Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Titkos szolgálatok

Fábián András: Titkos szolgálatok

Az Egyesült Államok hivatalos szervei és titkosszolgálatai részéről fokozatosan erősödik a nyomás a megválasztott elnök (pesident elect) személyére. A nemzetközi sajtó mellett mindkét nagy párt felelős politikai körei is egyre határozottabban megkérdőjelezik Trump megválasztásának legitimitását. Mivel azonban Trump beiktatása még nem történt meg, így vele szemben egyelőre – úgy tűnik – nem indítható semmiféle eljárás.

Az amerikai elnök a megválasztását követő január 20-án, az eskütételét követően lép hivatalba és aznap 12 órakor jár le az előző elnök mandátuma. Ezt követően van az új elnök alávetve az elnökre vonatkozó minden alkotmányos és más törvényi szabályozásnak. Ebbe a körbe tartozik egy vele szembeni esetleges bűnvádi eljárás, vagy impeachment – bíróságon kívüli alkotmányos vádemelési eljárás, illetve a beiktatást követően képzelhető el bármiféle hivatalvesztés is. A hivatalvesztés lehet végleges és ideiglenes jellegű. Végleges az elhalálozás és a hivatalról történő lemondás, valamint a végleges elmozdítás. Ideiglenes jellegű lehet a bizonyos időre történő elmozdítás vagy felmentési kérelem egészségi vagy más okból. Az elnöki státusz megváltoztatásáról az Egyesült Államok Alkotmányának 1967-ben elfogadott XXV. Kiegészítése rendelkezik.

A kiegészítés 4.§-a  kimondja: „Ha az Alelnök és a minisztériumok vezető tisztviselőinek többsége, avagy más hasonló testület, melyről a Kongresszus törvény útján rendelkezik, írásos nyilatkozatot juttat el a Szenátus ideiglenes elnökéhez és a Képviselőház elnökéhez arról, hogy az Elnök nem képes jogkörét és hivatali kötelezettségeit ellátni, az Alelnök ügyvezető elnökként azonnal átveszi az elnöki jogokat és kötelezettségeket. Ezt követően, ha az Elnök a Szenátus ideiglenes elnökének és a Képviselőház elnökének eljuttatta írásos nyilatkozatát arról, hogy az akadályozó tényezők elhárultak, ismét átveszi jogkörét és hivatali kötelezettségeit, hacsak az Alelnök és a minisztériumok vezető tisztviselőinek többsége, avagy más hasonló testület, amelyről a Kongresszus törvény útján rendelkezik, négy napon belül nem juttatja el a Szenátus ideiglenes elnökéhez és a Képviselőház elnökéhez írásos nyilatkozatát arról, hogy az Elnök nem képes ellátni hivatalát. Ekkor a Kongresszus dönti el a kérdést, és e célból 48 órán belül összeül, ha nem ülésezik. Ha a Kongresszus az utóbbi írásos nyilatkozat átvétele után 21 napon belül, avagy – amennyiben nem ülésezik – az összehívás után 21 napon belül mindkét ház kétharmados többségével úgy dönt, hogy az Elnök nem képes hivatali jogkörét és kötelezettségeit ellátni, ügyvezető elnökként az Alelnök veszi át a hivatalt; máskülönben az Elnök ismét átveszi hivatali jogkörét és kötelezettségeit.” Ez világos és egyértelmű. Láthatjuk, hogy nem véletlenül választja ki Trump a legfontosabb vezető tisztségekbe a rokonait és legközelebbi híveit. Nehogy valakinek is esélye legyen a felmentéséhez szövetségeseket toborozni.

Másrészt viszont még mindig nyitva áll előtte a lemondás lehetősége. Ezzel az USA történetében mindezideig egy esetben élt elnök, Richard Nixon, a második megválasztását követően, az emlékezetes Watergate ügy apropóján. Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy négy elnököt meggyilkoltak, másik négy hivatali ideje alatt természetes halált halt. Két elnök ellen folytattak bűnvádi eljárást (Andrew Johnson 1868-ban és Bill Clinton 1998-ban), ám egyiküket sem ítélték el.

Már fentebb utaltunk rá, hogy miért vetődik fel a kérdés manapság ilyen élesen, az új elnök beiktatásához közeledve. A megválasztott elnök személye önmagában is eléggé irritáló a világ normálisabb része számára. Ráadásul az Egyesült Államok történetében, de a közismeretek szerint még egyetlen állam történetében sem fordult elő, hogy egy állam titkosszolgálati erőket és eszközöket alkalmazva beavatkozott volna egy másik állam választási rendszerébe, ezáltal megkérdőjelezhetővé téve a választások eredményének tisztaságát. A történetet szépítette, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) a kampány során a demokrata jelölt iránti bizalom megrendítésére alkalmas nyilatkozatokat tett, amelyeket két nappal a választások előtt az FBI igazgatója visszavont. Ezzel azonban nem ért véget a titkosszolgálati háttér-játszma. A legfrissebben kiszivárogtatott titkos információk szerint az USA speciális szervei bemérték, hogy az orosz titkosszolgálatok kompromittáló személyi és üzleti adatokkal rendelkeznek Trumpra vonatkozóan. A BuzzFeed News egyenesen azt állítja, hogy Trump hosszú idő óta élvezi az oroszok támogatását, akik évek óta minden lehetséges eszközzel segítették őt az elnökjelöltségért folytatott harcban. Eközben napvilágra került az is, hogy Trump ügyvédje, Michael Cohen, a kampány idején Prágában találkozott orosz hivatalos személyekkel, köztük Igor Szticsinnel, Putyin bizalmasával is.

 Egy volt brit hírszerző szerint Trump és belső köre is rendszeresen fogadott el a Kremltől politikai riválisaira vonatkozó hírszerzési információkat. Ezt „Trump egy közeli munkatársa” is megerősítette. Ugyanakkor az orosz hírszerzés egy korábbi magas rangú tisztje azt állítja, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) moszkvai tevékenysége során több mint elég kompromittáló információt gyűjtött ahhoz, hogy megzsarolhassák Trumpot. Több, jól tájékozott forrás szerint (Trump) perverz szexuális bulikban vett részt, amelyeket az FSZB szervezett, megfigyelt és rögzített. Az orosz hírszerző szerint több orosz forrás is megerősítette, hogy Trump kibérelte a moszkvai Ritz Carlton hotel elnöki lakosztályát, ahol tudta, hogy az „általa utált” Obama házaspár is meg fog szállni, majd több prostituáltat arra kért, hogy vizeljék le az ágyat, ahol az elnöki pár aludni fog. A hotelről tudott volt, hogy az FSZB megfigyelése alatt áll, minden fontos szobában mikrofonokat és rejtett kamerákat szereltek fel. Állítólag bizonyíték van arra is, hogy „kiterjedt összeesküvés” volt Trump kampánycsapata és a Kreml között. Trump egyik munkatársa pedig elismerte, hogy a Kreml áll a mögött, hogy a Wikileaks közzétette az amerikai Demokrata Párt szerveréről megszerzett e-maileket. A hírszerzési összegzés szerint ráadásul az információáramlás kétirányú volt. Trump csapata az Egyesült Államokban élő orosz oligarchákról és családjaikról adatokat gyűjtött és adott át Moszkvának. Mindemellett Trump csapata kifejezetten örült annak, hogy a médiában Oroszország a „mumus”, mert ez elterelte a figyelmet Trump „kiterjedt és korrupt üzleti kapcsolatairól Kínával és más feltörekvő országokkal”, ahol zsíros üzletek reményében jelentős kenőpénzeket cseréltek gazdát.

Az ügyben a Kreml szóvivője, Dimitrij Peskov is megszólalt, és a leghatározottabban visszautasította a feltételezéseket, mint amelyek „egyértelmű kísérletek arra, hogy kárt okozzanak a kétoldalú kapcsolatokban”. Aláhúzta, hogy a Kreml nem rendelkezik kompromittáló dossziékkal Trumpról, mert ilyen dolgokkal a Kreml nem foglalkozik. Az egész történetnek ponyvaregény íze van, tette hozzá. Trump is sietett leszögezni, hogy Moszkva soha nem kísérelt meg befolyást gyakorolni rá. „Sem üzlet, sem kölcsön, semmi” – írta Twitter- bejegyzésében. Putyin viszont elégedetten dörzsöli a kezét. Sikerült jókora zavart kelteni az amerikai politikai körökben.

A jól tájékozott BuzzFeed hírportál cikkét olvasgatva (https://www.buzzfeed.com/rosebuchanan/kremlin-says-trump-claims-fake-and-aimed-at-damaging-us-russ?utm_term=.agEPJE032#.gdegNnLwz)  az jár a fejünkben, hogy ugyan kinek is jutna komolyan eszébe, hogy a Kreml gyűjtögetne adatokat Trumpról.  A hivatalos és nyílt információkra ott a Külügyminisztérium, a nem hivatalos és titkos információkat meg a Lubjankán tanyázó Orosz Biztonsági Szolgálat gyűjti, és helyezi el szigorúan titkos dossziékban. A politikát meg amúgy sem az újságírók csinálják, ők legfeljebb csak jól-rosszul közvetítik. Azért mégiscsak mosolyogva emlékezünk vissza az örökké bölcs Sir Winston Churchillre, aki annak idején csupán annyit kérdezett egy állításról, hogy igaz-e az, mert ha nem igaz, akkor szükségtelen cáfolni.

Persze, eközben pontosan tudjuk, hogy ami Amerikában és Európában a titkosszolgálati aktivitás terén történik, az egyáltalán nem vicces. A hírek ugyanis nem csak arról szólnak, hogy az orosz hackerek megtámadták Amerikát, de arról is, hogy megjelentek az orosz érdekeket speciális erők, eszközök és módszerek segítségével támogató orosz titkosszolgálatok az USA mellett az  Európai Bizottságban, Németországban, és az Unió más tagállamaiban is. Ez az orosz politikai vezetés válasza az ukrán beavatkozás miatt alkalmazott széles körű embargós politikára. Putyin alig leplezett hosszú távú gazdasági és politikai célja az USA gyengítése EU szétrobbantása, az orosz nagyhatalmi státusz helyreállítása és az orosz befolyási övezet kiterjesztése. Ebben amúgy egyik leghűségesebb európai szövetségese világ szégyenére – úgy tűnik – éppen a magyar miniszterelnök.

Ami pedig az amerikai választásokat illeti, talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy az oroszok ezúttal is úgy jártak el, mint annak idején, 1961-ben, az első orosz atomfegyver, a Cár bomba világszenzációt keltő felrobbantásakor. Ekkor dőlt meg az USA kizárólagos atomhatalmi státusza. Az elnökválasztás volt az oroszok informatikai Cár bombája, a válasz a vélt amerikai uralmi helyzetre a kibertérben. Ezzel üzentek, hogy az amerikaiak is éppoly kitetté váltak immár az oroszok számára, mint a világ többi része az amerikaiaknak.

 

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Facebook fejben

Biztos már maguk is csináltak ilyent. Nem hiszem el, hogy csak velem szokott előfordulni. Szóval …