Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Viktor nem menni Amerika

Fábián András: Viktor nem menni Amerika

 

A magyar-amerikai kapcsolatok Obama elnökségének második négy évében érték el negatív csúcspontjukat. Az elmúlt durván hat és fél év az első perctől abban az izzadtságszagú törekvésben zajlott, hogy rávegyék az amerikai kormányzatot, hogy az elnök fogadja a magyar miniszterelnököt. Ma már tudjuk, hogy pár protokoll-fényképen kívül a próbálkozás abszolút kudarcot vallott, annak ellenére, hogy a korábban a magyar imázs fellendítésén munkálkodó Fellegi Tamás eredménytelensége után, nagy összegért, még egy republikánus (!) lobbistát is felfogadtak a Századvégen keresztül. A megbízott cég a Liberty International Group LLC egy legálisan bejegyzett lobbi-cég, amelynek elnöke a republikánus Connie Mack IV., aki 2005 és 2013 között tagja volt az Egyesült Államok képviselőházának. A befektetett 1,4 milliárd forint (!) – mára kiderült – az ablakon kidobott pénz volt.

columbus-1492Nem csak az amerikai elnök, de külügyminisztere sem vette a fáradtságot, hogy fogadja a magyar állampárt politikai és diplomáciai képviselőit. A legmagasabb szint, ameddig az elmúlt néhány évben a magyar külügyminiszter eljutott, Victoria Nuland,  az USA európai és eurázsiai ügyekért felelős amerikai külügyi helyettes államtitkára volt. Úgy alakult azonban, hogy Nulanddal Orbán és Szíjjártó alaposan bevásároltak. Az államtitkár asszony beszédeiben rendre kritikusan felhánytorgatta az orbáni illiberális demokrácia erőltetését, a nacionalizmus felkorbácsolását, a sajtószabadság korlátozását, a civil szervezetek démonizálását és zaklatását. Ez utóbbiról 2014-ben Obama elnök is említést tett egy beszédében. Nuland nem hagyta szó nélkül hazánk Oroszországgal szembeni energiafüggőséget, a Putyinnal való bratyizást és a Magyarországon tapasztalható rendkívüli mértékű, intézményes korrupciót sem. A csörte izgalmas és mindmáig itt-ott kissé homályos fejezete volt a Goodfriend ügyvívő hazarendelését eredményező kitiltási botrány (Vida Ildikó, Gíró-Szász András, Seszták Miklós, Habony Árpád, Heim Péter és később Lázár János neve forgott akkoriban a szőnyegen).

Szíjjártó nem szűnt meg ostorozni az Egyesült Államokat, és név szerint Nulandot. 2015 márciusában például az oroszok által pénzelt BuzzFeed álhírét vette át az MTI, ebből lett a baj. Ez az oldal írt arról, hogy Victoria Nuland egy szenátusi meghallgatáson azt mondta volna: „az Egyesült Államok nyomást gyakorol az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókat ellenző európai államokra.” A „hírt” átvette Magyar Távirati Iroda is, ámde hamar kiderült, hogy Nuland nem mondott ilyesmit. A helyettes külügyi államtitkárt ugyan valóban kérdezték arról, hogy mit tesz az USA a szankciókat nem támogató országokkal, köztük Magyarországgal, de Nuland erre azt válaszolta, hogy a fontos szavazásokon ezek az államok is a szankciók mellett szavaztak, különben az EU be sem tudta volna vezetni őket. Mire azonban ez kiderült, addigra szegény jó államtitkár asszony olyan kioktatásban részesült a magyar külgazdaság és külügyek urától, hogy a fal adta a másikat. Szó szerint, ugyanis akkoriban éppen úgy volt, hogy Nuland márciusban érkezik Szijjártó Péterhez, de a látogatást az amerikai fél az utolsó pillanatban indoklás nélkül elhalasztotta. Szíjjártó a magyar ügyekért felelős diplomatával kapcsolatos tapasztalatait nemrégiben így összegezte:

„Nekem nem Victoria Nulandnak kell számot adnom. Az első alkalommal, amikor találkoztunk, egy kétoldalas dokumentumot dobott le elém az asztalra, és közölte, hogyha ezeken a dolgokon változtat a kormány, akkor van remény arra, hogy a kétoldalú kapcsolatokat javítsuk. Na, most, ezen a papíron olyan elvárások voltak, amikhez az Egyesült Államoknak semmi köze nincs. Hogy Magyarországon milyen belső jogi szabályozások vannak, akár az Alkotmánybíróságra, akár a médiára, akár a választásra vonatkozólag. Ehhez az Egyesült Államoknak pont semmi köze sincs. Mi az Európai Unió tagállama vagyunk, és van saját jogrendünk. A vitás kérdéseket az EU-n belül rendeztük, és lezártuk. Victoria Nuland nagyon kikérte magának…”

Mindmáig újabb és újabb verbális összecsapások követték egymást, azaz inkább csupán Szíjjártó hadonászott, és fenyegetődzött, mint részeg a kocsmában, s ezt csupán az az üdítő pillanat szakította meg, amikor Orbán elsőként és egyedüliként hűségesküt tett Donald Trumpra a kampány időszakában. A magyar diplomácia vezetője (akármit is jelentsen ma már e cím) Trump november 10-i megválasztását követően is igyekezett határozott hangon kijelölni Amerika helyét a világban. Legalábbis az Orbán kormány világában.

Erre remek alkalmat teremtett az a közlemény, amelyet a terrorcselekmény és más bűncselekmények miatt Magyarországon tíz év fegyházra ítélt szír férfi ügyében adott ki az amerikai külügyminisztérium, s amelyben értetlenségét fejezte ki a független magyar bíróság döntését illetően.

„Felháborító és elfogadhatatlan, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma magyar bírósági ítéleteket kommentál. Furcsa, hogy a világot a hatalmi ágak szétválasztásáról rendszeresen kioktató amerikai külügy most arra szólít fel egy kormányt, hogy avatkozzon be a bíróság dolgába” – így reagált az atv.hu-nak Szijjártó Péter, figyelmen kívül hagyva, hogy az üggyel kapcsolatos kritikai észrevételek nem csak az USA részéről, hanem más demokratikus országok, így az EU részéről is megfogalmazódtak.

A magyar diplomáciát azonban nyilvánvalóan az a szándék motiválta, hogy gesztusokat tegyen Trump felé oly módon, hogy a még regnáló demokrata kormányzatba ott rúg bele, ahol tud. Jó oka volt erre, hiszen Orbán beszámolója szerint október 23-24 körül (a pontos időpontot nem tudtuk megállapítani) a megválasztott amerikai elnök telefonon egyeztetett a magyar kormányfővel, akit állítólag meg is hívott Washingtonba. Orbán Viktor „jót poénkodott Donald Trumppal azon, hogy régen járt az amerikai fővárosban, mivel szerinte fekete bárányként kezelték ott. A megválasztott amerikai elnök erre annyit válaszolt nevetve, hogy őt is” – derül ki abból az interjúból, amit Orbán Viktor adott a Világgazdaságnak.

Tegnap aztán napvilágot láttak azok a szomorú utalások, amelyek arra engednek következtetni, hogy Trump nagy harcostársa, az illiberális magyar állam antidemokratikus feje nincs a január 20-i elnöki beiktatásra meghívott állam és kormányfők 120-as listáján.

Szíjjártó interpretációjában ez a következőképpen hangzik: „Orbán Viktor és Donald Trump telefonbeszélgetése során megállapodtak abban, hogy Washingtonban találkoznak, az időpontot pedig Trump hivatalba lépése után jelölik ki. Mivel a magyar kormány az utóbbi években nem engedett a belső ügyekbe való beavatkozásra irányuló amerikai törekvéseknek, és nem a Washington által elvárt döntéseket hozta meg, egyébként sem számolt magas rangú találkozóval, legalábbis mostanáig.”

S lőn szomorú vég. Nekem erről az esetről az a történet jut eszembe, amikor 1848 márciusának egy borús délutánján, az egész napos kemény viták súlyos döntéseit követően, Lord Palmerston brit miniszterelnök nagyot szívott a szivarjából, kinézett a Parlament ablakán a szürkén hömpölygő Temzére és így szólt: „Nincsenek örök barátaink és nincsenek örök ellenségeink. Az érdekeink állandóak és örökkévalók, és a mi kötelességünk ezeknek az érdekeknek a képviselete.” (We have no eternal allies, and we have no perpetual enemies. Our interests are eternal and perpetual, and those interests it is our duty to follow.) Miért gondolhatja hát akárki is, hogy a világ legerősebb államát, az Amerikai Egyesült Államokat egy elnökválasztás letérítheti arról az általa helyesnek és követendőnek tartott útról, amelyeket jól felfogott érdekei diktálnak?

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Újabb közleménnyel örvendeztette meg a népet a Honfoglalás: Putyin a mi megmentőnk!

Változtatás nélkül közöljük… M. Schulz: 2025-re meg kell teremteni az európai egyesült államokat, azoknak az …