Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Fábián András: Zoo

Fábián András: Zoo

 

Kiskoromban – angyalföldi gyerek lévén – gyakran kirándultunk az iskolából az állatkertbe. Vásott kisfiúk voltunk, mindig gonosz dolgokon törtük a fejünket, szerettünk rosszalkodni. Ezért aztán, valahányszor elvittek minket az állatkertbe, mindig kemény előzetes eligazításban volt részünk, amelyet tartalmilag úgy foglalhatnék össze, hogy aki rossz lesz, annak szét lesz rúgva az uzsonnatáskája.

allatfarm3Mármost aki azt hinné, hogy hatott a regula, annak izzó várakozását gyorsan le kell hűtenem. Alighogy megérkeztünk, élből lehülyéztük az oroszlánt, nyelvet öltöttünk a farkasra, de a tigris sem úszta meg egy két szamárfül nélkül. Nem volt okunk kihagyni a vadak efféle gúnyolását, leckéztetését. Nem azért, mert megérdemelték, hanem egyszerűen azért, mert vastag kerítés, korlát, rács védett tőlük. Ha akartak volna, se tudnak megrövidíteni minket pár fonttal. Ők is azt csináltak hát, amit akartak, meg mi is. A gondozók meg ránk se hederítettek, végezték a dolgukat, hiszen mi kárt tehettünk volna a vadak világában.

Azért jutott éppen most vásott gyermekkorunk gonoszkodása az eszembe, mert a mai nap híre az volt, hogy a demokrácia (látszat)intézményére igen sokat adó Fidesz frakció nem döntött még arról, hogy támogatja-e a pártvezetés azon ötletét, hogy meglepetésszerűen Áder Jánost jelölte köztársasági elnöknek. Bár a kedves, antipatikus szóvivő lebegtette a kérdést, ami a végleges döntést illeti, azért hagyott parányi reményt, hogy a frakció döntése a jelöltre nézve kedvező lesz, és a pártvezetésnek nem kell bevert orral elkullognia, új jelölt után néznie, ily módon a kapkodó, hebehurgya, gyenge, frakció nélküli pártvezetés képét mutatnia a külvilág felé. Szóval, szerencsére, van remény, csak még végleges döntés nincsen.

Nagyon izgatott vagyok azért, hogy meglesz-e az a boldogító igen.

Idézzük fel, hogyan is történtek a történések? Lássuk a maga spontaneitásában. Első lépésben bedobták a calvadosos Balog páter (tudjuk, hogy a reformátusoknál nincsen páter, de hiszen a pápaságot is tagadják, aztán a nagyon református miniszterelnök mégis folyton pápanézni jár), mint Istennek tetsző jelölt nevét. Ez persze csak azért történt, hogy egyrészt megsimogassák a nagytiszteletű úr buksiját, így a Pisa test-kudarc idején. Nehogy már a lemondását követelők akár csak reményt is kezdjenek érezni a felelősség megállapítást illetően! Másrészt, hogy a széles néptömegek felsikoltsanak: Jézus ereje! A Balog?! Hisz annál még az Áder is jobb! Nem is hagytak sok időt a kétségbeesésre. Meghallották a nemzeti sikolyt és meghajoltak a nemzeti akarat előtt. Már ahogyan egy rendes állampárt pártállami kormányához illik.

Hogy a metaforánknál maradjunk ez lett volna eddig az állatkert a maga bumfordi állataival, rácsok és korlátok között, az óljaikból lassan, de biztosan kiépülő menekülési útvonalaikkal. De ez egy másik történet.

Ámde az állatkerti emlék nem a Fidesz kezes barmairól jutott eszembe, hanem az állampártnak az ő harcos ellenzékéről.

Közismert immár, hogy a jelölést követő sokk utáni első megnyilatkozás és kemény pörölycsapás nem is váratott magára sokáig. Áder alkalmatlan a feladatra, amelyre jelölték. Sokkolt a hír és szerintem sokkolta az állampártot is, és most nem is tudják, mihez kezdjenek. Pont, mint a majom, amikor a nyelvünket öltöttük rá az üvegfal mögül. Alkalmatlan! Hát persze! – kapunk hirtelen a fejünkhöz. Igaz, hogy négy éve ül e mosolytalan ember a Sándor palotában. Igaz, hogy ez idő alatt egyszer sem vonta senki kétségbe alkalmasságát. Igaz, hogy volt is már elég ideje, hogy beletanuljon, melyik késhez, villához, mikor nyúljon, hova álljon, hogyan üljön. Remekül dolgozik legfőbb feladata, a környezetvédelem buzgó képviselete tárgyában, éppúgy, mint szép emlékű elődje tette ezt hajdan a bánáti bazsarózsák félelmet nem ismerő megóvása vonatkozásában. Aggodalomra semmi ok, hiszen minden egyéb rendben megy az ország határai között.

De ha nem lenne mindez elég a szakértelem, a hozzáértés bizonyításához, akkor ugyan mivel magyarázza az MSZP azt a tényt, hogy csak az elmúlt kicsit több mint fél év folyamán az alábbi kérdésekben fordult Áder János korlátolt felelősségű társasági elnökhöz, közbenjárását, vagy legalább egy kegyes imát kérve tőle:
- 2016. márc. 30. – Az MSZP szeretné, ha Áder előzetes normakontrollra küldené az államháztartási törvény terror-veszélyhelyzettel kapcsolatos módosítását;

– 2016. máj. 2. Az MSZP petícióval fordult Áder János köztársasági elnökhöz annak érdekében, hogy az ország legfőbb közjogi méltósága próbálja meg elérni, hogy a kormány változtasson a szegénypolitikáján;

– 2016. okt. 11. Az MSZP miután „tévedésből megszavazta a TAO-pénzek titkosítását”, Áder Jánoshoz fordul, hogy a köztársasági elnök ne írja alá az adótörvények módosítását – még tévedésből se.

Napok óta vártuk, hogy megszólal ez az ellenzék, és mond valamit. Előjön egy jó húzónévvel, egy olyannal, amely önmagában is meggyőző, akivel szembe menni ostobaság, eleve nevetségessé válik aki mást jelöl. Bár Csurka óta tudjuk, hogy a szakértelem olcsó bolsevista trükk, de mégis. A fuldokló az óceán közepén is abban bízik, hogy a végtelen, üres víztükör felett hirtelen megjelenik egy hatalmas hajótest sziluettje, s felkiálthat: Hurrá! Megmenekültem!

Nos, nem ez történt. Egy olyan remek megoldásra lelt a magát legnagyobbnak nevező ellenzéki párt, amitől könnyek gyűltek a szemünkbe, és – valljuk be – nem az öröm könnyei voltak ezek. Sokkal inkább a visszafojtott röhögés préselt enyhén sós nyomokat táskás szemeink alá. Hát ezért jutott nekem eszembe az a szegény oroszlán, akit mi kicsúfoltuk balga gyermekként. Meg ez az egész, nagy állatkert.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Robotok a sajtóban

A gondolat elsőre ijesztő. Még elképzelni is kellemetlen, hogy az újságírás automatizálható, és a jövőben …