Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Pofa alapállásba!

Fábián András: Pofa alapállásba!

Nagy érdeklődéssel figyelem, ahogyan erősödik, izmosodik ez az ezerfelől fenyegetett kis magyar haza. Az államnak, mint tudjuk, sok más mellett két funkciója van az állampolgárok biztonságának és a nemzet szuverenitásának védelme terén. A belső rendet a rendőrséggel és az igazságszolgáltatás szervei útján (ügyészség, bíróság), a külső biztonságot a hadsereg útján garantálja. Feladatait a sereg fegyveresen és fegyvertelenül is elláthatja az éppen aktuális kötelmekre vonatkozó szabályoknak megfelelően.

A fegyveres erők békeidőszakban a határokon belül fegyveres feladatokat nem láthatnak el. Legalábbis egyelőre. Persze, ha a kerítés körüli harcimarcit most nem számítjuk. De az más. Ami a rendőrség „két nap alatt rend lesz itt” programját illeti, annak eszméjét és eredményeit ismerjük. A hadsereg remek eszköz lehet a rendőrséggel párban a békétlenek megfékezésére és rendszabályozására, csak meg kell teremteni ehhez a megfelelő jogi hátteret.

A gondolat nem lehet teljesen idegen az állampárttól. Erre a következtetésre pedig a Tisza István halálának évfordulója alkalmából rendezett fényes megemlékezés inspirál bennünket. Igaz ugyan, hogy a magasztos szónoklatok elfelejtették megemlíteni a Véres Csütörtököt (százezres tüntetés, sortűz, hat halott több száz sebesült), azt viszont ezek szerint semmiképp sem felejtették el, hogy ő volt az, aki diktatórikus eszközökkel törte le anno a demokratikus ellenzéket. Csak erről sem beszéltek. Viszont a rettegő Orbán számára példaképnek talán éppen ezért egész jól megfelel.

Álljunk meg most egy pillanatra, és mi is emlékezzünk Tiszára Ady Endre szavaival. Lássuk be, nem véletlen, hogy újabban le akarják rángatni szegényt a nemzeti piedesztálról. Külön felhívnám a figyelmet, hogy az első sor a Sorsról és nem Sorosról tesz említést.

Minden a Sorsé, szeressétek,
Őt is, a vad, geszti bolondot,
A gyujtogató, csóvás embert,
Úrnak, magyarnak egyként rongyot.
Mert ő is az Idők kiküldöttje
S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze
Hunnia úri trágyadombja,
Ez a világnak nem közösse.

Mi azonban ma és itt nem Tisza Pista abcúgolására emeltük fel a szavunkat. Aktuális témánk a magyar haderő fejlesztése és átalakítása. Mert hisz mi más is lenne, ugye, a jelen helyzet legfontosabb kihívása az ország számára?!

Érdekes képet mutat a magyar hadak létszámának alakulása, ha azt a II. Világháború időszakától áttekintjük – persze csak futólag. 1943-ban a 255 ezer katonánk volt. A szám 1944. szeptember 30-ára, a teljes mozgósítás következtében, elérte az 1 millió főt. A háború végére az élőerő ötvenezer főt számlált, hogy aztán a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) 1946. márciusában a megengedett létszámot 25 ezer főben állapítsa meg. Az élőerőre vonatkozó adatok az évek során fel le ugráltak. Elmondhatjuk azonban, hogy az 1945-89 közötti időszakban Magyarországnak az adott kornak megfelelő, jól felszerelt, modern hadserege volt, a rendszerváltáskor 106 800 fős hivatásos és sorállománnyal.

1991. március 31-én megszűnt a Varsói Szerződés katonai szervezete (július 1-jén maga a Varsói Szerződés is). Június 19-én a szovjet csapatok, a tervezettnél 11 nappal korábban, elhagyták hazánk területét. Jegyezzük meg gyorsan: nem Orbán Viktor utasítására, mint ezt ma sok Fidesz szóvivő és a kicsiny miniszterelnök is hajlamos gondolni, hanem már az újratemetést megelőzően megkezdett és lefolytatott államközi megállapodások eredményeként.  1999. március 12-én, az első Orbán-kormány idején írtuk alá a NATO-hoz való csatlakozásunkat. Az első hallásra ördögtől való ötlet Horn Gyulától származott. A hadilétszám a csatlakozást követően is folyamatosan változott, leginkább csökkent. 2004 novemberében megszűnt a kötelező sorozás, megtörtént a sorozott haderőről az önkéntes (szerződéses) hadseregre való átállás.

2007-ben az erről szóló országgyűlési határozati javaslat 23.950 főben állapítja meg a Magyar Honvédség létszámát. A parlament általános vitájában a honvédelmi miniszter azt mondta: ez a keret megfelel egy stabil, hatékony, erős honvédség működtetésének.

Az azóta eltelt több mint tíz év alatt 29 700-ra szaporodott fel a haderő, és így volt ez egészen 2018. október 30-ig. Pár napja ugyanis az országgyűlés 37 650-re emelte  a Magyar Honvédség szervezeteinél rendszeresíthető beosztások felső határát. Itt tartunk most. Azaz már itt sem, de erről majd később.

A fenti számokkal leginkább azt akartam érzékeltetni, hogy tulajdonképpen nincs különösebb aggodalomra ok ezzel az emeléssel, a számok az elmúlt hatvan-hetven évben állandóan változtak. A hidegháború és a két katonai blokk szembenállásának megszűntével a nagy létszámú magyar hadsereg iránti igény is megszűnt. Felváltotta a kisebb ütőképesebb speciális feladatokra kiképzett állomány, amely külföldi békefenntartó missziókat és egyéb békefeladatokat is ellát. Az volt a koncepció – már legalábbis a jelenleginél értelmesebb kormányok regnálása idején –, hogy a felszabaduló pénzeszközöket más, hasznosabb társadalmi célok megvalósítására kell és lehet majd fordítani.

Úgy gondolom, nem járunk tévúton, ha a legfrissebb állományfeltöltési és hadsereg szervezési intézkedések mögött egyaránt a legutóbbi két év NATO csúcstalálkozóit sejtjük. Kifejezetten Trump, „a stabil zseni” (idézet tőle) zsarolásának következményei öltenek formát. Trump egyik, nem minden alapot nélkülöző rögeszméje, hogy az Egyesült Államokat „lehúzzák” (értsd: anyagilag kihasználják) a szövetségei. Ezért 2017. májusában azzal a követeléssel érkezett Brüsszelbe, hogy a NATO-országok védelmi kiadásainak legalább a nemzeti GDP 2%-át el kell érnie. Orbán tüstént bőszen és szervilisen bólogatott, és még azonmód azt prognosztizálta, hogy 2024-re Magyarország el is fogja érni az előírt 2%-ot. Gyorsan tegyük hozzá, hogy a 2010-es 1,2%-ról éppen az Orbán kormány csökkentette évi 0,7-0,5%-ra a honvédelmi kiadásokat.

Ez év júliusában viszont Trump már azért verte az asztalt, hogy a 2%-os emelést azonnal hajtsák végre, a megkívánt távlati cél pedig minden tagállam esetében 4%. Annyiban javult kissé a helyzet, hogy mostanra a „stabil zseni” belátta, hogy mégiscsak jó dolog a NATO, úgyhogy felhagyott annak lebegtetésével, hogy az USA esetleg kilépne a szervezetből.

A magyar büdzsében, amely a zárszámadás előtti hiány tekintetében eddig soha nem látott magasságokat ért el, természetesen

egy fillér nincs és nem is volt erre a célra.

Elúszott sok-sok tíz és száz milliárd – nem sorolom milyen hihetetlen fontos hazai és határon túli sportlétesítményre, sporteseményre, plakátkampányra, nemzeti konzultációra, ilyen olyan hívek finanszírozására, elcsatolt területek lakosságának házépítésére, nyugdíjára, meg csak a jó ég tudja mire. Viszont nem jutott például korengedményes nyugdíjra vagy a fegyveres erők és testületek állománya fizetésének emelésére.

Nincs pénz? Sebaj. Csinálunk! Tüstént megszületett a briliáns ötlet, létszámemelést kell végrehajtani, és amennyivel az állami alkalmazottak számát csökkentjük nagyjából éppen annyival a hadi állományt megnöveljük. Azt még nem tudjuk persze, hogy honnan fogjuk előkeríteni ezeket a slapecokat, de a toborzással jól el lehet molyolni, és megvan a hivatkozási alap is. Be is tervezzük gyorsan a jövő évi költségvetésbe.

A közszférából elbocsátott 6 810 szerencsétlen bérkeretét átnyomjuk a HM-hez. Gondos kormányunk megnyitja előttük a kaszárnyák világát is, mint a fényes továbblépés, a katonai karrier lehetőségét. Gondolom, már nem a HM alkalmazza őket, csak a zsoldot utalja majd, mert tervek szerint a minisztérium január 1-től nem lenne a Magyar Honvédség része. A Minisztérium tisztán központi államigazgatási szervként működne, és a miniszter nem parancsnokolna, csak irányítást gyakorolna a Magyar Honvédség felett. Aki nem akar bezupálni, majd kirendelik (vagy berendelik, netán kap egy SAS- behívót). Aki nem jön, lelőjük, rosszabb esetben nem kap rétest estére. Variálunk kicsit a tartalékos állománnyal, lehetőleg nagy számokkal, magas költségekkel (persze szigorúan csak elméleti síkon). Rendelünk vagy lízingelünk pár rohadt drága amerikai harcászati kütyüt, bombát vagy repülőt és örülnek majd a jenkik. Talán a Gripen vásárlás során jó pénzeket kereső „Disznó”fedőnevű illetőt is boldoggá lehet majd újra tenni. Lesz honvédelmi bírság – emelt összegben. Az is hoz majd valami keveset a gulyáságyúba. A legfontosabb azonban, hogy már meg is van az a nyamvadt 2%. Nem biztos persze, hogy ilyen ripsz-ropsz összejön, de ha nem, majd kitárgyaljuk. A 4% határideje meg elég messze van még ahhoz, hogy majdcsak kigazdálkodjuk valahogy. Talán ott is virmanolunk kicsit. Ki időt nyer, életet nyer. Annyi minden történhet közben a világban.

Ha a sanyargatott és munkájukat féltő honi népek netán elkezdenének ugrálni és elégedetlenkedni (bár úgy néz ki, hogy lassan kezdenek már leszokni ezekről a rebellis dolgokról), két lehetőség is kínálkozik most már: vagy belelövetnek a tömegbe, mint a boldogult emlékű Tisza gróf, vagy jól berántjuk őket kötelező tartalékos szolgálatra. Lesz olyan „honvédelmi veszélyhelyzet” (ez is egy új kategória a hadvezetésben). Hogy ezt a 850 ezer óberkodó tartalékost ki és miből fogja majd etetni, felöltöztetni, felfegyverezni – nem tudjuk. Jobb, ha hoznak magukkal tiszta alsót, szalonnát, kenyeret, vereshagymát a tarisznyában, és gyakorolják a félelmet keltő, elriasztó ökölrázást az alacsonyan szálló repülők irányába. Fegyvert azért mégsem kellene a kezükbe adni, mert ki tudja, még mire vetemednének. Majd a humán öklös légelhárítás is része lesz az úgynevezett modern „hibrid hadviselésnek”. Vannak távlatok.

Nem is tudják még a hajdani főkönyvelők és titkárnők, hogy mennyi izgalmas újdonság jön majd szembe velünk a kaszárnya udvaron. Mennyi élmény, új tapasztalás! A katonák nyers szubkultúrája azonban ritkán változik.

Az első parancs biztosan az lesz: pofa alapállásba!

Simicskó megmagyarázza, miért van szükség tartalékosokra

“Tűzoltó leszel, s katona!”

Fábián András: Hej, te puska, puska vagy

Szele Tamás: Örömkatonaság

Hecckampányszerű ötletelések: ellenzéki pártok a sorkatonaságról

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Gruevszki-ügy, Brexit, Románia, Merkel – Nemzetközi sajtószemle

Frankfurter Allgemeine Zeitun: A tiszta jogi ügy A Gruevszki-ügyről továbbra is igen sok sajtóorgánum számol …