Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Üzenetek a spájzból

Fábián András: Üzenetek a spájzból

Csörgedeznek a hírek az USA vidékéről. Olybá tűnik, mintha kezdenének konszolidálódni a viszonyok. Trump mintha elkezdett volna dolgozni. A Képviselőház is. A Szenátus is. Demokraták látogatják az elnököt, demokrata képviselőnővel utazik Trump az Airforce One-on. Alakulni látszik a belpol. Közben Harvey után Irma érkezik, hatalmas tölcsérével, félelmetes orkán kíséretében. Pusztít mindent, amerre jár. Nehéz idők, de a kormány a helyén van.

A helyén van, dolgozik és intézkedik.

Az egyik legfontosabb kérdés most az adóreform. Ennek keretében minden vállalkozástípus esetén a jelenlegi 35 százalék helyett 15 százalékban maximalizálnák a társasági adót, csökkenne a személyi jövedelemadó kulcsok száma és százalékaránya (a legmagasabb például 39-ről 35%-ra), egyszeri adót vetnének ki a külföldön tartott profitra, módosítanák a vámtörvényt, családi adókedvezményt vezetnének be és az ápolásra szorulók is kedvezményekben részesülnének. (Az adókedvezmény nálunk is kedves intézmény, igaz, csak annak kedvez, akinek van miből adóznia.)

Aztán persze a leggazdagabbak számára a legérdekesebb rész az ingatlanadó eltörlése (Trump, mint tudjuk, az ingatlanüzletben érdekelt), és eltörlik az Alternatív Minimum Adónak nevezett adónemet is. Trump nyilvánosságra került 2005-ös adóbevallása szerint az elnök és családja 2005-ben 31,3 millió dollárt fizetett be Alternatív Minimum Adó címén, amelyet a nagy bevételekkel rendelkezők nagy bevételeire alkalmaznak annak biztosítására, hogy “legalább minimális adót fizessenek”. De ha az új adótörvény átmegy, akkor ez az adónem megszűnik, az amerikai nagytőke – és a Trump család – legnagyobb örömére.

Nem kevésbe fontos kérdés a szélsőjobbnak tett ígéretek beváltása. Ennek keretében hamarosan sor kerülhet az Álmodozóknak (akik bíznak az „amerikai álom” megvalósulásában) nevezett latino-amerikai fiatalok kiutasítására. Közeleg ugyanis a 6 hónapos határidő lejárta, amelyet még Obama elnök határozott meg ebben az ügyben: dönteni kell.

Olyan fiatalokról van szó, összesen 787 580 főről, akik nem amerikai állampolgárok, de az Úgynevezett DACA kormányzati program (Deferred Action for Childhood Arrivals – a gyermekkorban érkezettek ügyében teendő halasztott intézkedések) keretében kérelmezték, hogy ott élhessenek. Az pályázhatott, aki 2012. június 15-ig, a program kezdetéig, nem töltötte be 31. életévét, illegálisan érkezett az országba, és még nem rendelkezett legális tartózkodási engedéllyel. 16 éves koruk előtt kellett belépniük az országba, és 2007-től folyamatosan ott is kellett élniük. A legtöbb „Álmodozó” Mexikóból, El Salvadorból, Guatemalából és Hondurasból származik, és a legnagyobb számban Kaliforniában, Texasban, Floridában és New Yorkban élnek. A Fehér Ház szerint jelenleg 15 és 36 év közöttiek. Ezek a fiatalok Amerikában járnak iskolába, dolgoznak vagy katonáskodnak, ez ugyanis szintén feltétele volt a pályázatuknak. Az Álmodozók álmai– úgy tűnik – rövidesen szomorú ébredésbe váltanak, hamarosan repülnek az országból. Az elnök ugyanis megígérte a választóinak, hogy rendet fog tenni.

Befelé látszólag zakatol tehát Trump Amerikájának gépháza, a hajónak azonban hatalmas jéghegyek között kell cikáznia. Észak-Korea folyamatosan rángatja a bajuszát, Kína ezügyben nem túl barátságos, Dél-Korea rettegve figyel, Japán fegyverkezik (a Közel-Kelethez már régen semmi közük, és talán jobb is így).

És akkor még itt vannak nekik ezek az oroszok is! Oh, those Russians! – sóhajtott fel már hajdan is a dalnok.

Az észak-koreai atomfenyegetés olyan feszültséget generált a világban, hogy felmerült a lehetősége annak is, hogy a „Végítélet óráját” ismét 30 másodperccel előbbre kell állítani. (Az órát egy 15 Nobel-díjas tudósból álló szervezet kezeli. Legutóbb épp idén január végén állították előre 30 másodperccel: ekkor az emberiség szimbolikusan 2 perc 30 másodpercre került a véget jelképező éjféltől.) Trump ugyan javasolta, hogy szüntessék be az energiahordozók szállítását Észak-Koreába, szigorítsák Kim Dzsongun elszigeteltségét, Putyin azonban ezt és más megoldásokat is kizártnak és értelmetlennek nevezett és elutasított. Egyes források azt sem zárják ki, hogy Oroszország titokban támogatja Észak-Korea nukleáris fegyverkezési programját.

Az amerikaiak és az oroszok közötti viszony már régen volt ennyire feszült. Kiutasítások követik egymást, barátságtalan diplomáciai lépések és vádak hangzanak el. Eközben javában folyik a Trump elleni vizsgálat, az elnök feje felett lebegtetve az impeachment pallosát. Nem szűnik a gyanú, hogy Trump tudtával és beleegyezésével, sőt igényei szerint, az orosz titkosszolgálatok befolyásolták a tavalyi amerikai választások kimenetlét. Nap, mint nap tényként fogalmazódik meg az állítás, hogy az oroszok az informatikai befolyásolás, a kibernetikai hadviselés terén túlhatalomra tettek szert, manipulálják Amerika és a világ közvéleményét. Hírek keringenek arról, hogy a franciáknál is próbálkoztak, és aggodalom lengi be a közelgő német választásokat is. Sokan arról elmélkednek, hogy az oroszoknak nem kedves Angela Merkel. A kancellár ellen a német szélsőjobb által elkövetett növekvő számú provokációt ugyancsak az orosz titkosszolgálati aktivitás erősödésének tudják be.

Nincs okunk és jogunk lebecsülni az oroszok rafináltságát. Rendkívül felkészült, professzionális hírszerző szolgálataik tökéletesen kezelik a klasszikus titkosszolgálati eszközök mellett a modern technika vívmányait is. A kettő kombinációjának diadala az a hatalmas belpolitikai válság, amelyet mára az USA-ban sikerült összekotyvasztaniuk. A józan, egyszerű amerikai polgár eljutott oda, hogy Trump és kormánya bármely lépése mögött a gonosz orosz szándékot keresse. Ott kell annak lennie valahol. Akár romlik, akár javul a viszony a két ország között, mindig ugyanaz a központi kérdés: vajon utasították-e erre vagy arra az oroszok az elnököt? Vajon tényleg Putyin zsebében van-e Trump?

Tartunk tőle, hogy a válasz sohasem, de legalábbis ritkán kedvező az amerikai elnökre nézve. És ha a sztoriból egy betű sem lenne igaz, ez a jelenlegi szituáció akkor is a legnagyobb elégedettséggel töltheti el Putyint és hajdani kollégáit. Sikerült akkora zavart kelteniük a világ legerősebbnek tartott államában, amely mellett nem kell sokat aggodalmaskodniuk: nyugodtan építkezhetnek az orosz érdekeknek megfelelően a világ más, kevésbé boldog részein.

Az amerikai kondérban meg főjön, rotyogjon csak az elsózott leves.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Világvége a nyóckerben

– Halló, operatív törzs, ügyfélszolgálat. – Csókolom, érdeklődni szeretnék, hogy a világvége… – Pillanat, kapcsolom …