Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Vigyázat! Az ajtók csukódnak!

Fábián András: Vigyázat! Az ajtók csukódnak!

Tegnap Szele kolléga elmélkedett a magyar majomkirály sanghaji látogatásáról. Hadd folytassam most ott, ahol ő abbahagyta. Nem ígérhetem, hogy sokkal informatívabb leszek kínai kulturális kérdésekben, mint Tamás, hiszen a kínai kultúra és kapcsolt részei is az egzotikum kategóriájába tartoznak az én világomban. A tisztelet persze részemről teljes. Az ő írását követően azonban megtudhattunk ezt-azt, ami magas szintű látogatás során történt.

Elöljáróban elmesélek egy kis történetet. Egyszer volt szerencsém egy idelátogató kínai delegációt kísérgetni gyönyörű fővárosunkban. Büszkén mutogattam nekik a budai várat, a Hősök terét, a Vajdahunyad várát, ám a leghalványabb érdeklődést sem láttam felcsillanni a szemükben. Unottan ballagtak mellettem és hallgatták a tirádáimat a szép Budapestről, nemzetünk regényes történetéről. Nem tudtam, nem tudtuk mi akkor, hogy Kínában is bármikor megnézhetik a Hősök terét, mert felépítették maguknak – hiányérzet esetére. Végső kétségbeesésemben elárultam nekik, hogy Magyarország azért is remek hely, mert ezer éves alkotmánnyal rendelkezik (akkor volt még nekünk alkotmányunk, azóta már nincsen). Gondoltam, ha semmi másra, erre azért csak felkapják majd a fejüket. Mit tagadjam – nem kapták. Unottan szívták a cigarettáikat, néztek fáradtan maguk elé. Én meg rájöttem, hogy egy háromezer éves nép gyermekeinek beszélek itt ezer évről. A Tiltott város gazdáinak mutogatom Vajdahunyad városligeti repróját. Van-e más tanulsága is a történetnek? Van. És ha megengedi a tisztelt olvasó, akkor írásom végén el is mondom.

A „keleti-nyitás” a Fidesz-kormányok régi vesszőparipája, mondhatnánk akár rögeszmének is. Jól emlékszem az első Orbán kormány időszakára (1998-2002), amikor feszt erőltették ezeket a távol-keleti kapcsolatokat. Négy év kellett rá, hogy nyilvánvalóvá váljék: a délibáb eloszlott, semmiféle nyitás itt nem lesz. Csak az elefánt nem felejt, szoktuk mondani, de én azt hiszem, kell itt lennie még valamilyen más, nagyon nyomós oknak is, ami nem hagyja, hogy feladják a kísérletezést, hogy felhagyjanak ezekkel a bizonyítottan kudarcos kísérletekkel. Új és új nekirugaszkodásoknak lehetünk tanúi.

Jól emlékszem még a 2012. májusi, a magyar szíveket valóban örvendezéssel és reménnyel megtöltő hírre, hogy a kínaiak gyorsvasutat építenek nekünk Ferihegyre. Folyamatosan bővülő, szépülő repülőterünk végre környezetbarát, gyors és kényelmes megközelítési lehetőséget, vasútvonalat kap. „Úgy volt, hogy a kínaiak koncesszióban felépítik a pályát, de a Pesten járt sanghaji mérnökcsoport nem győződött meg a vállalkozás gyors megtérüléséről. Ezért, ha lesz Ferihegy-expressz, akkor kínai hitelkeretből épül, kínai cégek bevonásával.” – írat az Index akkoriban. No, ha úgy volt, úgy is maradt. Mindenféle látványtervek készültek. A költségvetés szerint 40-50 milliárdba fájt volna a dolog. Mondjuk, ha a Mészáros és Mészáros építi, lett volna az 70 milliárd is (lehet, hogy ez is elrettentette a kínai beruházót. Előbb elvetették a közös építés tervét, majd az állítólag kitárgyalt egy milliárd dolláros kínai hitel is a feledés homályába merült.

Mostanság is voltak tervek, persze. Tervek mindig vannak. A tavalyi elképzelés szerint „a Budapest–Cegléd vasútvonalból Pestszentlőrinc és Monor között egy új szakasz ágazik majd ki. A 22 kilométer hosszú kitérő hét kilométeren át a föld alatt halad majd, és úgy éri el a reptéri terminált.” Azt nem tudjuk, hogy miért kell Monorig egy olyan 22 kilométeres vasutat építeni, ami egyébként párhuzamosan már réges-régen működik, miért nem elég egy leágazás. Sejtjük viszont , hogy miért nem lehet a 3. Metrót ripsz-ropsz föld felett és föld alatt meghosszabbítani. Mert akkor nem lehetne nagy pénzeket beszedni a reptérre utazóktól, egy villamosjeggyel le lehetne tudni a dolgot a Főváros bármely pontjáról. A szárnyvonalról folytatott agyalgások „komolyságát” jelzi egyébként, hogy az Airportál.hu előbb idézett cikkét a szerző egy kiegészítéssel zárta: „A Közlekedés.org Facebook-oldal idő közben a bejegyzést és a látványterveket eltávolította oldaláról.” Vagyis ez a buborék is elpukkant. Hogy hol vannak a kínaiak?! Ja, ők már régen eltűntek a képből. Nem érdekelte őket a számukra veszteséges beruházás.

Ugyanez történt a Budapest-Belgrád vasútvonallal. Az Orbán és Tsai. Kft. annyira biztosra vette az 550 milliárdos „Magyarország lesz Kína kapuja”nagyberuházásra nyújtandó kínai hitelt és vállalásokat, hogy Mészáros Lőrinc, 2016 végén megalapította a vasútépítéssel foglalkozó RM International Zrt.-t, a veje, Homlok Zsolt pedig felsővezeték-építéssel foglalkozó prágai cégben szerzett meghatározó tulajdonrészt. Aztán a kínai partnerek éppen olyan gyorsan veszítették el érdeklődésüket a projekt iránt, mint az történt a ferihegyi vasút esetében. Ezúttal Brüsszel rosszallása vezetett a tervektől való elálláshoz. A kínai-amerikai viszony romlása Kína számára felértékelte az Európai Unióval való kapcsolatokat, amelyeket nem kíván befolyásolni egy ilyen soha meg nem térülő, kétes hasznú beruházással. (Mészárosékat ne sirassuk: épp most nyerték el az Észak-balatoni vasútvonal felújítására kiírt, nettó 23 milliárd forintos tendert. Kis pénz is pénz.)

A magyar külgazdasági és külügyminiszter és gazdája nem arról híres, hogy pár kis kudarc miatt feladja, amit egyszer már elkezdett. A fociban már megszokhattuk azt a fajta orbáni szemléletet, hogy mi soha nem veszítünk (hiszen nekünk szép helyzeteink is voltak). Nem vitatom, nyilván ebben is van pénz. Annak, aki rajta van a fizetési listán, mindenképpen. Különben miért bohóckodna ott bárki a zöld gyepen vagy a tárgyalóasztalnál.

Most például azt találta ki nekünk ez a két kiváló kereskedő (Orbánról és Szijjártóról beszélek), hogy gépkocsi alkatrész beszállító üzemet hoznak nekünk (a kínai cég nevét nem hozták nyilvánosságra). Képzett munkaerő, alkalmas szakember és mérnök persze már régen nincs az országban, de sebaj, majd azt is küldenek a kínaiak, jöhetnek az ukrajnai, romániai és szlovák munkavállalók. Azt még nem tudjuk, mibe fog ez nekünk kerülni. Gondolom legalább annyiba, mint a gyorsan égő BMW-k hazai gyáróriása.

Azt is megtudhattuk tegnap, hogy „Sanghajban nagy magyar kereskedelmi központot nyitottunk, amely több mint 1700 négyzetméteren ad lehetőséget magyar termékek bemutatkozására, és amely biztosítja magyar kis-, közepes és nagyvállalatoknak is, hogy a megfelelő tárgyalási infrastruktúra, piackutatások és partnerek rendelkezésre álljanak.

Szijjártó azonmód meg is nyitotta a kereskedelmi központot. Mindezt alig pár hónappal azután, hogy a nagy dérrel-dúrral világszerte megnyitott kereskedőházakat a többmilliárdos veszteségek kitermelését követően ugyancsak Szijjártó bezáratta.

Ígértem, hogy levonom a tanulságát az én kis történetemnek. Ez pedig nagyon egyszerű: Kína több mint 3 ezer éve szemléli és tanulja a világ dolgait, az elmúlt években kifejezetten óriási sikerrel. Ezért aztán nemcsak meglepni nehéz őket mindenféle remek ötlettel nekünk, magyaroknak, de átverni is.

Fotó: MTI

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Gruevszki-ügy, Brexit, Románia, Merkel – Nemzetközi sajtószemle

Frankfurter Allgemeine Zeitun: A tiszta jogi ügy A Gruevszki-ügyről továbbra is igen sok sajtóorgánum számol …