Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Nem ez a harc lesz a végső

Fábián András: Nem ez a harc lesz a végső

Figyelmesen olvastam a tudósításokat a tegnapi szakszervezeti tüntetésről. Már csak azért is, hogy mindenek előtt leírhassam ma: Éljen November 7., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe. Nem olcsó poénkodás és nem kommunista propaganda ez részemről, hanem egy elméleti párhuzam-kísérlet. Lépésről lépésre meg is oldom majd a talányt.

Az a helyzet, hogy 2010 óta megszakítás nélkül folyik a munkavállalók kizsigerelése, jogfosztása és megalázása. Legszívesebben azt írtam volna, hogy

a dolgozókat mára végképp hülyének nézik,

és úgy is kezelik. Ez végső soron, mint majd látni fogjuk, nem véletlen.

Kezdődött a munkatörvénykönyv átírásával, a sztrájkjog totális beszűkítésével. A mai jogalkalmazás végső megoldásnak tekinti a sztrájkot, és csak abban az esetben tekinti jogszerűnek, ha a megegyezést más módon nem sikerül elérni. A munkavállalók kötelesek együttműködni a munkaadókkal, és ennek során „a munkahelyek biztosítására, a nemzetgazdaság fenntarthatóságára és más közösségi célokra” is figyelemmel kell lenniük. Az egyik leglényegesebb jogszabály-módosítás az elégséges szolgáltatás mértékének és tartalmának kötelező előzetes megállapítására vonatkozott. Ez a szabályozás minden egyéb törvénymódosítást megelőzően már 2011-től hatályba lépett. Az „elégséges szolgáltatás mértéke” pedig minden esetben úgy van megállapítva, hogy az adott területet

a munkások ne tudják a sztrájkkal megbénítani.

Nyilván azért, mert Orbánban és bűntársaiban még élénken élt az általuk több esetben felbujtóként kiprovokált politikai célzatú sztrájkok emléke. Gondoljunk csak Gaskó Istvánra és az ő „gördülő sztrájk” intézményére a vasúti dolgozók aktív részvétele mellett, amely gyakorlatilag napokra megbénította a vasúti közlekedést. Milliárdos népgazdasági károkat okozott azért, hogy ezzel diszkreditálja és meggyengítse a szocialista kormányt. A 2008 januárjában megkezdett sztrájksorozatnak még a végét sem határozták meg, és bármilyen munkaadói javaslat merev elzárkózást eredményezett Gaskóék részéről. Eredménye sem lett, már ami a vasúti dolgozókat illeti, mert a vágyott óriási béremelést nem sikerült kiharcolniuk. Nem úgy a munkásáruló Gaskónak, aki 2010 után Orbántól megkapta a jutalmát – gazdagon.

A sztrájkok szervezésére közvetve hatással bírnak a 2012-es új munka törvénykönyve kollektív munkajogot érintő koncepcionális változásai is. Különösen durva húzás volt a munkaadói döntéseket érintő szakszervezeti kifogás jogintézményének eltörlése. Egyidejűleg a munkavállaló állásába való kötelező visszahelyezésének lehetőségeit is szűkítették, azokban az esetekben, amikor munkaviszonyát jogellenesen szüntették meg. Míg az előbbi jogérvényesítési lehetőség megszűnése elvben a sztrájkok felé terelné a kollektív munkaügyi viták rendezését, az utóbbi szabályrendszer jelentős visszatartó erőt jelent az egzisztenciálisan függő munkavállalók számára a sztrájkban való részvételtől.

A sztrájk jogszerűségét érintő másik alapvető tényező a sztrájk rendeltetése: a gazdasági és szociális munkavállalói érdekek védelme. Magyarul: az a sztrájk, amely nem efféle célok érdekében szerveződik, hanem például politikai nyomást kíván gyakorolni, a sztrájktörvény szerint szintén jogellenes. Ugyancsak jogellenessé vált továbbá, ha a sztrájkra Alaptörvénybe ütköző cél érdekében kerül sor. Ezek a korlátozások és kifogások természetesen gumiszabályok, amelyek bármikor bármely esetre ráhúzhatók. A sunyi, alattomos módon végrehajtott, a munkavállalók kifogásait és észrevételeit minden esetben figyelmen kívül hagyó munkajogi szabályváltoztatások érdemi reakciókat érdekes módon nem generáltak az érintetteknél sem szakszervezeti, sem munkavállalói szinten.

Körültekintő kormányunk azonban nem csak a dolgozók jogainak behatárolására és megnyirbálására fordított különös figyelmet. Arra is volt gondja, hogy a szakszervezetek kormányhű, vagy legalábbis korrumpált – vagy éppen megfélemlített – vezetőket válasszanak a korábbi harcos és jogvédő rebellisek helyére. Legutóbb éppen a pedagógus szakszervezetnél lehettünk ennek tanúi.

Míg 2010 előtt egymást követték a munkás és alkalmazotti megmozdulások, addig a Fidesz elérte, hogy

mára nem lehet olyan sztrájkot szervezni, amely akár csak egy pillanatra is megrendíthetné a gazdasági és a politikai rendszert.

Vagyis képes lenne bármit is változtatni a jelenlegi áldatlan állapotokon, a kiszolgáltatottságon.

Ehhez járult még az a módszeres, kíméletlen és gyilkos rombolás, amit az Orbán kormány a társadalmi szolidaritás felszámolása terén végzett. Sunyi módon, tendenciózus álhírek terjesztésével és generálásával játszotta ki az egyes társadalmi-, érdek- és munkavállalói csoportokat egymás ellen. Nem egyszer úgy, hogy még az azonos érdekek és célok mellett szerveződők körein belül is feszültségeket gerjesztett. Mi több, a társadalmi közhangulatot is módszeresen úgy alakította, hogy az érdekvédők elszigetelten, légüres térben, a közérdeklődés és a társadalmi szimpátia teljes hiánya mellett folytassák harcukat. A kormány ebbéli tevékenysége mögött nem nehéz felfedezni a titkosszolgálati erők, eszközök és módszerek aktív és intenzív alkalmazását.

Mostanra eljutottunk oda, hogy – miközben gyakorlatilag az egész munkavállalói szféra rossz közérzettel küzd és elégedetlen – az érdekvédelmi szervezetek és szakszervezetek egymástól elszigetelten, látszatcselekvésekben vezetik le a növekvő feszültségeket. A kormányzattal közös szakszervezeti szándék nagyon jól nyomon követhető: kiereszteni a gőzt, nehogy robbanjon a kazán…

A tegnapi tüntetés eredménye  – néhány nem túl gyújtó hangulatú beszéden túl – egy petíció a Matolcsy György vezette Nemzeti Bankhoz. Ebben az elnök urat arra kérik, hogy “saját eszközeivel segítse elő a szakszervezeti konföderáció törekvéseinek teljesülését a béren kívüli juttatások vonatkozásában”. Mivel az ütős petíciót nem volt aki átvegye, ezért azt kiragasztották az MNB kapujára, ahonnan – gondolom – a takarító szolgálat később a kukába továbbította. A tüntetők azonban itt nem álltak meg, nem adták fel. Nagy csinnadrattával felvonultak a Parlamenthez, ahol a politikailag érzéketlen döntéshozók teljes érdektelensége mellett a tüntetés hamarosan befejeződött, és ahogyan az már szokás, mindenki szépen hazaballagott. Lelki füleimmel hallottam a tüntetők értékeléseit az akcióról, melyeket azonban annak nyilvánvalóan durva elemei miatt most nem idéznék. Amúgy is csak a képzeletem játéka minden ilyesféle megjegyzés. Lehet, hogy a tüntetők nagyon is elégedetten távoztak az Alkotmány utcából (hogy ennek mikor változtatják már meg végre a nevét?!).

És hogy jön ide november 7.?

Az ingatag orosz belpolitikai helyzet és a polgári kormány népszerűtlen intézkedései miatt kialakult általános társadalmi elégedetlenség következményeként 1917. november 7-én (a Julián naptár szerint október 25-én) lázadás tört ki az akkori orosz fővárosban, Szentpéterváron. A katonák, matrózok, munkások és parasztok megrohamozták a Téli Palotát, elfoglalták azt, és kikiáltották a Szovjet Köztársaságot. Megalapították a Népbiztosok Tanácsát, amely haladéktalanul széleskörű, munkásbarát szociális intézkedéseket vezetett be. Megalakult a világ első munkások és parasztok vezette állama.

Ez persze mind az azóta már újra virulens orosz birodalomban történt, ahol ma Orbán Viktor magyar miniszterelnök nagy barátja és tanítómestere, Putyin elnök rúgja bele az utolsókat a szovjethatalom maradványaiba. Nálunk meg, itt, e kies magyar földön, ilyesfajta rebellió fel sem merülhet. Nálunk ugyanis munkaalapú társadalom fungál, ahol a munkás dolgozik és értéket termel, a kormány pedig ellopja a megtermelt javakat, míg az ügyészség eltussolja a tolvaj kormány bűntetteit és disznóságait. Mindehhez kussol és paríroz a teljes magyar államigazgatás és jogalkalmazás. Mindenki végzi a saját előírt feladatait.

Tegnap például Pesten volt egy tüntetés, amely, ahogyan ez már nálunk szokás és illendő, rendbontás nélkül, pontos időben véget ért, majd mindenki hazament szépen a családjához vacsorázni. Már persze azok, akiknek volt még hová, volt családja és volt mit ennie.

Fotó: MTI

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Gruevszki-ügy, Brexit, Románia, Merkel – Nemzetközi sajtószemle

Frankfurter Allgemeine Zeitun: A tiszta jogi ügy A Gruevszki-ügyről továbbra is igen sok sajtóorgánum számol …