Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Összenő-e, ami összetartozik?

Fábián András: Összenő-e, ami összetartozik?

Ha demokrata vagy – szavazol.

 

Nem először szeretnék megszólalni a civilek bosszantó, átgondolatlan politizálása apropóján. Teszem ezt annak ellenére, hogy tudom: sokan nem értenek egyet az ebben a kérdésben elfoglalt álláspontommal.  Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy maximálisan kiállok a civil szervezetek polgárjogi harcai mellett. Fontosnak, nélkülözhetetlennek tartom a szerepüket: ott, ahol vannak, abban a társadalmi szociális közegben, ahol önként vállalt, elhivatott munkájukat végzik. És szerintem semmi köze az államnak ahhoz, hogy ehhez honnan szerzik a pénzügyi, erkölcsi, szakmai támogatást, mindaddig, amíg ők maguk nem járulnak hozzá a munkájukhoz. Akkor is legfeljebb a pénz célirányos felhasználását ellenőrizhetnék, nem a szakmai, pláne politikai (értsd kormánypárti) tartalmat. Vagyis a civil szervezetek jelenléte fontos azokon a területeken, ahol nélkülük a társadalmi igények és elvárások kielégítése valamilyen oknál fogva nem valósul meg.

Éppen ezért mindig bosszankodom, amikor harcos civilek beszélnek a választásokról, amit meg kell nyernie a – civileknek. A tegnapi tüntetést követően a mai napon hallhattuk a szervezők értékelését. Siker, öröm, lelkesedés. Ez jó. Sőt, nagyon jó. Aztán hallom, hogy a legfontosabb feladat a választásokon a civil jelöltek támogatásának megszervezése és győzelemre segítése.

Ennek az információnak több vetülete van. Már ha jól értem. A civil szervezetek jelölteket akarnak állítani a választásokon. A civilek ezeket a jelölteket akarják támogatni. Aki ezeket a jelölteket akarja támogatni, az rájuk is fog szavazni. Legalábbis a formális logika ezt diktálja.

Ez egy első nekifutásra szimpatikusnak tűnő célkitűzés a pártokból kiábrándult mai választói közegben.

Vizsgáljuk meg azonban a remek programot egy kicsit közelebbről. Vegyük egy pillanatra komolyan a javaslatot, és engedjük meg azt az egyébként hamis állítást, hogy lehet realitás-értéke.

Lezajlanak a parlamenti választások Magyarországon. 106 képviselőt területi-perszonális elv alapján egyéni választókerületben, közvetlen választás útján, relatív többségi rendszerben választanak. A fennmaradó 93 képviselő az országos listáról kerül a parlamentbe. Mondjuk a 199 képviselőből 70 civil lesz. Listát nem állíthatnak, tehát több helyet nem kaphatnak. (Ennek a 70-nek legalább a fele egyébiránt álcázott Fideszes lesz. Ez tuti, mert mindenhova beépülnek, és mindenütt kémkednek, bomlasztanak. Tudjuk, ismerjük az állampárti politikát, erre ők titkosszolgálati módszereket alkalmaznak: beépülés, beszervezés, feldolgozás, megfélemlítés, bomlasztás.) De tételezzük fel az abszolút ideális, tiszta helyzetet. Legyen 70 tiszta, elkötelezett civil, mondjuk 25 civil szervezetből. Legyenek ők a legnagyobb számú egyéni képviselői csoport a parlamentben. Hogyan fognak ők kormányt alakítani? Milyen program alapján? És mit fognak képviselni? És kit?

Most ne foglalkozzunk ezzel sem. Tételezzük fel, hogy képesek lennének valamilyen konszenzusra jutni. Az első pillanattól nyilvánvaló azonban, hogy az idealista civil „politikacsinálók” még a magyar államigazgatás azon törvényével sincsenek tisztában, hogy a parlamenti választásokat követően a győztes PÁRT elnöke kapja a kormányalakítási megbízást a (köztársasági) elnöktől. A civilek akkor is csak függetlenként ülhetnek ott, frakciójuk sem lehet, ha abszolút többségük van, és a Fidesz vagy más párt mindössze, mondjuk, 35 szavazattal lesz a legerősebb párt. Azt se mondhatják, hogy majd a választások után eldöntik, hogy melyik párthoz csatlakoznak, mert akkor meg a választóik akaratával élnek vissza, őket csapják be. Az is az aljasság egyik formája.

A kézenfekvő megoldás  még egyik civil okosságnak sem jutott eszébe. A Fidesz és csatlósai minden kapálódzása és megbélyegző-lejárató kampánya ellenére, meg kellene keresni a rendszerváltásban érdekelt pártokat, és szövetséget keresni-ajánlani a választásokra. Na, ennek lenne valódi értelme. Minden más csak hagymázas agyalgás. Arról nem is beszélve, hogy ha ezt a civil képviselőállítást tovább erőltetik, akkor valóban újra megnyerik a választásokat a Fidesznek. Gyengítik, szétzilálják a parlamenti bejutásra egyébként alkalmas és egyébként méltó pártok támogatottságát, vagyis semmi mást nem tesznek, mint ami a kamupártoknak is az egyedüli feladata a Fidesz választási forgatókönyve szerint. Kerül nekünk, amibe kerül.

Ebből a szempontból nem érv, hogy nincs támogatásra méltó/alkalmas párt a mai politikai palettán. A szövetségek alkufolyamat eredményeként alakulnak. A pártoknak, ha élvezni akarják a civilek támogatását, be kell építeniük őket a programjukba. Nota bene: a pártok is állíthatnak egyébként civil területen dolgozó jelölteket. Nem a párttámogatott jelöltekről beszélek, mert azok is csak ugyanazt a független képviselő csoportot erősítenék, amely semmiféle politikai hatalommal nem bír. Hazugság, hogy a párthoz tartozás diszkreditál és lejárat. Ez a CÖF-öt, vagy a hazug nevű Alapjogokért Központ haszonélvezőit például soha nem zavarta, sőt, remekül megélnek belőle. Ne ezeknek a szervilizmusa legyen egyébként a követendő példa.

A demokratikus pártok és a civilek szétválasztása, a civileknek a demokratikus pártok elleni hangolása, a pártok megbélyegzés-szerű távoltartása a civil rendezvényektől: ez a pártállami állampárt kitüntetett érdeke. Az érdekkörben pontosan olyan fontos helyet foglal el, mint a civilek felszámolása azokon a területeken, amelyek leleplezik a kormány és az állampárt tehetetlenségét és tenni nem akarását a szociális területeken. Az autokrácia nem tűri a civileket, a civil kiállást, a civil tevékenységben megnyilvánuló komoly társadalomkritikát. Ez csak a demokrácia intézményrendszerébe fér bele. Azzal, hogy a civilek elfogadják az állampártnak ezt a játékszabályát, legfontosabb szövetségeseiket és támogatóikat lökik el maguktól, mi több, mint fentebb kifejtettük, éppen őket támadják hátba.

A demokratikus pártok és a demokratikus civilek együtt erősek lehetnek, külön viszont legfeljebb nevetséges vesztesek.

Az állampárt meg elégedetten dörzsöli a kezét és mosolyog nagy, kövér bajusza alatt.

 

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Újabb közleménnyel örvendeztette meg a népet a Honfoglalás: Putyin a mi megmentőnk!

Változtatás nélkül közöljük… M. Schulz: 2025-re meg kell teremteni az európai egyesült államokat, azoknak az …