Home / HÍR / Fesztivál, ahol különös emberek furcsa dolgokat tesznek

Fesztivál, ahol különös emberek furcsa dolgokat tesznek

Az egyre divatosabb kisfesztiválok közül nem sokról mondható el eddig, hogy megélte volna a sokadik megrendezést, megtartva kezdeti profilját és barátságos, közvetlen jellegét.

Kivétel ez alól a Tű fokán művészeti fesztivál és Tábor, amelyet idén ötödik alkalommal (július 5-től július 9-ig) tartottak meg, egy mondhatni világvégi faluban, Garábon.

A fesztivál 2013-ban indult, akkor még a Kontroll Csoportból és a Kampec Dolores zenekarokból is ismert Hajnóczy Csaba szervezésével.

A koncepció egy alkotói közösség létrehozása, távol a nagyvárostól, közel a természethez, mindezt non-profit szervezéssel, amelyből következik, hogy az egész inkább hasonlít egy táborhoz, mint egy profi szolgáltatáshoz, amelyet fesztiválnak hívunk.

 

Improvizációs zenére szült banános süti és sültkrumpli

Nehéz visszaadni azt a tömény élményt, amelybe a Tű fokánra érkező ártatlan ember belecsöppent.

Ha reggel sikerült kimászni a sátorból, sikerült felismerni az öko wc-t és zuhanyzót, amely fából, nádakból és locsoló slagból volt összeeszkábálva (le a kalappal, nagyon is profin), végigslattyogtál a gyönyörű mezőn lévő sátorhelyen, az első kávé után már bele is keverdhettél véletlenül mindenféle workshopokba, úgy, hogy szinte észre sem vetted.

A Testidő workshopon Szamosi Judit vezetésével például feküdhettél a színpadon többedmagaddal, vagy csoportosan sétálhattál némán, át a falun, be az erdőbe (a helyiek nem kis meglepettségét ezzel kiváltva), hogy megtalált magadat az előző éjjel után.

De olyan is megesett, ha nem figyeltél, hogy a faUSt zenekarral sütsz banánt és sültkrumplit, miközben zenélsz, mindenféle tárgyakon és hangszereken, még akkoris, ha zenélni egyébként nem tudsz.

Nem egyszer derült ki számomra például, hogy éppen egy improvizációs színház workshopon veszek részt Sebő Feri vezetésével, vagy, hogy ami éppen történik körülöttem, az nem is a valóság, hanem egy órákon át tartó Tudjukki nevű szerepjáték zajlik a Felcsúti Anarchista Színház közreműködésével.

Szóval nehéz dolga lett volna annak, aki unatkozni jött volna, és akkor a koncertekről még nem is beszéltem.

“Próbáljuk kerülni a new wave-t, meg a pop zenét, de nem akarunk hippi házibulivá sem válni”

-mondta Erdélyi András főszervező.

A fesztiválnak ugyanis elég határozott koncepciója, hogy elkerüljék az “ipari” fesztivállá alakulást, amelyek mögött általában óriási pénzek és infrastruktúra áll, így végül tömegek és világhírű előadók terepévé válik az esemény. Ugyanakkor szeretnének eltérni a többi kisfesztiváloktól is, ahol meg lehet hallgatni ugyanazt a négy-öt kedvenc kisebb, menő zenekart, ugyanazokkal a menő arcokkal a nézőtéren minden évben.

Próbálnak valami olyasmit kínálni, olyan környezetben, amelyre Magyarországon nem igen van példa.

 

Az avantgard soha nem érhet véget

Így történhetett meg például az is, hogy pár éve (akkor még cserhátszentivánon) a falu művelődési házában lépett fel az igen csak nagy névnek mondható holland The Ex zenekar, vagy az, hogy Fred Frith, angol multi-instrumentalista, zeneszerző és improvizációs művész tartott zenei workshopot a falu valamely kis szegletében.

A lánc pedig elindult, idén már maguktól jelentkezett fellépőnek például a cseh Uz jsme doma, progresszív rock zenekar, a fesztiválon mindig részt vevő Sőrés Zsolton keresztül pedig idén felléphetett az experimentális pszichedelikus indusztriális impovizatív zaj-rock műfajt képviselő faUSt zenekar is.

És akkor ezek még csak a nagyobb nevek voltak, az idősebb arcokkal. A műfaj fiatal képviselőivel is találkozhattunk a fesztiválon, ilyen volt például a káprázatos Landing Venus zenekar, ahol koncert közben a színpadon a látszólag szokványos hangszerekből különös hangok jöttek ki.

Holland kalóz-konyha és öko-zuhanyzó a fedélzeten

De vajon hogyan kell összerakni egy ilyen fesztivált?

A szervezés egyik legnagyobb problémája ugyanis a megfelelő helyszín kiválasztása volt. Mivel a fesztivál egyik fontos tulajdonsága, hogy az adott falu adottságait kihasználva teremtsen hangulatot, nem volt könnyű megtalálni azt a közösséget, ahol befogadnak egy ilyen jellegű eseményt, és akár még örülnek is neki.

Ráadásul, mivel a fesztiválnak nincsenek támogatói, külső szponzorai, mindent házon belül kellett megoldani, (a finanszírozást például minden évben indiegogo) kampánnyal, így alakulhatott – szinte véletlenszerűen – , hogy Hollandiából érkezett food artist szakácsok főztek minden napra valami finomat, egy nagy, összeeszkábált sátor alól. Illetve, hogy a fesztivált megelőzte egy építőtábor, ahol a környezet-tudatós zuhanyzókat és a wc-ket szerelték össze az erre vállalkozó lelkes önkéntesek.

“Egy jó indulatú polgármester többet jelent, mint egy profi infrastruktúra” – vonta le a következtetést végül Erdélyi András.

Azt, hogy a fesztivál folytatódik-e, most is, mint minden évben a jövő titka marad. Érdemes mindenesetre figyelni, hogyan alakul a sorsuk és a lelkesedésük az elkövetkezendő években.

 

(Fotók: Bálint Ádám/Tadam)

 

Szerző: Kiss Petra Sára
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Ki miben erős, arra költ: a lovasnemzet lovakra, az üzletemberek profitra hajtanak

Százhetvenöt millió fontból (58,36 milliárd forintból) fejlesztik a wimbledoni teniszbajnokság helyszínét, az All England Tennis …