Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Újabb „Simicska-buli” a láthatáron?

Fábián András: Újabb „Simicska-buli” a láthatáron?

Olvasgatok, böngészgetek. Igyekszem rajta tartani kezem, s szemem a nemzet ütőerén. Okokat és okozatokat kutatok. Néha megkísérlek némi adrenalin löketet bejuttatni a zsibbadt, fáradni látszó ellenállás keringési rendszerébe. Több-kevesebb sikerrel.

Celebekkel általában nem szoktam foglalkozni, nem érdekel jobban Liptai Claudia toalettje vagy a csúnya hangja – mint Rozi nénié, a sarki fűszeres feleségéé. Merthogy az sem érdekel. Nem foglalkoztat Bochkor Gábor újabb hisztije, Kelemen Annácska bugyija, Győzike vicces beszólása vagy Rákóczi Feri (nem a fejedelem, a szakállas) műbunkósága. Nem nézem a túlélőműsor marcipánkukac-evőit és a nagy négyesnek nevezett művetélkedő izzadtságszagú ripacsait sem (csak azt nem értem, hogy Alföldi Róbert mit keres ott – persze tudom, nem mit, hanem mennyit).

Most azonban mégis felfigyeltem egy édes esetre.

Újabb „Simicska-buli” van kialakulóban?

A kisméretű kegyúr nemi végtermékkel, finomabb szóval testnedvvel történő azonosítása még ugyan nem hangzott el, talán nem is fog, de lehet, hogy valami jobb vagy kevésbé vulgáris, könnyebben lenyelhető (bocsánat, ha félreérthető a fogalmazás) jelző már formálódik a propagandista agytekervények rejtekén. A definíció nyilván nem hordoz majd olyan tartalmat, hogy Orbán egy hazug, tolvaj csirkefogó, betegek halálának árnyékában focirajongó, nemzetáruló, Putyin-ügynök. Ez ugyanis nehezen, ha éppen sehogyan sem lenne védhető. Olyasmire gondolok, hogy „becsapott, ártatlanul szenvedni hagyott, megrendült bennem a bizalma” – mármint Orbánnak. Ez persze nem feltétlenül és minden körülmények között jó. A bizalom megrendülése egy orosz oligarcha esetében például egyértelműen egy halálos kimenetelű betegség semmivel össze nem téveszthető tünete. Magyarországon jelenleg még csaka sajtó-, a TV-, a vagyon-, a magánrepülő- és a jószágvesztés veszélye fenyeget. Feltéve, hogy nem tervszerű visszavonulásról és vagyonkimentésről beszélünk. Mert akkor ezek csak a ködösítés részei. Mindössze és leginkább ismét csak a nemzet hiszékenyebb hányadának megtévesztésére, félrevezetésére szolgálnak.

Elárulom most már. Leemelem a véka fedelét. Vajna G. Andrásról futtatom én itt ezt az eszmét.

A G.-ről, bár sejtem, de nem tudom biztosan, hogy mit jelent a népszerűen csak Andynak nevezett öreg csirkefogó nevében (Vajna András György – huppaszerk.). Az az én jól megokolt véleményem ugyanis, hogy a hajdani prodjúszer, korunk mágnása és kaszinótojása bemondta az unalmast. Nem gondolom, hogy véletlen lenne a bulvársajtó hírverése arról, hogy valami baj van körülötte, nem bírja már a főni bizalmát. De azt aztán végképp nem hiszem, hogy feketén-fehéren és napnál világosabban az igazi okokat tárnák a mi színünk elé. Ezzel a szegény országgal és néppel a többséginek hazudott, nemzetinek álcázott kormány és a törpe, ám annál harsányabb minoritásra támaszkodó kishordó  oly sok hazugságot megetetett már, hogy egy ilyen semmi kis füllentés alkalmasint– lássuk be –meg se kottyan. Vannak neki erre emberei is, pénze is. Elhint hát hamis, de hihetőnek tűnő dolgokat – oszt jónapot. Minden bizonnyal egyszerű habonyinggal állunk tehát ismét szemben.

Szóval itt van hát nekünk ez az Andy. (Még legalábbis.)Első pillanattól fogva kiválóan passzolt a trendmaker koncepciójába. Ismert amerikai sztárokat szállított pózolásra Orbán parlamenti irodájába, vagy ahová éppen kellett. Világhírű celebeket, mindenféle léhűtőt, az amerikai divat, film és politikai fél- és felvilágból. Bámulj világ! Éppen kapóra jött annak idején, hiszen ezekkel jól el lehetett adni az amúgy eléggé selejtes árut. A sármos Robert de Niro és a daliás, csupa izom Arni Schwarzenegger nyilván sokat lendít egy ilyen kis fickó imázsán. (Putyin – Gerard Depardieu; Kim Dzsong Un – Dennis Rodman, a Féreg/huppaszerk.) Azt már csak én teszem hozzá, hogy nem lenne könnyű kimagyarázni a két kiválóságnak, hogy ha Orbán igen, akkor Trump miért nem. Holott egyik kutya, másik eb. Talán úgy gondolták, hogy Amerika messze van, a könnyű pénz meg közel. Különben is: kit érdekelne ma a világban, hogy mi zajlik Magyarországon. Azt se tudják, ki az az Orbán. Még Trump sem tudja.

Telt-múlt az idő, forgott a képzeletbeli film, valahogy ezzel a feltételezett  forgatókönyvvel:

Vajnánék jöttek, mentek, a pénzügyi tehetségként számon tartott, Amerikában ebbéli minőségében bűnügyi nyilvántartásba is vett Andy meg lelkiismeretesen hozta a megállapodás reá eső részét.

Akkor aztán itthon beindult a habzsi-dőzsi. Megnyíltak a pénzcsapok, működött az önbevallásos, vagyis adómentes (mindegyszerűen költségvetési csalásban – boldogabb országokban – azonnal elmarasztalható) kaszinóhálózat. Bizonyos, a kormánynak és a nagyméltóságú úrnak tett szívességek fejében a rendszer kegyeltjei nyilván el-ellátogattak Vajnához, hogy aztán kisebb-nagyobb legális nyereménnyel a zsebükben hamarosan boldogan távozzanak. Kinek-kinek érdeme és szolgálata súlya szerint. Kell ennél praktikusabb kifizetőhely? Vagy pénzmosoda? Talán csak a komplett Szerencsejáték Felügyelet lenne ehhez fogható. Vajon véletlen-e, hogy Orbán azt is saját maga alá rendelte?!

Az idő azonban nagy úr. Visszafelé nem pörög, hiába a sok pénz, s hiába a pénzért mindenre kapható fiatal hölgyek önfeláldozó közreműködése. Az időt ezek a földi hívságok nem érdeklik. Az öreglegény sem járt sikerrel a mutatók visszatekerése terén. Az éppen aktuális ifiasszony meg bármennyire is szeretne egy kis örököst, ez már úgy tűnik, ugyancsak nem fog összejönni, legalábbis ha a természet rendjét vesszük, akkor nem. De azért ne kössük meg az Úristen kezét!

Butaság lenne azonban azt hinni, hogy Vajna csak egy piti celebszállító kaszinótulajdonos lenne az orbáni bábjátékban. Vajna igazi nagypályás. Az ő személyében a miniszterelnök egy igazi nagy játékost foglalt le magának, aki remek és felbecsülhetetlen tapasztalatokkal rendelkezett az offshore cégek létrehozásában és működtetésében, nagy pénzek illegális kimenekítésében és eltüntetésében.  Amerikai adócsalási és költségvetési csalási ügyeinek súlyát a filmtörténet két leghosszabb auditja és adócsalási vizsgálata jellemzi. Vádalku keretében dollármilliókat fizetett azért, hogy ne kerüljön hosszú évekre börtönbe. Gyorsan le is pattant. 2003-ban Hollywoodban már úgy tudták, hogy Vajna meghalt és eltemették.

Azt mondom tehát: ne legyünk naivak.

A kaszinó-buli és a felszíni csillogás jótékony homályában vélhetően ő is egyike volt azoknak, aki szakszerűen végrehajtotta a lopott kormányzati pénzek kimentésének és tisztára mosásának ráeső feladatait. A dörzsölt öreg offshore-lovag és kaszinóbáró minden bizonnyal nem véletlenül nyitott gyémánt-butikot sem az Andrássy úton. Gyanítható, hogy könnyen kezelhető és forgalmazható gyémántba fektette a saját és a megbízói vagyonát. Tette ezt ügyesen, nagy hozzáértéssel, és természetesen nem zavartatva a magyar hatóságoktól, sőt: élvezve azok gondoskodó védelmét.

Most aztán egyszerűen csak úgy döntött, hogy elég volt, megöregedett és nyugdíjba vonul. Ennél többet a közös ügy érdekében ő már nem tud tenni. Kivonja magát a magyar és a nemzetközi köztudatból is, élete utolsó éveire pedig átteszi a székhelyét valami nyugodtabb, kellemesebb, melegebb éghajlatra. Itt hagyja az éppen aktuális, ám vélhetőleg már uncsi kis feleségét, aztán elmegy, hogy elfelejtsék. Van az a hasonlat a süllyedő hajóról és annak szőrös képű potyautasairól. Egyre több ilyen lesz hamarosan, és én sejtem, mi lehet az ok.

Lehet, hogy mára haszontalanná váltak. De az is lehet, hogy már ők maguk nem bíznak sem a rendszerben, sem Orbán időtállóságában. Ezért aztán kifejezetten előnyös számukra, ha úgy tudnak lelépni a sezlonról, mint akiknek semmi közük nem volt soha e kuplerájhoz. Hiszen bizonyítható, hogy ők még a madamtól is esküdt ellenségként váltak el…

Fotó: MTI

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Agyviharkár

Kérem tisztelettel, különös, talán mágneses viharba kerülhetett a hét végén Magyarország, ugyanis egymás után tapasztalhattuk …