze egyidejűleg azt sulykolni a népekbe, hogy a Jobbik Európa-ellenes, rasszista, antiszemita, neonáci, antidemokratikus és erkölcstelen, amit nehéz, ha nem lehetetlen cáfolni. Erre jött a Jobbik cukiság-kampánya, amellyel hirtelen el is veszítette támogatóinak közel 10%-át. A demagóg szociális kampányát azonban nem adta fel, és mivel ezt még mindig eléggé vehemensen folytatja, sokakat megtéveszt. Nem lehet ezért általában szemrehányást tenni a megtévesztett embereknek. Sokan vannak, akik rabjai előítéleteknek, akik tehetetlennek érzik magukat a rájuk nehezedő, és egyre fokozódó anyagi és egzisztenciális terhek miatt, akiknek napról napra válik egyre kilátástalanabbá az életük. A néninek, akinek kicsi kertjéből elviszik az utolsó szem uborkát, paradicsomot, paprikát, a cukorbeteg asszonynak, akit a fél lábával nem visz el a mentő a körzeti orvoshoz gyógyszert íratni (amit amúgy sem tud kiváltani, hisz a gyógyszer 40 ezer forint, de ő csak havi 27 ezret kap, mert munkaképessé van nyilvánítva), nem mondhatjuk, hogy ne higgyen a szirénhangoknak. A családapának, aki nem tud iskolatáskát, cipőt, kenyeret venni a gyerekének a közmunkáért kapott koldusgarasból, nem mondhatjuk, hogy azok jobbítják majd meg az életét, akik eddig is nagy ívben tettek az ő nyomorára.

Ígér viszont a Jobbik. Lesz rend, lesz rendes rokkantnyugdíj, lesz tisztességes orvosi ellátás, munka, jó oktatás. Ismerős a szöveg, csak azok mások, akik mondják. Hitelesnek tűnnek, mert olyan hihetően beszélnek, ártatlan, nagy kerek szemeket meregetve. Hadd mutassák meg ők is, hogy mit tudnak! – gondolja emberünk.

Az emberek 90 %-a nem járt politikai szemináriumra.

Az emberek 90%-át már nem is érdekli a politika.

Az emberek 90%-a bele van borulva a saját nyomorába.

És az emberek 90%-ának senki meg sem próbálta/próbálja értelmesen, közérthetően elmagyarázni, hogy kire adta, kire fogja adni a voksát, ha egyáltalán. Hogy azok, akik ma szépnek és gondoskodónak látszanak, a hatalom birtokában mutatják csak meg igazi arcukat. A Jobbik esetében ez a terror, a rasszizmus, az Európa- és integráció-ellenesség, a szociális érzéketlenség, a leszakadó emberek sorsa iránti teljes közöny, megvetés sőt! útálat. Pont, mint a mai kormányzat, amelyet, mint emlékezünk rá, programja elbitorlásával vádol a Jobbik.

Most akkor megkérdezem: miért lenne más a mi feketeruhás nővérünk? Miért kellene éppen neki másnak lennie? A nővérnek persze lehet politikai szimpátiája, lehet öntudatos, harcos politikai kiállása. A nővér és az orvos azonban remélhetőleg nem aszerint gondoskodik – vagy nem – hogy kinek mi a politikai preferenciája. Ha ez így lenne, minden kormányváltás után egy új Tóth Ilona-büszt kerülne a SOTE nagyvárad téri épülete elé. Örvendetesen gyarapodnának a pártok hős példaképei és valóban durván csökkenne a várólisták hossza. Addig jó, amíg végletesen megosztott társadalmunkban nincsenek „jobboldali” és „baloldali”, „nemzeti érzelmű” és „libsibolsizsidókomcsi” betegek, és az ehhez a besoroláshoz rendelt speciális orvosi, szakápolói ellátás. (Mondhatjuk, persze, hogy most egységesen szar a közegészségügyi ellátás, de legalább nem diszkriminatív.)

Az sem biztos, hogy Sándor Mária szimpatizál a Jobbikkal. Lehet, hogy ő csak minden lehetséges fórumot meg akar ragadni az igazsága hirdetéséhez. Az ő egyszerű, tiszta és tisztességes igazsága pedig az, hogy minden egészséges és beteg ember maximális gondoskodást és ellátást igényel, és ehhez joga van. Ezt a jogot azonban a politika sem nem garantálja, sem nem biztosítja. Lehet, hogy máshova nem hívják, pedig oda is menne. És mellesleg az is lehet, hogy a Jobbiknak meg fél ellentmondani.

A mai magyar társadalomban, jobban, mint az elmúlt 60 évben bármikor, fortélyos félelem igazgat.

Ne bántsuk tehát mi Sándor Máriát, ne lökjük el magunktól, hanem értsük meg, hogy nagyon is szükség van rá, mert ember, mert humanista, és azért, mert amit csinál az fontos. Nem a Jobbikért csinálja, amit csinál, hanem a betegeiért – miértünk.

Ettől még a Jobbikot nyugodtan tarthatjuk annak, ami, mert rájuk ez nem vonatkozik. Azon viszont mindenképpen gondolkodjunk el, hogy mi mennyiben vagyunk felelősek a Jobbik támogatói körének alakulásáért. Pontosan annyira, mint a hozzánk közelebb álló pártok tevékenységéért, nota bene azoknak a Jobbikhoz való viszonyáért, amikor kikerülhetetlenként legitimálják, együttműködnek vele, közös rendezvényeken mutatkoznak.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: …et impera

Nyilván a „divide” szó hiányzik a címből, ami latinul „megosztást” jelent, ezt illenék tudni, csak …