Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Sport és kiáltás

Fábián András: Sport és kiáltás

Nem értek a focihoz, és ez jól is van így. Mondom ezt annak ellenére, hogy a minap volt alkalmam meghallgatni egy szakember eszmefuttatását arról, hogy mire jó nekünk a sport – és ezen belül a foci. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy tanulságos beszélgetés volt, ezért néhány gondolatot vissza is adnék belőle, már amennyi megragadt belőle demens agytekervényeim rejtekén. Bocsássa meg nekem a szakember az esetleges pontatlanságot, kinek nevét és rangját sem tudtam megjegyezni, minthogy nem az elejétől hallgattam fejtegetéseit.

Megtudhattam tehát, hogy a focinak a csapatszellem kialakulásában van a meghatározó ereje. A csapat és a szurkolótábora szinte eggyé válik, törzsgárda tagnak lenni egy csapat mellett komoly rangot jelent a táboron belül. A szurkolás gyakorlatilag egy életforma. Magyarul a foci szeretetével kialakul egy kollektív csordaszellem. Szellemi elöljárónk azonban nem állt meg ennél a pontnál, tovább ment és világos párhuzamot vont Magyarország Pártja, Kormánya és Miniszterelnöke (a nagybetű nem elütés, lassan kötelezővé válik, miképpen az tiszteletteljes felállásban végrehajtott folyamatos taps és a boldog mosoly ezek látásakor, hallásakor vagy akár felmutatásakor, bármely helyen, időben és pozitúrában), valamint említettek választóinak magatartási vonala között.

Azt is megtudhattuk, hogy a szurkolói táborban nincs helye a racionalitásnak, nem a legműveltebbek, hanem a legagresszívabbak viszik a prímet.

A béközép nem tudományos konferencia, nem értelmiségi tömörülés.

A kommunikáció ennek megfelelően primitív és egyfázisú. Van folyamatos ellenségkép – az aktuális ellenfél csapata és szurkolói. Ezek ellen verbális és non-verbális kommunikációval (vö.: verd szét a pofáját a mocsok állatjának!), nota bene a szavak tettlegességgé fordulásával is fellépnek. Nem idegen a csordától a szélsőséges rasszizmus és antiszemitizmus sem. Nem tudjuk, az illiberális kereszténydemokráciával hogyan állnak, de gyanítjuk, hogy ezek tartalmi lényegét már nem fogja be a tudatuk.

Emberünk nem is habozott egy pillanatig sem, amikor felhívta a figyelmünket arra a keserű tényvalóságra, hogy

Magyarország Miniszterelnöke is egy ilyen csorda tagjaként szocializálódott.

Nem állt meg azonban itt, hanem a csordaszellemet és annak nagy vonalakban fentebb vázolt harcmodorát és jellemzőit becsatolta a politikai közgondolkodásba, pártja stratégiájába és tömegkapcsolataiba. Többen persze felkaphatják a fejüket: mi ebben az újdonság?! A tudományosság, a tudományos igény, kedves barátaim, hogy amit eddig csak sejthettünk, az itt áll fehéren feketén, tudományosan rendszerezve.

Mármost miről jutott ez nekem eszembe. Ahhoz ugyanis, hogy én ilyen dogokon agyaljak, bizonyosan motivációra van szükségem, s mint említettem volt, a mindegyszerűen focinak nevezett labdarúgó sport semmilyen lelki vagy gondolati emeltyűt nem képes aktivizálni bennem. Arról jutott nekem ez eszembe, hogy a sokak által egekig magasztalt Dzsudzsák Balázs sporttárs, miután kikopott a gazdag posztszovjet és arab klubokból, tárgyalásokba bocsátkozott a Garancsi István tulajdonolta Videoton, hivatalos nevén MOL Vidi csapatával. Sietek hozzátenni, hogy bár a tulaj maga sem vékonypénzű és rosszul eleresztett fickó, azért – gondolom, hosszas és kemény tárgyalások után – sikerült névadó szponzornak megnyerni a MOL állami vállalatot… Ily módon lehetőség nyílott vastag állami pénzeket bevonni a Magyarország Miniszterelnöke által is oly igen szeretett csapat szponzorálásába.

Tudjuk, hogy ez a kitartó szeretet végigkíséri a nagy ember pályafutását, s legutóbb éppen abban csúcsosodott ki, hogy magánemberként magánrepült magánprogramra egy Bécsben regisztrált Cessna c750-es magángéppel Várnába Videoton-látni. Mivel tudjuk, hogy ő soha nem volt és nem is lesz módos ember, megtakarításai meg vélhetően az utolsó fillérig elmentek a magánpénzéből finanszírozott labdarúgó VB megtekintésére, kíváncsian várjuk annak közlését, hogy ezt a magánutat ki és miből finanszírozta. Hogy némi politikai felhangja is legyen a kirándulásnak találkozott egy megyei vezetővel és Ivan Portnih várnai polgármesterrel. Gondolom, mindannyian régen és izgatottan vártak már erre az alkalomra. Gól ugyan nem esett a mérkőzésen, mondhatnánk bravúros döntetlen született, de az imádott Vidi ezzel is „főtáblára került a BL-ben”. Jöhet az AEK Athén, jöhet a magánút magánpénzből magángépen Göröghonba! A „sportbarátok” nem késlekedtek megemlíteni, hogy

a Vidike, ha minden meccsét elveszíti, akkor is 1,3 milliárd forintot fog kaszálni a menetelés végén.

Méltó fricska ez a magyar foci ellendrukkereinek – így a Pesti Srácok nevű orgánum, mely ez esetben, érett politikai érzékkel, a libsi-bolsi-komcsi jelzőt lefelejteni méltóztatott.

No, de térjünk vissza a mi birkánkhoz, szokta inteni az elkalandozót a művelt francia. De hiszen már ott is vagyunk! Mindig is ott voltunk, hiszen amikor erről a nemes sportról beszélünk, minden pillanatban irgalmatlan pénzekről ejtünk szót, még akkor is, ha ki sem ejtünk összegeket vagy valutanemeket. Az előbb már beszéltünk az autósok kényszeresen befizetett áfájáról és jövedéki adójáról, amely a közpénzből lassan valóban közpénzzé váló TAO forintocskák formájában átcsorog a Vidi kasszájába. A Vidi a MOL-tól eképpen, két év alatt, mintegy fél milliárd forintot söpört be. A mi pénzünkből, teszem hozzá, szűnni nem akaró lelkesedéssel. Ez szinte fillérre megegyezik a teljes magyar parasport éves támogatásával, melynek képviselői augusztus 17-ig két arany, két ezüst és egy bronzérmet szereztek a dublini paraúszó Európa-bajnokságon. Eredményeikhez ezúton is gratulálunk.

Na, most akkor Dzsudzsák Balázs.

Hősünk, mint hírlik, kemény tárgyalásban áll a Vidivel – már látjuk, a sportban mindig kemény tárgyalások zajlanak –, amelytől

havi 48 milliós fizetést remél,

ha a megállapodást sikerül tető alá hozni. Ennyit kér, nem pirul, nem tördeli a kezét, nem kunyerál. Úgy érzi, hogy ennyi jár neki. Egyelőre 4 hónapról van szó. Éppen elég idő lenne arra, hogy a Vidinek csak 200 millióba fájjon a sztárfocista, s ennyi idő talán elég is lesz egy állami Dzsudzsák-szponzor felhajtására. Pláne, ha egy kis politikai hátszél is belengedez a Miniszterelnöki aurából. Akkor aztán majd lehet szerződést hosszabbítani, lőn mindenki boldog, és lőn boldog BL főtábla. Végülis Orbán sürgette a Balázs gyereket, miközben vadul igazgatta miniszterelnöki szerelvényét, hogy jöjjön haza most már, s ennek érdekében még az egyiptomi miniszterelnökkel is kész volt szót váltani.

Nincs kétségem afelől, hogy az áhított megállapodás meg fog születni. Úgy sírni, olyan szépen könnyezni ugyanis, ahogy Dzsudzsák tud egy-egy nagy vesztes meccs végén, senki más nem képes. Belőlem meg kibújik a demagóg ördög és felemlegetem a beteg gyermekeiket a Parlament, az Ország Háza előtt tologató kétségbeesett szülőket. Ők mindössze néhány tízezer forintos otthonápolási díj reményében emelték fel szavukat, ám arra a Párt, az Állam és személyesen Miniszterelnök urunk füle zárva maradt.

Valahol meg kell húzni a határt, nem lehet számolatlanul költeni a rászorulókra.

Fotó: MTI

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Mimagyarok, szabharc: Orbán Viktor levelet írt lengyel barátjának

Orbán Viktor Mateusz Morawiecki lengyel kormányfőhöz intézett levélben köszöntötte a lengyel népet a függetlenség visszaszerzésének …