Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Nem értek a focihoz

Fábián András: Nem értek a focihoz

Ha demokrata vagy – szavazol!

Nem szeretem a focit, és ez rendben is van így, mert nem értek hozzá. De talán éppen ez lehet az oka, hogy képes vagyok a semlegesnél is objektívebben megítélni azt, amit ma Magyarországon ezen a néven illetnek.

Más országok, ahol szintén vannak hagyományai ennek az üzletnek, akarom mondani játéknak… Nem, mégis inkább maradjunk az üzletnél! Szóval más országokban ezt is másképpen játsszák. Gondolom a legnagyobb forgalmi értéke egy csapatnak az általa birtokolt és eladható reklámhordozó felület plusz maga a csapat reklámereje. Mert akár tetszik ez nekem, akár nem, a focit más országokban sokan nézik, sokak életének szerves része, ebből kifolyólag, miközben nézik a mérkőzést, a reklám belebújik a szurkolók fülébe, szemébe, lelkébe. Ha a csapat a kökény fagyira, a kolbász-mustárra esküszik, ha az igazi drukker Kecskerágós pöttyedtsört iszik, ha a falakat Libapezsgő energiaital reklámokkal borítják, és neadj’Isten, azt a rangadót még a tévé is közvetíti, akkor csak az operatőr leleményességén és a neki felajánlott összegek nagyságán múlik, mit látunk szívesen a képernyőn túl az ágyban, asztalon, kedvesünk intim részein. Is.

Ezért fordulhatott elő az a helyzet, hogy míg korábban sok fiatal gyerek összeállt a grundon, és elkezdett rugdosni egy zokniból és rongyból készült amorf rongylabdát és GÓÓÓÓÓL!, addig ma már régen nem ez a helyzet. Előbb jött Minarik Ede mosodás, majd kiderült, hogy kell egy csapat, aztán meglett a Csabagyöngye, aztán kikapott és Ede bácsi felszállt az égbe. Már ekkor is felmerült az anyagi motiváció kérdése, igazán azonban csak évekkel később a legendás Puskás Öcsi, ma felcsúti Pancsó és aréna, mondta, hogy “kis pénz kis foci, nagy pénz, nagy foci”. Edének ebből persze semmi nem volt, de Vallay a kapus és a barátnője már jelentkezett a honorért.

Szóval a foci hamar elkezdett üzleti jelleget ölteni, s egyre inkább elveszítette öröm-játék jellegét.

A világ boldogabb részén a gazdag emberek, királyok, hercegek, grófok, nagyobb vállalatok, és biztosító társaságok (bankok már nem!), ha úgy gondolják, megengedik maguknak, hogy vegyenek egy focicsapatot. Nálunk is így működött ez egészen 2010-ig, de ma már nem így működik. Nálunk a kormányfő vásárol, alapít, finanszíroz csapatokat – állami pénzekből, költségvetési forintokból, nehezen kiizzadt adófilléreinkből. Felhatalmazása ugyan nincs hozzá, de hatalma az van. Gigantomániája nem áll meg itt, hanem azzal a felkiáltással, hogy ő bizony a magyar sport felvirágoztatásán dolgozik, ahol lát egy libalelegelőt, oda rögtön műfüves pályát álmodik. Az álmokkal nincs és nem is lenne semmi baj, de ez a hétpróbás megszállott, az említett közpénzügyi háttérrel, azonnal rendelkezik is a létesítmény felállításáról. Lihegve követik pincsikutyái és az egyéb testrészeket lelkesen és boldogan nyalakodó fajták. Legutóbb Pestszentlőrinc hajdani MALÉV sporttelepén láttam új focipályák kivitelezését. Mondom nem egyet, többet építenek ott. Egy volt már régen. Senki nem használta. Nyilván ezért építenek még mellé. És a falon ki van írva nagy betűkkel: Városgazda Utánpótlás Labdarúgó Akadémia (gondolom VULA). Röhögtem, mi mást tehettem. Tudja valaki, hány „labdarúgó akadémia” működik már itt 2010-óta? Még jobbat kérdezek! Milyen eredményeket tudnak ezek az intézmények a sport és az oktatás területén felmutatni, mekkora egy főre eső állami juttatásból?

Kis pénz, kis foci, mondta volt Öcsibácsi, és nálunk ez sem jött be, az istennek sem. Nálunk nagy pénz, nincs foci a buli neve. Miközben becsületben megőszült, tisztességben megöregedett, nyugállományú postások és földművesek élnek havi 24 000 forint minimál-nyugdíjból (azt írtam élnek, de valójában csak még nem haltak éhen, nem fagytak halálra a téli zimankóban), addig valamilyen oknál fogva a nemzeti 11-be (Jézus ereje!) beválogatott illetők 8-10 milliót vágnak zsebre havonta, plusz a mellékes: ingyen ruha, ingyen gépkocsi, egyéni reklámbevételek, kaja, pia, nők, kábítószer. Ez utóbbi nem bizonyított. És még nem is szóltunk a kulcsfigurák bundabevételeiről. Ez sem bizonyított.

Akkor ez a – remegve ütöm le a billentyűket – nemzeti 11 kiáll egy mérkőzésre, ahol emberek nézik, talán biztatják is őket, drukkolnak nekik. Persze nem sokan, mert már alig van, aki átverhető, pláne annyira, hogy fizessen is érte. Szóval ezek odamennek valahova, viselve a nemzeti trikolort, de az eredményt már borítékolni lehet. Jól vagy kevésbé jól, de biztosan megverik őket. Mikor legutóbb bejutottak valamilyen 16 közé, nagyobb volt a honi ováció, mint amit a későbbi bajnok kapott.

Legutóbb a portugál 11 akasztotta le a nemzeti 11-ről a nagymellényt. Azt hihetnők, hogy a parádés vereség után, efeletti nagy szégyenében, a szövetségi kapitány és a főedzőség megtépte a ruháját, hamut szórt a fejére (tudom, hogy ez olyan zsidós, de nagyon kifejező) és engedélyt se kérve elbujdokolt. Csak előbb mindenki befizette a teljes kialkudott bérét a házipénztárba, plusz a büntetést. Ez utóbbi nem tudom, ki van-e kötve a szerződésében. Lehet, hogy nincs.

A játékosok viszont, tudomistenem, szögre akasztották a drága ingyen csukát, leadták a márkás, leltári szerelést meg a focilabdát a szertárban, és azonmód, büdösen, izzadtan szedték a sátorfájukat. Persze előbb ők is annak rendje módja szerint befizették a korábban felvett összegeket a házipénztárban.

A sport iránt igen elkötelezett miniszterelnök, mint a szövetségi kapitány (lásd fentebb), és lemondott, majd visszavonult felcsúti szülőházának kisszobájába, és azóta nem hallani róla.

No, kérem tisztelettel, ez az, ami nem történt. Mi több olyan szózuhatagot kaptunk minden irányból, hogy már mindenki tudhatja, akinek érzéke van ehhez a focihoz, hogy mit tulajdonképpen jó úton járunk, csak így tovább, már majdnem gólt fejeltünk, rúgtunk, sarkaltunk, ha oda nem áll az a tökorrú portugál, és meg nem fogja az egyébként tök puha, és így nem szabványos labdát az a béna kapus. De az irány jó, csak így tovább. Kéne venni egy negyedosztályban játszó csapatot Ukrajnában is! Nem?!

Hülyén fogok meghalni, mert én ezt az egészet nem értem. Nem értem, mert normális ember a mai Magyarország egészségügyi, oktatási, megélhetési viszonyai között ilyen idióta nem lehet. És mégis. Mi több, a szellemi atya elégedett és további kormányzásra vágyik. És fog találni további hasonlókat, akik még ezek után is bizalmat szavaznak neki. A zakatolni ilyen meccsekre járó kivarrott izomagyúak biztosan.

Azzal kezdtem, hogy nem értek a focihoz. Tettem itt a naivat, pedig tudom ám pontosan, hogy nem is a focihoz kell érteni. Itt az a feladat, hogy miképp lehet egy mindenkinek tetsző módon állami pénzeket lenyúlni, és hogyan lehet fanatikus embereket ehhez partnernek megnyerni. Értem én, értem. Csak azt nem értem, hogy miért nekem, neked, neki kell ezt a lopást is finanszírozni.

Szerző: Huppa.hu, MTI
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Szanyi kapitány

Aki csak a címig fog eljutni, s annak láttán bosszúsan továbbgörget, az soha nem fogja …