Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Nyílt levél a gyávaságról

Fábián András: Nyílt levél a gyávaságról

Előre bocsátom, hogy nyílt levelet a legritkább esetben, szinte sohasem olvasok. Tapasztalataim szerint ugyanis azokat egy ember biztosan soha a büdös életben nem fogja elolvasni, és az éppen a címzett. Mi közöm lenne hát akkor hozzá nekem, az érdektelennek? Ez tehát nem egy nyílt levél tőlem, hanem egy írás egy ember nyílt leveléről, amely előzményei miatt valahogy mégsem kerülte el a figyelmemet.

Vannak közel- s távoli ismerőseim, akik közül néhányan egyre gyakrabban érzik úgy, hogy fel kell fedniük a homályba vesző múltat. Az a múlt pedig – óh, irgalom – cseppet sem szeplőtelen. Kiderül, hogy az éppen aktuális emlékező már X éve kilépett az állampártból, melynek azelőtt lelkes tagja volt. Azelőtt persze emberünk minimum kétszer e mára már olyannyira gyűlölt pártra szavazott. Jegyezzük meg gyorsan, ha ez elég volt a diktátor hatalomra juttatásához, akkor többször talán már nem is kellett. A részbeni felelősség kérdése viszont máris tisztázott. Ez az egész mai katyvasz persze nem miattuk, csak a véletlenek különös összjátékaként jöhetett létre. Talán Brüsszel a hibás, talán Soros, de Gyurcsány egészen biztosan és az elmúlt nyolc év előtti elmúlt nyolc év. (Meddig lehet ezt még fokozni, vajon?!)

Ők persze ezt azért mondják el nekünk, mert – és ez a jó hír benne – talán őszintén megbánták, ami történt, amit tettek. Ők ma már tudják, hogy nem ilyen lovat, akarom mondani kormányt akartak. Nem volt ez akkoriban, a hősi időkben benne a levegőben. Áh, dehogy. Hiszen a köteles Kövér Lászlóban nem volt soha gyilkos rosszindulat, Kaya Ibrahim meg a Fidesz székház soha nem volt korrupció, a 2006-os aljas puccskísérlet soha meg sem történt, Igaz, akkoriban nem is ők nyerték még a legtöbbet. A megbánás persze vitathatatlanul őszinte lehet, ha azt látjuk, hogy e hitvallóknak, amúgy általában jeles értelmiségieknek, valami miatt nem jött be ez az állampárt annyira, mint mondjuk egy roppant tehetséges gázszerelőnek. Nyilván híján vannak a gazdasági sikerhez elengedhetetlen zsenialitásnak. Talán már a kapcsolati háló sem a régi. Nem ismerik az új csomókat és kötéseket, vagy a háló közepén fonogató pókok nagyon is érdekorientált emlékezete homályosult el mára. Kihullottak belőle a hajdani, jobb sorsra érdemtelen harcostársak nevei. Hogy változott a hajdan oly tisztességesnek indult politikai akarat?! Ugyan kérem!

Mindjárt mondanék is egy példát erre egy másik bűnbánóról. Itt van mindjárt az általam korábban nagyra becsült és tisztelt politológus professzor ügye. Ő az, aki az állampárti pártállam uralkodóját ifjú kora óta közelről ismerte, erős kritikával figyelte tevékenységét és szembemenni is hajlandó volt vele. Mi több: mostanában jutott csak eszébe, de többen is emlékeztették rá, hogy ő már akkoriban megmondta, hogy ha miniszterelnök lesz belőle, attól az égiek óvják meg a népet. Ehhez képest bennem emberünk egyetlen gondolatfűzére hagyott maradandó nyomot, amit a 2010-es választások előtt tudott mondani. Nem kell félni attól, ha a Fidesz 2/3-os győzelemre tesz szert. Félni mi naivak és mit sem sejtők nem féltünk, de azóta a gyengébb idegzetű demokraták nagyon megijedtek. Akik meg nem, azok úgy vélik, jobb, ha kussolnak és alámerülnek. Vagy azért, mert jól ugyan nem jártak, de legalább nem jártak rosszul, vagy mert szégyellik a bűnrészességüket, vagy mert gyávák, vagy mert érdektelenek, vagy mert döbbenten állnak és néznek maguk elé, ahelyett, hogy mozdulnának végre. Olyan is van, és ez az igazi borzalom, aki a családját a megtorlástól félti. Satöbbi.

Van aztán a színvallóknak egy másik tábora, akik szilaj dühükben kemény ököllel csapnak a gusztustalan végtermék kellős közepébe. Hadd fröccsenjen! Legyen, ami lesz, jöjjön, aminek jönnie kell! Ébresztő! Emberek! Kimondják ők bátran, nem kertelnek, nincs nekik veszteni valójuk. Első az igazság! Tudja meg mindenki!

Igen, a humoristáról beszélek, aki mára enervált filozófussá lényegült. Mindig hajlott a gondolati mélységek felé, semmi új nincs tehát ebben. Meg kell, hogy valljam, soha nem kedveltem. A humorát száraznak, erőltetettnek éreztem. Az volt a benyomásom, hogy ezt én már hallottam valahol, és akkor sem volt vicces. Megengedő ember lévén persze nem láttam abban semmi kivetni valót, hogy mások kedvelik, nevetnek a poénjain. Rendben van. Ez a munkája, és van, aki ezért fizetni is hajlandó. Emberünk egyszer csak, láthatóan megfontoltan és végiggondolva, nem hevületből és menthető felindulásból, kijelenti, hogy a pártállamfő veri a feleségét, és ő a kórházat is tudja, ahol ezt követően a kármentés-kárenyhítés rendre lezajlik. Említettről amúgy közszájon forog, hogy nem ellenzője a házi fegyelmezés durvább eszközeinek, s a sértett legalább annyira tudja ezt leplezni, mint az ördög a szarvait. Legalább egy verés nyomai ugyanis máig jól láthatóak a nagy ember ökle által illetett hitvesi arcon. (Megjegyzem, van, amiből egy is sok!). Jó. A szó elszállt, az állítás elhangzott, a bátor és pártatlan média tüstént elhatárolta magát. Hősünk – nem a verekedős, a humorista – mára már bocsánatot is kért. Nem attól, akiről a története szólt, hanem érdekes módon attól, aki tüstént a nagy ember védelmére kelt (mint egy verbális badigárd, mondhatnánk). E személyt is tekinthetnők éppen humoristának, amennyiben van, aki az érdesebb, durvább, közönségesebb, cigányozós, zsidózós, mocskolódós poénkodást és földbedöngölést kedveli. Azt a hiperprimitív odavágós-odamondogatósat. Szóval őtőle kért bocsánatot ez a mi vicces öreg humoristánk.

Mindez a kushadó meghátrálás történt pedig azután – gondolom, nem tudom, csak gondolom -, hogy valószínűleg a méltán sikeres, vicces ember tervezett előadásait 6-8 helyről nagyhirtelen indoklás nélkül lemondták. Nem is volt szükség semmiféle indoklásra. Rögtön értette ő a célzást, és már szövegezte is a nyílt levelet annak az ő barátjának. Abból gondolom, hogy barátok lehetnek, hogy ezt az egyébként cseppet sem kedves és legkevésbé sem szimpatikus, vagy éppen figyelemre érdemes embert „kedves” megszólítással illette. Erre vonatkozóan Földes Péter fejtette ki pontos és megokolt véleményét.

Történetünk apró és jelentéktelen cseppjében ott fertőz a nagy magyar szennyvíztároló egész mocskos tartalma és orrfacsaróan bűzös lehelete. Aki úgy érzi, hogy hányingere lenne, ne aggódjon, nem véletlen, nem hirtelen rosszullétről van szó. Könnyítsen magán nyugodtan. Addig mi érdeklődéssel olvassuk majd új megtértek izgalmas gyónási titkait, hogy aztán kíváncsian várjuk a feloldozást. Lesz-e megbocsájtás? Visszafogad-e a falka az ő nagy és szőrös kebelére?

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Most akkor ki omlott össze?

A Jobbik elnöke szerint (is – huppa) összeomlott a Fidesz migrációs politikája. Vona Gábor hétfői …