Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Városgizda

Fábián András: Városgizda

Mielőtt tovább mennénk, tisztázzuk, mit is jelent a gizda szó a magyar szlengben. Van egy olyan jelentése, hogy sovány, de ez most minket egy cseppet sem érdekel, mert ez a mi emberünk cseppet sem egyszálbélű. A város gizdája a mi esetünkben egy gyenge, ügyetlen ember, akinek nincsenek jó képességei, ezért szűkebb és tágabb környezete rendszerint lenézi, megveti.

A városgizda mint fogalom, az én személyes találmányom. Sietek tisztázni, mielőtt bárki magára venné és megsértődne, hogy mindössze egyetlen személyre mutat, aki nem más, mint a főváros első polgára, vagyis Tarlós István főpolgármester.

Tarlós István mélyépítő mérnökként kezdte pályafutását. Itt mindjárt jegyezzük meg, hogy minden bizonnyal sokkal jobb lett volna minden budapesti polgár számára, ha meg is marad eredeti szakmájánál. Nem tudjuk ugyan, hogy ott mennyi hasznot vagy kárt hajtott akkoriban, legnagyobb sajnálatunkra azonban politikusnak állt, ahol viszont ez már meglehetős pontossággal mérhető.

Egy ideig az SZDSZ színeiben politizált, és ebben a minőségében, ha szabad így fogalmazni, vezette 1990 és 1994 között Budapest III. kerületét. Az SZDSZ-MSZP együttműködése elleni tiltakozásul az 1994-es választásokat megelőzően kilépett a pártjából és ezt követően függetlenként indult. 2010 óta Budapest főpolgármestere. Saját megfogalmazása szerint párton kívüli politikus, de

„a Fidesz–KDNP gondolkodói köréhez és politikai közösségéhez tartozik”.

Az előbbit nem tudom értelmezni, az utóbbit azonban a választók nyílt becsapásának tartom, ugyanis többször, több helyen kijelentette, hogy ő nem tagja az állampártnak, nem fideszes. Hát dehogynem.

Az ilyenekről nekem mindig Illyés Gyula jut eszembe. Mikor a nagy magyar író és költő, már nem először, be akart lépni az MSZMP-be, egyszer összefutott valahol Kádár Jánossal, és elpanaszolta neki, hogy senki nem akar foglalkozni a párttagfelvételi kérelmével. Kádár félre vonta Illyést és csak annyit mondott neki:

„Nézze, Illyés elvtárs, nem kell magának belépnie a pártba. Többet ér maga nekünk a párton kívül, mint a párton belül.”

Ebben maradtak. Mielőtt bárki tiltakozna, eszem ágában sem volt Tarlóst Illyéshez hasonlítani, pláne a harácsoló Orbán Viktort a puritán Kádár Jánoshoz. Annyira hasonlítanak ők egymásra, mint a fennen lobogó fáklya és a kályha hideg hamuja.

Rejtély, hogy mégis mi motiválta az embereket, a főváros az országos átlagnál azért mégiscsak sokkal tájékozottabb, érdeklődőbb és műveltebb választópolgárait arra, hogy ezt a középszerű, üres, nyegle és tehetségtelen figurát egymás után kétszer is megválasszák Budapest első emberének. Nem akarom szembedicsérni Demszky Gábort (különösen, miután utolsó időszakában már őt is körülvették a tolvaj szarkák, és ő nem sokat tett ellenük), de ha kettejük között zongorázni lehetne a különbséget, azt én képes lennék lejátszani, Önök pedig komoly pénzeket fizetnének azért, hogy művészetem tanúi legyenek a MÜPA legnagyobb, zsúfolásig megtelt koncerttermében.

Hogy mi a bajom Tarlóssal?

Ha meg kell magyaráznom, ím, állok elébe. Az, hogy egy üresfejű politikai figura Orbán bábszínházában, ahol a pojáca szerepét osztották rá.

Az, hogy ezekben a szánalmas bábjátékokban ő az, akinek folyton a fejére húznak egy nagyot a kongóan üres bádogserpenyővel.

Az, hogy ezt ő pontosan a szerepéhez „méltóan” jajgatással és sopánkodással fogadja, miközben visszaél kétmillió választó bizalmával. Mi több, nyíltan cserbenhagyja őket.

Az hogy az ország első polgármestereként szótlanul és kvázi egyetértéssel nézte, ahogy megfosztják az önkormányzatokat pénzüktől, intézményeiktől, a helyi lakosság valós képviseleti jogától, vagyonától, jogköreitől, ezáltal tökéletesen kiüresítve azokat. Közelről látta, és mélyen hallgatott, amikor mindenki számára világossá vált, hogy polgármester kollégái, az önkormányzati közgyűlések és ezáltal az általuk képviselt magyar polgárok napról napra kiszolgáltatottabbá válnak az állampárt manipulatív és kizsákmányoló kénye kedvének. Ráadásul nem csak hallgatott, de tevékenyen részt is vett ebben a folyamatban.

A legnagyobb mélyütést akkor vitte be éppen a fővárosnak és lakóinak, amikor tudomásul vette, hogy a fővárosi beruházásokat egy kiemelt budapesti  beruházásokért felelős kormánybiztos, a kormány egy államtitkára felügyelje. Most pedig – állítólag az ő „megkötéseinek” eredményeként – „feláll a Budapesti Fejlesztési Tanács (BFT), megmarad a közvetlen főpolgármester-választás, a közszolgáltató cégek a fővárosnál maradnak, a 3-as metró felújítása pedig be lesz fejezve.”

Így tehát Tarlós, miután ezeket a sikereket elérte, kvázi sikerült kiharcolnia, kész és hajlandó elindulni a szabad választásokon. Ha netán megbukna, akkor sincsen semmi baj, hiszen Orbán Viktor mellett – már tudjuk, mert ezt is bejelentették – nem a megválasztásra kerülő új főpolgármester, hanem Tarlós István lesz a másik társelnök. Ha pedig nem őt választanák meg, akkor már most világos és egyértelmű, hogy jaj nekünk és jaj az utódjának. Ebben téved nagyot Karácsony Gergely, amikor egyszerűen gyámságnak nevezte a BFT felállítását. Ha más, mint Tarlós kerül megválasztásra, akkor az utódja semmit nem fog tudni csinálni, különösen nem lesz képes megvalósítani akármiféle választási programot. Se beruházások, se hármas metró-befejezés, se útfelújítások semmi. Elönti a várost a szemét. (És a patkányok- huppaszerk.) A bevételek nagy részét a kormány elvonja, a közszolgáltatási kiadások, vagyis a rezsi viszont marad a főváros nyakán. Ezt hívják a birkózásban dupla nelsonnak. Ritkán van belőle menekvés. Vagy nagyon erős ellenfélre van szükség, aki képes a szorításból szabadulni, vagy kétváll lesz a mérkőzés vége. Ennyit a főpolgármester választás szabadságáról. Vagy Tarlós – vagy vesszőfutás és gyors, csúfos bukás.

Volt egy fölöttébb mulatságos és Tarlós arrogáns személyiségét hűen tükröző kiszólása is a főpolgármesternek, amikor ezt az ő „szabad” megválasztásának lehetőségét bejelentette. Azt találta mondani, hogy

“ha az ellenzéki szimpatizánsok által ajnározott Soros György 88 évesen dédelgethet kéretlen nemzetközi terveket, akkor 70 évesen miért ne lehetnének valakinek progresszív tervei a saját városával”.

Elfelejtette hozzátenni, hogy míg Soros a saját pénzével jótékonykodik, addig őkiválósága a mi adóforintjaink terhére dédelgeti ki tudja milyen terveit. Ráadásul ezek felett a forintok felett már nem is ő, pláne nem mi, hanem Orbán Viktor tervezget stadionokat, sportversenyeket és más efféle fontos és hasznos beruházásokat. Ami meg Tarlós progresszív terveit illeti: ez úgy hangzik, hogy az embernek rögtön az a sírós, panaszkodó, mérgesen toppantó, agresszív kis öregember jut eszébe, aki eleddig bármely kérdésre rögtön azt kezdte magyarázni, hogy mit miért nem tudott megcsinálni és hogy ki mindenki más felelős ezért. Őt kivéve.

Van nekem egy sanda gyanúm. Meg is osztom ezt kedves olvasóimmal, még ha azt is kell kockáztatnom, hogy Tarlós úr leveri a szemüvegemet és rátapos. Úgy érzem, hogy Tarlós István nem úgy fog bevonulni a székesfőváros történetébe, mint egy szeretett és tisztelt városvezető. Eszembe jut erről egy rövidke anekdota.

A svájci Genf kantoni jogú város Carouge nevű városrészében laktunk éppen, amikor egy alkalommal a csendes és hangulatos Templom téren sétálgattunk a családdal. Egyszer csak a tér egy eldugott részén, a kósza tekintetektől távol, megpillantottunk egy különös mellszobrot, melynek felirata fennen hirdette, hogy ez itt bizony Adolphe Fontanel szobra, aki orvosdoktor volt, s emellett 20 évig a városrész polgármestere és államtanácsos. Nézegettük a büsztöt, amely sokkal inkább hasonlított egy agyhalott, szélütött, elmegyógyintézeti ápoltra, mint egy tiszteletreméltó polgármesterre. Aztán a vejem csendben csak annyit mondott:

„Ezt bizonyára a hálás ellenzék állította neki a halála után…”

Fotó: MTI

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Elfogadták a Sargentini-jelentést visszautasító határozatot

Megszavazta a parlament a Magyarország szuverenitásának megvédéséről és az országgal szembeni rágalmak visszautasításáról szóló, a …